Tovább Medgyessy útján

Szeretek mostanában a Stromfeld Aurél úton autózni. Nem a neve miatt részesítem előnyben ezt a haladási irányt – az első világháborús tisztek közül elsőként csatlakozott a vérengző kommünhöz –, hanem mert frissen aszfaltozott útján döccenőmentesen halad a kocsi, nincsenek kátyúk, gödrök, nem kell tartani tengelytöréstől. Még Medgyessy Péter miniszterelnöksége végének idején, tavaly nyár elején újította fel a főváros a XII. kerületben, az Apor Vilmos tértől az Orbánhegyi útig húzódó útszakaszt, valószínűleg nem véletlenül. A Stromfeld Aurél út ugyancsak tele volt kátyúkkal, mélyedésekkel, mint Budapest több ezer utcája, főútvonala immár két éve. A Demszky Gábor által vezetett szocialista–szabad demokrata többségű fővárosi önkormányzatot, úgy látszik, hidegen hagyta, hogy sok millió autós naponta kerülgeti vagy huppan bele a néhány tízezer gödör valamelyikébe, amelyek a tavalyi tél óta csak mélyültek, terebélyesedtek újabb kátyúkat létrehozva. Azon túl, hogy közlekedésbiztonságilag sincs rendben ez az áldatlan állapot – több baleset is keletkezett a gödrök hirtelen kerülgetése miatt –, az autósok tulajdonát, a gépkocsit rongálja tudatosan a főváros megválasztott vezetése azzal, hogy semmibe veszi a közakaratot, a jól járható, biztonságos utak kialakítását. Magyarul, nem tartják karban Budapest útjait a mi adóforintjainkból, az egyre növekvő benzin- és gázolajárak hasznából, a parkolóórák milliárdos bevételeiből, amiért viszonzásul semmit sem kapunk.
Hiábavaló példálózás, hogy szomszédaink fővárosaiban, Bécsben, Prágában, Zágrábban, Ljubljanában vagy akár Belgrádban is miért jobbak, simábbak az utak, s mire költhetik a lakosság befizetett adóit. Az viszont elgondolkodtató, hogy mekkora arcátlanság kell több mint kétmillió budapesti ember, avagy a naponta több százezer átutazó akaratának a semmibevételére. Persze a főváros egyes útjainak rendbetételére is vannak kivételek.
Mintha visszaköszönne Kádár János szójárása, amikor az MSZMP pártfőtitkára anno többször is kifejtette, hogy Magyarország rendületlenül halad a „szocializmus útján”.
Rendületlenül halad, de csak szűk körben. Mintha még ma is tovább élnének a kis szocialista feudumok kapitalista bőrbe bújtatva. A már említett „Medgyessy út”, azaz Stromfeld Aurél útja azért kapott új köntöst a rossz nyelvek szerint, mert a miniszterelnök háza ezen az úton található. Hajdan Czinege Lajos honvédelmi miniszternek építették kiskatonák a rózsadombi házát és a hozzá vezető utat. De akkor a szocializmust építettük. Nos, a környékbeliek nyilván örültek a „Medgyessy útnak” és azok az autósok is, akik a BAH csomóponttól ezen az úton átvágva a Széchenyi-hegy, a Szabadság-, avagy a Sváb-hegy irányába tartanak, de ez Budapest más részein élő vagy dolgozó autósait aligha vigasztalta. Igaz, a főváros megelőlegezte a bizalmat, nem tudhatta, hogy az útmunkálatok után néhány héttel lemondani kényszerül a miniszterelnök. Mindenesetre ez az út megvan, legalább ez az egy út. A magyar utak persze nemcsak a szocialistáknak, de még a szabad demokratáknak sem hoztak szerencsét. Csillag útjai, azaz autópályái olyan csillagösvényre tévedtek, olyan milliárdos veszteségeket okoztak a pályázati eredmények önkényes figyelmen kívül hagyásával, amelyek még az akkori miniszterelnöknek, Medgyessy Péternek sem tetszettek. Végül is a két párt között kenyértörésre került sor, ami miatt mindkettőnek mennie kellett.
Aki még mindig áll a vártán rendületlenül, és épít magának utat, házat – na, nem Magyarországon, hanem Horvátországban –, az maga a fővárosi polgármester. Őt nem érinti Budapest útjainak állapota, hiszen a Volkswagen Toureg dzsipek kényelmes belsejében aligha érezhető a rázkódás.
A remélhető változásig elégedjünk meg azzal, hogy most az ország rátévedt a gyurcsányi útra. Az év első heteinek „pezsdítő” energiaár-emelkedései és az ezt követő infláció sejtetni engedik, hogy ez az út hová vezet.