A tragikus incidensek sorát a minapi podgoricai véres esemény zárta, amikor is egy őrségen levő közlegény az ellenőrzésre érkező szakaszvezetőt lőtte le. A vizsgálat folyamatban van, akárcsak a többi esetben. Azt megelőzően egy gyanúsnak tartott öngyilkosság történt a Kraljevo melletti reptéren. A tragikus sorozatból az első katonahalál még augusztus végén volt, a hivatalos vizsgálat szerint egy leszkovaci katona a Jablanica laktanyában őrhelyén követett el öngyilkosságot. A szülők azonban nem fogadták el a hadsereg hivatalos közlését, szerintük fiukat meggyilkolták.
Ezt követte az októberi topcsideri kettős katonagyilkosság, amely azóta sem hagyja nyugton a szerbiai közvéleményt. Az üggyel a legrangosabb állami testületek foglalkoztak. Mi történhetett azon az őszi délelőttön a gárda topcsideri (Belgrád melletti) laktanyájának egyik őrhelyén? A sajtó először kiszivárogtatott hírek alapján arra utalt, hogy a két katona egymást lőtte le. Az első vizsgálatok azonban azt állapították meg, hogy mindkét fiatalt ugyanaz a fegyver gyilkolta meg. Ezt követte aztán a hivatalos magyarázat, hogy egyik katona először meggyilkolta bajtársát, majd magával is végzett. A közvélemény megnyugtatására alakított független vizsgálóbizottság szerint viszont egyik katona sem hajthatott végre öngyilkosságot, következésképpen egy harmadik személynek is jelen kellett lennie a topcsideri laktanya őrhelyén. De ki? És miért? Amikor a hadsereg szinte pánikszerűen egy megalapozatlan közleménnyel állt elő, már akkor rebesgették, hogy a két ártatlan fiú „rossz időben volt rossz helyen”. Valami olyasmit láttak, amit nem lett volna szabad látniuk, s ezért egyszerűen kivégezték őket? A bulvársajtó a történetet tovább is tudja: a topcsideri laktanyában rejtőzködött Ratko Mladics tábornok, volt boszniai szerb parancsnok, akiről Belgrádban azt állítják, hogy nincs az országban. Milyen fényt vetne Szerbiára, ha kitudódna, hogy a hadsereg nyújt menedéket a legkeresettebb hágai vádlottnak, miközben a politikai vezetők az együttműködési készségüket hangoztatják? A belgrádi hetilapok azt írják, hogy a hegyen álló épületek alatt bunkerek vannak, s a hegy belsejét folyosórendszerek hálózzák be.
Az ilyen kérdésekben „jól értesült” belgrádi kávéházi hírforrások legalább még egy tucatnyi történetet terjesztenek, amelyek nemcsak Mladicsról szólnak, hanem arról is, hogy ez a létesítmény a hágai körözöttek bevehetetlen menedékhelye. A sajtó is hozzáfogott megoldani a misztériumot. Az egyik lap szerint külföldi ügynökök próbáltak volna behatolni, hogy ellenőrizzék, ott vannak-e, akit keresnek, egy másik szerint fejvadászok jöttek a vérdíj reményében, a harmadik fegyvertolvajokat említ. Ezek a betolakodók ölték meg az őröket, akik tiltott területen érték őket. A találgatásra jó okot szolgáltatott maga a katonai létesítmény is, amely igen alkalmas a szökevények rejtegetésére. Így tudják ezt külföldön is. Florence Hartmann, a hágai törvényszék főügyészének szóvivője szerint sem kizárt, hogy Belgrádnak éppen ebben a részében kellene keresni Mladicsot. Fény derül-e valaha is a topcsideri rejtélyre? A szerbiai polgárok kételkednek benne. A szerbiai politikai rémtörténetek közül ugyanis eddig egyiknek sem sikerült teljesen a végére járni.
Fenyegetés. Miroljub Labusz szerb kormányfőhelyettest életveszélyesen megfenyegették. Ezzel a G17 Plusz vezetője is csatlakozott ahhoz a klubhoz, amelynek már tagja az ugyancsak „halálra ítélt” Vuk Draskovics külügyminiszter, Borisz Tadics szerb elnök, Rasim Ljajic kisebbségi miniszter, Nenad Csanak volt vajdasági házelnök. Valamennyiük bűne, hogy együttműködnének a hágai törvényszékkel, kiszolgáltatnák a vádlottakat. Csanak még „Szerbia területi épségére is tört”. Vajdasági magyar politikusokat is ért már fenyegetés: Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét és Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt körzeti elnökét próbálták megfélemlíteni. (S. I.)
