Basár el-Asszad szíriai elnök Oroszországba látogat január végén. A hír után nem sokkal megjelent egy esetleg kacsának bizonyuló információ a Kommerszant című orosz lapban, miszerint Oroszország rakétarendszert adna el Szíriának, amellyel – izraeli számítások szerint – a Negev-sivatagban levő Dimona atomerőművet is támadhatná szomszédjuk. Újra célkeresztbe került Szíria, ismét felmelegítették a Basár el-Asszad rendszere jelentette fenyegetést. Nem volt pedig olyan régen, amikor az Egyesült Államok befagyasztotta a szíriai számlákat az országban, és azóta is egyre szűkíti a közel-keleti állam gazdasági mozgásterét. Mint mindig, itt is Izrael biztonsága jelenti a kulcsot Szíria megregulázásában. A kis ország ugyanis még 1967 júniusában elfoglalta a Szíriához tartozó Golán-fennsíkot, amellyel hozzájutott a térség nedvességben leggazdagabb területéhez. Az övezetet azóta sem adta vissza, s az erről szóló tárgyalások rendre eredménytelenül zárulnak. Szíria ugyanis Hafez el-Asszad vezetésével egyértelműen szembehelyezkedett Izraellel és annak stratégiai szövetségesével. Apja halála után az ifjú politikus, Basár el-Asszad folytatta a megszokott lépéseket, így semmiféle kapcsolat nincs Izrael, az Egyesült Államok, illetve Szíria között. Az iraki háború azonban közbejött, és már a hadműveletek elkezdésekor komolyan megfenyegették Szíriát Amerikából. Damaszkusz lesz a következő – suttogták tavaly májusban a jól értesültek, s a Szíriára nehezedő nyomás csak erősödött azzal, hogy Washington ott gyanítja az iraki rezsim bujkáló tagjait. Izrael pedig a Hamász tagjait keresné szíriai területen, valamint tömegpusztító fegyverek felhalmozásával vádolja Damaszkuszt.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter újabb árulót talált!
