Röviden

Dr. Schmidt Péter gyermekgyógyász, c. egyetemi tanár (Győr): Érdeklődéssel olvastam Stefka István A skót gyógyászattól a magyar egészségügyig című írását a Magyar Nemzet 2005. január 4-i számában. Teljes mértékben egyetértek az abban foglaltakkal, és a cikk is bizonyítja: a magyar orvosképzés világhírű, nekünk, magyar állampolgároknak természetesek és mindennapiak a medicinában elért eredmények, mely elvárások nálunk nyugatabbra fekvő országokban is komoly gondokat okozhatnak, és egyes esetekben csak a felszínes ellátást jelentik. Számos kritika érhette és érheti a magyar egészségügyet, de úgy érzem, hogy a szakma iránti elhivatottság és a szakma szeretete egyértelműen az az indikátor, amely a mai betegellátást még egyben tartja. Azzal, hogy az ötvenes években – hibásan – az egészségügyet a nonprofit szférába sorolták, hosszú-hosszú évtizedekre egy ördögi körben vergődő rendszerbe helyezték, s ebből az állapotából egészségügyünk kitörni mindmáig nem tudott, s talán sokan nem is akarják, hogy kijusson. Hiszem és vallom, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszert tovább kell erősíteni, a hagyományokat tisztelni kell, a változásokat csakis úgy szabad megtenni, hogy a szervezeti felépítésből minden korábbi pozitív értéket megtartunk. Így talán nem vándorolnak ki orvosaink, megtalálják itthon is számításaikat, de ehhez az is kell, hogy az orvos és az egészségügyi dolgozó az értelmiségi pályának megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülést megkaphassa. Ezáltal ismételten felnőhetnek orvosgenerációk, az orvosok gyermekei példaképüknek tekinthetik szüleik hivatását, s nem lesz mintegy 130 körül a betöltetlen háziorvosi körzet Magyarországon. S az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés sem lehet anyagiak és regionális különbségek függvénye. A pozitív változások sikeres megvalósításával a magyar egészségügy betölthetné a társadalomban neki megfelelő helyet.

*****
Simon Istvánné (Budapest): Néhány hete díszes albumban, fotókkal ellátva tették közre a száz leggazdagabb magyar listáját. Nos, nagyon remélem, hogy rövidesen láthatunk majd egy olyan listát is, amelyben a leggazdagabb urak-hölgyek neve mellett látható lesz az is, hogy sok milliárdos vagyonukból mennyit áldoztak a katasztrófa által sújtottak megsegítésére. Csak remélhetjük, hogy az élet napos oldalán élők most kitesznek magukért, és hazánk adakozásának terheit – adóemelés vagy áremelések formájában – nem az amúgy is kizsigerelt, a létminimum közelében vagy az alatt élő milliók vállára óhajtják tenni…

*****
Mausz József (Vérszénd): Rendszeres olvasója vagyok lapjuknak. December 28-i kiadásukban arról írtak, hogy idén emelkedik a regisztrációs adó mértéke, amely után áfát is kell fizetni. Tavaly áprilisban hoztam be egy, az EU-ból származó, 1,9-es, dízelüzemű, kilencéves személygépkocsit. A magánforgalmi fővámhivatal 585 000 forint regisztrációs adóra plusz 146 250 forint áfára, valamint 221 498 forint számla utáni áfára, azaz mindösszesen 952 748 forint megfizetésére kötelezett. A honosítás ügyintézése a behozataltól a forgalmi engedélyig több mint 1,1 millió forintomba került, és kereken fél évig tartott. És ezek után január elsejével még jobban megemelték a különböző adókat.