Ismeretlen tettesek megverték Hevér Lóránt szabadkai újságírót, aki mobiltelefonján magyarul beszélt az utcán. A Kossuth rádiót is tudósító újságírót, miután befejezte a beszélgetést, megtámadták. Valaki meglökte, ő a földre került, ekkor ketten-hárman ütni és rugdosni kezdték. Ütlegelés közben szidalmazták „magyar anyját”, pénzt követeltek tőle, el akarták venni mobiltelefonját. Egeresi Sándor, a vajdasági parlament alelnöke a saját és a tartományi szervek nevében a legerélyesebben elítélte a történteket.
*
Doris Pack, a tényfeltáró bizottság vezetője Szabadkán a zárt ajtók mögött folytatott megbeszéléseket követően kijelentette, küldetésükkel azt szeretnék elérni, hogy a soknemzetiségű multikulturális régió visszanyerje régi jó hírnevét. Egyértelművé tette: amelyik ország csatlakozni kíván az EU-hoz, annak tiszteletben kell tartani a kisebbségi jogokat is, ez az egyik legfontosabb európai érték. Hangsúlyozta, elvárják Szerbiától, hogy a kisebbségek biztonságban érezzék magukat. A hallottak alapján Doris Pack leszögezte, a rendőrségnek gyorsabban és közvetlenül kellett volna reagálnia az etnikai incidensek megtörténtekor, s úgy, hogy végül ne az áldozat váljék bűnössé.
A bizottság háromnapos vizsgálódása során közel száz embert hallgat meg. Csak Szabadkán mintegy ötvennel találkozott, elsőként az egyházak képviselőinek a véleményére voltak kíváncsiak, majd a civil szervezetek képviselői mondhatták el tapasztalataikat, de szót kaptak a pártok, a nemzeti tanácsok, a helyi hatóságok képviselői. A szabadkai meghallgatásokon az áldozatok közül hatnak volt alkalma ismertetni a megrázó tényeket, de Temerinben is elmondhatták az őket ért sérelmeket.
Kasza József terjedelmes dokumentációt nyújtott át a delegáció vezetőjének. Feltehetőleg az adatok egy jó része nem ismeretlen a bizottság tagjai előtt sem. „Mindaddig, amíg nem szűnik meg a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése, a VMSZ nem fog hallgatni, tetszik ez ennek az államvezetésnek, vagy nem, a tényeket akkor is világgá fogjuk kürtölni” – hangoztatta a pártvezető, aki szerint Belgrád nem tartotta be ígéreteit a toleranciát szolgáló intézkedések megtételére. Gábrityné Molnár Irén, a magyarságkutató intézet vezetője a civil szférát képviselve a megbeszéléseken az esélyegyenlőség fontosságát emelte ki.
A tényfeltáró bizottság különböző nemzetiségű politikusokat hallgatott meg. A magyarok és a horvátok mellett kikérték Oliver Dulicsnak, a Demokrata Párt helyi vezetőjének a véleményét is, aki szerint a legnagyobb hiba, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem végzi jól a munkáját, de tüstént hozzátette, a kérdés internacionalizálása is ront a kisebbség helyzetén. A delegáció tárgyalt Szabadka szerb nemzetiségű rendőrfőnökével, aki azonban a meghallgatás után nem volt hajlandó nyilatkozni a sajtó képviselőinek, mivel „a találkozón semmi érdemleges sem történt, a látogatásnak pedig egyébként sincs jelentősége”.
A bizottság szombat késő délután Temerinben vizsgálódott. Ott a radikális polgármesterrel, a rendőrség vezetőjével, a pártok és civil szervezetek képviselőivel beszélgetett szintén zárt ajtók mögött.
Könyv az atrocitásokról. A kisebbségi jogérvényesítést figyelő Árgus újvidéki civil szervezet könyvet jelentetett meg a délvidéki atrocitásokról. A gazdag tényanyagot, számos dokumentumot tartalmazó kiadványt az európai parlamenti küldöttségnek szánták, de elküldik a magyar és szerb politikusoknak is. Bozóki Antal ügyvéd, az Árgus vezetője és a könyv szerkesztője szerint a fizikai zaklatás csak egy része a jogsértéseknek. (S. I.)
