A tavaly március elsejével elfogadott ideiglenes alkotmányban már benne rejlenek az azt megelőző 13 hónapban kialakult, s azóta csak súlyosbodó problémák. Ezek Irak etnikai és vallási szerkezetével kapcsolatosak. Az alkotmány ugyanis előnyben részesíti a síiták érdekeit, és nem határolódik el egyértelműen a kurdok által javasolt föderatív megoldástól sem, ám a szunniták igényeit és érdekeit figyelmen kívül hagyja. Vagyis a dokumentum jól tükrözi a szövetségesek hibás helyzetértékelését, amely a szunnitákban Szaddám Huszein exelnök kollaboránsait és rendszerének kiváltságosait látja.
Ezzel szemben a valóság az, hogy az iraki társadalom elsősorban nem vallási, felekezeti alapon tagolt, hanem törzsi és etnikai alapon. Ráadásul Szaddám fő ellenzékét is – éppen politikai befolyásuknál fogva – szunniták alkották, aminek következtében a diktátor egész törzseket irtott ki. Irakban mindemellett egyedülállóan sok a síita–szunnita vegyes házasság, ezért a szunniták háttérbe szorítása nemcsak politikai szinten, hanem a társadalom minden rétegében felháborodást váltott ki. Következésképp elmondható, hogy az emigrációból hazatérő politikusok helyett – figyelembe véve az iraki társadalom sajátosságait – a törzsi vezetők körül szerveződő politikai centrumokat kellett volna segíteni.
A jelenlegi helyzetben azonban minden csoport csak a másik rovására képes és hajlandó érvényesíteni jogait. Az etnikai alapon szerveződő pártszövetségek összetartó ereje azonban rendkívül gyenge, így a kierőszakolt felekezeti érdekképviselet bukásra van ítélve.
A koalíciós erők mindeközben a fegyveres ellenállás felszámolására tesznek – többnyire sikertelen – kísérleteket, holott több más területen is latba kellene vetniük erejüket és befolyásukat. Így például sürgős lenne elősegíteni a területi alapon szerveződő érdekképviseletek kialakulását a törzsi vezetők bevonásával, s rendezni kapcsolataikat a szunnitákkal. Utóbbi azért is lényeges, mert a szakértők többsége a szunnita Adnán Pacsacsiban látja az ország vezetésére megfelelő embert. Fontos lenne továbbá nagyobb szociális érzékenységet mutatni az elszegényedő, reményvesztett szunnita tömegekkel szemben.
A megszálló csapatok mandátuma a jelenlegi elképzelések szerint 2005. december 31-én, a végleges kormány megalakulásával jár le, az azonban bizonyos, hogy már a mostani választások is új helyzetet teremtenek Irakban. A síiták megerősítik pozícióikat, a – várhatóan vesztes – szunniták pedig a győztesek és a megszállók közötti paktumot sejtve tiltakozni fognak. Így aztán a szövetségesek számára új feladat lesz az elégedetlenség mértékének csökkentése, s a stabilizálás érdekében az érdemi párbeszéd megkezdése a szunnitákkal – szögezi le a Budapest Analysis elemzése.

Megszólalt az ügyvéd: mi vár a Palatinuson vízbe fulladt kislány édesanyjára?