Négy év a romok között – egy nemzet fájdalma Ukrajnában

Negyedik éve tart az orosz–ukrán háború. Egy egész generáció nő fel úgy, hogy számára a légiriadó hangja éppoly természetes, mint másutt az iskolacsengő. A frontvonalak mozgása, a diplomáciai tárgyalások és a hadijelentések mögött ott vannak a hétköznapi emberek: anyák, apák, nagyszülők és gyerekek, akiknek az élete egyik napról a másikra omlott össze.

Egy a háború elől menekülő ukrán család Fotó: Kunihiko Miura Forrás: Yomiuri/AFP

Az élet kettévált – a háború előtti és háborús időkre.

Több tízezer civil áldozat

A háború a civileket sújtja leginkább. A HRMMU – az ENSZ ukrajnai emberi jogi missziója – szerint a háború kezdete óta több mint 15 ezer civil vesztette életét, és több mint 41 ezren sérültek meg. Az álodzatul esett gyermekek száma különösen megrázó: legalább 766 gyermek halt meg, és több mint 2500 sebesült meg a harcok következtében.

2025-ben ismét emelkedett a polgári áldozatok száma: több mint 2200 civil halt meg, és több mint 12 ezer ember sérült meg.

Shocking moment as a russian ‘Molniya’ drone struck an apartment building in Kharkiv today ‼️

Pure and simple terrorism with no military goals. Bloody russian terrorists bastards‼️ pic.twitter.com/U7DxnjTQ0x

— Kate from Kharkiv (@BohuslavskaKate) January 25, 2026

Nem ritka, hogy idős emberek vagy gyerekek lesznek áldozatok, miközben békés mindennapi tevékenységeiket végzik. 2025 szeptemberében Donyeck területén egy nyugdíjasok sorban álltak a havi nyugdíjért, amikor egy orosz rakéta becsapódott – 25 embert megölve és további 18-at megsebesítve, mindegyiküket civilekként azonosították. Krivij Rih egyik lakónegyedében egy rakétatámadásban legalább 20 civil – köztük gyermekek – vesztette életét, és közel 75-en sérültek meg. 

A háború nem válogat.

Virágok és játékok az ukrajnai Krivij Rihben található játszótéren 2025. április 6-án, ahol kilenc gyermek halt meg egy orosz ballisztikusrakéta-támadásban (Fotó: NurPhoto/AFP/Maxym Marusenko)

De sokszor a menekülés sem jó megoldás. 2026 elején borzasztó körülmények között vesztette életét egy ukrán házaspár január 27-én a Szumi megyei Hrabovszke településen, miután menekülés közben orosz drónok támadták meg őket.

A háború kitörése után is sokáig otthonukban maradtak. A folyamatos harcok ellenére kezdetben a bujkálást választották, ám végül január 27-én úgy döntöttek, megpróbálnak biztonságosabb területre menekülni az orosz csapatok közeledése miatt. 

Ez azonban tragédiába torkollott. Az 52 éves Valentyinát egy orosz drón eltalálta, súlyosan megsebesítve őt. Férje, az 54 éves Valerij kétségbeesetten szánkóra fektette feleségét, és a hóban rohanva próbált eljutni az ukrán katonákhoz segítségért.

Russian terror against civilians. A Ukrainian couple was killed by a Russian drone while trying to evacuate from the village of Hrabovske, relatives said. Valerii and Valentyna Klochkov had lived in a cellar for over a month after Russian forces entered the village on December… pic.twitter.com/cp81rBMaAa

— NOELREPORTS 🇪🇺 🇺🇦 (@NOELreports) January 29, 2026

Nem jutott azonban messzire. 

Egy újabb drón csapott le rájuk, amely szó szerint darabokra tépte Valentyina testét – a nő azonnal életét vesztette.

Családok a pincében

Az UNICEF szerint mintegy másfél millió gyermek életét érintette közvetlenül a konfliktus: trauma, veszteség, menekülés vagy családtól való elszakadás formájában. Százezrek töltöttek hónapokat óvóhelyeken vagy ideiglenes szállásokon.

Kijev egyik külvárosában egy háromgyermekes édesanya arról beszélt: az esti rutin ma már nem meseolvasással kezdődik, hanem azzal, hogy ellenőrzik az elemlámpákat és a vízkészletet. 

Amikor megszólal a sziréna, a gyerekek automatikusan indulnak a pincébe. Egy tízéves kisfiú rajzán tankok és fekete füst látható az iskola fölött – mára már a gyermekek gondolatvilágába is beköltözött a háború.

Egy ukrán kisfiú rajzol egy sötét óvóhelyen (Fotó: Képernyőkép)

Borzasztó hétköznapok – hidegben, sötétben, reménytelenségben

A harc nem csupán a lövészárkokban zajlik. Az ismétlődő támadások célpontjaivá váltak az energetikai létesítmények is. Az Amnesty International beszámolói szerint családok ezrei maradtak hetekre áram és fűtés nélkül a téli hónapokban. Egy kijevi nyugdíjas asszony így fogalmazott: kabátban alszanak, forró vízzel töltött palackokkal próbálják túlélni az éjszakákat.

A sötét, fűtetlen lakásokban a mindennapi élet legegyszerűbb cselekedetei – főzés, tanulás, tisztálkodás – is küzdelemmé váltak. A félelemhez nélkülözés társult.

Amint Szvitlana, egy kijevi nyugdíjas fogalmazott:

Víz forralása egy kályhán, két palack meleg víz alattunk – így próbálunk életben maradni, pizsamában és kabátban, takarók alatt.

Ez a kép a háború egyik legdurvább, legemberközelibb valóságát mutatja be: a civil lakosság nem csupán a bombázásoktól retteg, hanem attól is, hogy nem lesz hova visszahúzódni, nem lesz fűtés, nem lesz áram, amely biztosítaná az alapvető életfeltételeket.

„Csak a fényképalbum maradt”

Az észak-ukrajnai Irpin neve a háború egyik jelképévé vált. Sok család csak egy hátizsákkal menekült el a harcok elől. Egy édesapa így emlékezett vissza: amikor visszatértek a romok közé, csupán a családi fényképalbum maradt épen.

A személyes történeteket a Civil Hangok Múzeuma gyűjti össze: több mint 130 ezer beszámoló őrzi a civilek emlékeit. 

Orvosok, tanárok, nagymamák és gyerekek mesélnek az első robbanásról, az elvesztett otthonról, az eltűnt szeretteikről. Ezek a történetek teszik érthetővé, hogy a háború nem pusztán geopolitikai konfliktus, hanem családok ezreinek személyes tragédiája.

Gyerekek csókolják meg a háborúban elesett édesapjuk fényképét, amikor meglátogatják sírját az ukrán fegyveres erők napján a licsakivi temetőben (Fotó: AFP/Yuriy Dyachyshyn)

Az UNHCR adatai szerint milliók hagyták el az országot. Egy nyugat-ukrajnai tanárnő arról számolt be: osztályának fele ma már Lengyelországból, Németországból vagy Csehországból jelentkezik be online órára. 

A gyerekek ugyanúgy felelnek matematikából, de ideiglenes szállásokon, bizonytalan jövővel.

Ukrán diákok tanulnak egy óvóhelyen, sok iskolában a gyerekek szüleik kérésére online is folytathatják az oktatást (Fotó: Anadolu/AFP/Gian Marco Benedetto)

A számokon túl

A Nemzetközi Vöröskereszt helyi vezetője szerint az ukrán családok milliói naponta szembesülnek a gyilkosság, a sebesülés, az otthon elvesztése és a szeretteik hollétéért érzett félelem borzalmaival. Szinte nincs olyan család, amelyet ne érintett volna közvetlenül a háború.

A statisztikák mögött arcok vannak. Gyerekek, akik már a pincében rajzolnak. Szülők, akik romok között keresik múltjuk darabjait. Idősek, akik kabátban alszanak a fűtetlen lakásban.

Négy év múltán a háború már nem csak egy fegyveres összecsapás, hanem egy nemzet testén és lelkén tátongó, mély seb – olyan fájdalom, amely generációkon át kísérti majd azokat is, akik túlélték, és talán soha nem heged be teljesen.