Törökország nem „európai”

Nem könnyű nála rokonszenvesebb képviselőt találni az Európai Unió parlamentjében. Tisztségeit pedig két kezünkön is nehéz megszámolni. Legutóbb az uniós alkotmányozási konvent néppárti csoportjának elnökeként dolgozott. Az sem megvetendő, hogy Észak-Lengyelországban egy sörgyár Brok nevű terméket hoz forgalomba, amellyel lengyel képviselő barátai előszeretettel ajándékozzák meg. A német kereszténydemokrata képviselő kitűnően ismeri Magyarországot, úgyhogy nincs túlzottan sok illúziója a posztkommunista képviselőkről. Elmar Brokkal az európai alkotmánytervezet parlamenti elfogadásának másnapján, strasbourgi irodájában beszélgetett tudósítónk.

A német Die Welt című lap tavaly október 25-i számában, „Vajon egy katolikus nem mehet Brüsszelbe?” címmel írt cikkében azt állította, hogy az igazságügyi biztosjelölt, a katolikus Rocco Buttiglione elleni kampány alaptalan és ellentmond az Európai Unió szellemének. Éles bírálatot megfogalmazó cikke fényében elégedett-e az unióval?
– Nem. Mert ha elégedett lennék vele, akkor nyugdíjba vonulhatnék. Tökéletes rendszer nincs azóta, hogy elvettük az almát Évától. Már nincsenek Paradicsomok. Így azután arra ítéltettünk, hogy igyekezzünk mindent tökéletesíteni.
– Azért a Paradicsom és a Gulág között elég széles a spektrum. Hol állunk az unióval e tekintetben?
– Az elmúlt tíz-tizenöt évben hatalmas fejlődést értünk el. Elértük a közös piacot, a közös valutát. Az unió demokratikusabb lett. A közvetlenül választott parlament komoly szerepet játszik. Most pedig elfogadtuk azt az alkotmányt, amely meghatározza a kompetenciák rendjét és a polgárok jogait. Ezek értékeket tartalmaznak, amelyeket én keresztény értékeknek tekintek.
– Ez a jövő. A jelen más. Például vannak olyan országok, ahol baseballütőkkel verik szét a pénzügyi felügyeletek vezetőjének a fejét, egy kereskedelmi rádióállomás büntetlenül szólít fel vezető politikusok és újságírók megölésére… és folytathatnám. Egyébként tudja, hogy melyik országról beszélek? Zimbabwéról? Burundiról? Netán Magyarországról?
– Tudom, hogy Magyarországról. Biztosítani kell, hogy a törvény uralmát minden országban megvalósítsák. Az új alkotmány szerint, ha egy ország megsérti a törvény uralmát egy demokráciában, akkor egy ilyen országnak baja eshet az Európai Unióban.
– Milyen baja? A magyar posztkommunista képviselőket és funkcionáriusokat tárt karokkal fogadják, beleértve Kovács László urat.
– A kérdés az, hogy Magyarország milyen messze megy el az ilyen jogsértésekben, és ha elég messzire, akkor ügyét az európai testületek elé kell vinni.
– És ezt kinek kell kezdeményeznie? Az ellenzéknek?
– Az ellenzéknek.
– Magyarországon?
– Ott is.
– A magyar politikai ellenzék forduljon az unióhoz?
– Igen, ha az unió is érintett és az alapelvek is érintettek. Az uniós bírósághoz is fordulhat és a strasbourgi emberjogi bírósághoz. Saját magam is már léptem ilyen ügyekben. Magyarországon is, a sajtóban is nyilatkoztam ilyen ügyekről.
– Mi a véleménye a most elfogadott uniós alkotmányról? Tetszik önnek?
– Igen. Csodálatos előrelépésnek tartom. Nem lehetett annyi eredményt elérni minden területen, mint amennyit szerettünk volna, de nem szabad elfeledni, hogy 25 nemzet között kialakított kompromisszumról van szó.
– Mi lesz, ha az alkotmányt az Egyesült Királyság népe visszautasítja?
– Akkor le kell vonnia a következményeket, mert egyetlen ország nem tarthatja sakkban a többi 24-et.
– Tehát ez nem jelentené a világ végét.
– Nem.
– Magánvéleményként sokan mondják, hogy ma az unióban az történik, amit Berlin és Párizs együtt eldönt. Tényleg így van ez?
– Ez nem igaz. Mindig is szoros együttműködés volt a két ország között, és ez képezte az uniós fejlődés alapját. Az Európai Tanácsban minden országnak van beleszólása.
– Mi a véleménye arról az unióról, amelyiknek nem kell a konzervatív, katolikus Rocco Buttiglione biztosként, de Kovács László kell?
– Nézze, nem csak Buttiglionének kellett mennie, más tárcáknál is cseréket kellett végrehajtani. De ami konkrétan Kovács Lászlóra vonatkozik, bármennyire is utáltam a kommunistákat egész életem során, a magyar kommunisták, beleértve Kovács urat, 1989-ben segítették a németek menekülését a magyar–osztrák határon keresztül.
– Mi a véleménye a török csatlakozásról?
– Ez még nagyon hosszú történet. És nagyon nehéz tárgyalásoknak nézünk elébe. Azonkívül erősen kételkedem az egész török csatlakozásban.
– A közelmúltban e lap hasábjain nyilatkozott Paul Magnette, az Európai Tanulmányok Intézetének igazgatója. Szerinte Törökország érettebb a csatlakozásra Romániánál és Bulgáriánál. Egyetért Magnette-tel?
– Nevetséges. Románia és Bulgária európai ország, amelyek fejlődését szemmel kísérjük, és ha a feltételeket teljesítik, 2007-ben tagokká válhatnak. Az Európai Unió meg tudja emészteni e két ország felvételét. De Törökország csatlakozása katasztrófa lenne. Ne vicceljünk: „európai” Törökország, amelynek Irakkal és Iránnal van közös határa?! Nem hiszem, hogy ez az ország valaha is tagja lenne az Európai Uniónak.