Áthatolt a Titán narancsszínű felhőin tegnap a Huygens szonda, amely karácsonykor vált le a Szaturnusz körül keringő Cassiniről – jelentette a CNN. A gyűrűs bolygó legnagyobb holdjára tartó szonda sebességét a tervnek megfelelően lassította le kinyíló fékezőernyője, s akkumulátorai jól működnek. Így a mérőműszerekkel és három kamerával is felszerelt Huygens megkezdhette a légkör vizsgálatát és az adatok továbbítását az átjátszóállomásként funkcionáló Cassinihez.
Mindezt közép-európai idő szerint kora délután tudatták az űrkutatás eddigi legambiciózusabb vállalkozásának földi irányítóival az 1,2 milliárd kilométer távolságból érkező első rádiójelek.
– A bébi él – jelentette be Candice Hansen, a NASA kutatója, s a program résztvevői örömrivalgásban törtek ki.
A Huygensnek a landolásig két és fél óra állt rendelkezésére, hogy megállapítsa a Titán légkörének összetételét, megmérje a szél sebességét, adatokat gyűjtsön a mágneses térről és elkészítsen 1100 felvételt az egzotikus világról. Mivel elsősorban atmoszférakutatásra tervezték, kérdéses volt, túlélheti-e a találkozást az ismeretlen szilárdságú felszínnel. Ám a rádióteleszkópok által vett jelek arról árulkodtak, a Huygens ezt az akadályt is vette. Simán landolt, s még azt követően is sugározta jeleit a Cassininek.
Tegnap, a kora esti órákban a NASA és az ESA is bejelentette: a vállalkozás egyértelműen sikeres, a Cassini már meg is kezdte az adatok továbbítását a Földre. Mára az is kiderül, valamennyi műszer megfelelően működött-e, de máris tény: az űrkutatás eddigi legnagyobb bravúrjának lehetünk tanúi.
A programban részt vevő kutatók szerint a rejtélyes óriásholdon tett kirándulás valójában időutazás a múltba. A Titánnak ugyanis nitrogénban gazdag, metánt és argont is tartalmazó légköre van, hasonló ahhoz, ami a Földet vette körül 3,8 milliárd évvel ezelőtt, amikor az első életformák kialakultak. Amit tehát ott megtudhatunk, saját múltunk megismerését szolgálja.
A 3,3 milliárd dollárba kerülő Cassini-Huygens programot az amerikai, az európai és az olasz űrkutatási ügynökség, valamint tizenhét ország együttműködése hozta létre. A Cassinit – a vele utazó Huygensszel – 1997-ben lőtték fel Floridából. A szonda tavaly júliusban állt rá a Szaturnusz körüli pályára, hogy minél többet megtudjunk a Naprendszer hatodik bolygójának légköréről, belső szerkezetéről, gyűrűiről és holdjairól. A négyévesre tervezett expedíció programja szerint mind a 31 holdról ismereteket kell gyűjtenie, ám a Cassini műszereinek jóvoltából immár 33 holdról tudunk a Szaturnusz körül. A tudósok remélik, kiderül majd az is, miért bocsát ki a gyűrűs bolygó több energiát, mint amennyit kap a gyenge napfénytől.
A nagy utazás azért tartott hét évig, mert az űrjármű nagy kitérőket tett. Több bolygót is megközelített, hogy lendületet kapjon azok gravitációs mezőjétől. 1999-ben újra elhaladt a Föld, 2000-ben pedig a Jupiter mellett.
Mivel a napenergia a Szaturnusz távolságában már nem hasznosítható, a Cassinit nukleáris energia látja el. Ehhez magával kellett vinnie 32,8 kilogramm plutóniumot, fellövését ezért nagy viták előzték meg.
Végtére is az űrkutatás néhány évtizede alatt már többször előfordult, hogy az űreszköz szállítórakétája felrobbant a kilövőállványon. Emellett 1999-ben, amikor a Nap körül keringő, s a Földet újra megközelítő szondát a Föld gravitációs mezőjének segítségével gyorsították fel, a veszélyes anyag mindöszsze 1170 kilométerre volt a Földtől. Ha elégett volna a légkörben, miközben lendületet vesz, éppen anynyi radioaktív nehézfém szóródott volna szét, amennyi az összes eddigi kísérleti atomrobbantás alkalmával felszabadult. A Titánra tartó Huygenst mindenesetre már csak egyszerű akkumulátorokkal látták el, nehogy radioaktív szennyezést vigyen az érintetlen világba.
origo.hu
Szülő árulta az Elf Bart az iskolában
