Nem készült fel a szaktárca arra, hogy pótolja Mersich Ivánt, aki 1989-től gazdasági vezetőként, 1991-től elnökként vezette a meteorológiai szolgálatot. A matematika–fizika szakos diplomával, meteorológus és közgazdász végzettséggel rendelkező volt elnök indoklás nélküli felmentése nemcsak őt érte váratlanul. Jelenleg három hónapos megbízatással miniszteri biztosként Antal Emánuel, a gödöllői egyetem tanára irányítja az intézményt, aki a szolgálat elnökhelyettese, majd 1990–91-ben négy hónapig megbízott elnöke is volt, majd nyugállományba vonult. Antal azonnal visszavonta Mersichnek a siófoki viharjelző állomás megszüntetésére kiadott intézkedését. Mint laptársunknak nyilatkozta, csak műszerekkel nem lehet megbízható szolgáltatást nyújtani. Mersich Iván ugyanakkor kitart amellett, hogy a balatoni viharjelzés a mai technológia mellett Budapestről is megbízhatóan megoldható, legfeljebb nagyobb lenne a rátartás, nem fél, hanem egy órával korábban indítanák a viharjelző berendezéseket.
A kérdés az, hogy valóban a kékestetői és a siófoki állomás megszüntetésének, pontosabban teljes automatizálásának a terve okozta-e az elnök bukását, s valóban szakmaiak lehetnek-e az elbocsátás indokai. Nem abba törött-e bele a bicskája, hogy a többi, költségvetési pénzből is gazdálkodó országos intézmény vezetőivel ellentétben jelezni akarta a meteorológiai szolgálat csőd közeli helyzetbe kerülésének veszélyét? Vagyis nem „kommunikálta” kellő tapintattal és belenyugvással a takarékoskodó, ám a nyilvánosság előtt lendületet mutató kormány döntését. Rossz kommunikáció, elhibázott szakmai döntés, vagy egyre nehezebb körülmények közé kényszerített, szabályozatlan terepen működő meteorológiai szolgáltatás? Lássuk, mi az igazság!
– 1990-ben az OMSZ-nek még kilencszázhatvan alkalmazottja volt – mondja Mersich Iván. – Az idén kétszázhetven. A szolgálat a környezetvédelmi és vízügyi miniszter felügyelete alatt működő országos hatáskörű intézmény, amelynek költségvetése a fejezet költségvetésén belül önálló cím. A minisztériumon múlik tehát, hogy megfelelő jogszabályi körülményeket teremt-e a működéshez, valamint az is, hogy mennyi pénzt harcol ki a szolgálatnak. Az utóbbi két évben nem kérdezték meg, mennyi pénzre lenne szükségünk.
A minisztérium közlése szerint az OMSZ az idén mindössze 2,7 százalékkal kap kevesebbet a tavalyinál, ami nem lehet megrázó a 2,4 milliárd forintból gazdálkodó intézmény számára. S ez igaz is lehetne, ha a könyv és a valóság szerinti számolás között nem lenne jelentős eltérés. Mersich Ivánnak ugyanis, amikor leépítési döntéseit meghozta, más számoszlopokat is figyelembe kellett vennie.
Az OMSZ költségvetésének a fele saját bevételből származik. A tervezettnél mindig kicsit több jön be. A saját bevételnek tavaly öt, az idén azonban már 15 százalékát kell befizetniük az államkasszába (100 millió forint). Emellett ki kell gazdálkodni a hatszázalékos köztisztviselői fizetésemelést (50–55 millió forint), a tizenharmadik havi fizetést (68 millió), s az infláció is ötszázalékos bevételkiesést jelent (50 millió). Mersich Iván azonban tovább is számolt. Ha a Hungarocontroll, a polgári repülés számára meteorológiai szolgáltatást vásárló cég a szolgálat mindenkori költségvetésének 18 százalékát köteles fizetni az adatokért, akkor a kisebb költségvetésnek kisebb a tizennyolc százaléka is. Kevesebb lesz tehát az innen származó bevétel is. A vevők is egyre takarékosabbak, csökkentett szolgáltatást rendelnek, az inflációs árnövekedést pedig nem akarják elfogadni. A saját bevételek harmadik nagy csoportjába tartozó tudományos pályázati pénzek is bizonytalanok. Az OMSZ tavaly szeptemberben esedékessé vált 110 millió értékű pályázatait máig nem bírálták el (ez a 2004. évi pályázati bevételek fele volt), pedig a pénzre már tavaly számítottak. Miért lehetne kedvezőbb feltételekkel számolni az idén?
Az állami támogatások oldala is összetett képet mutat. Működési költségekre valóban csak húszmillióval kevesebbhez jutnak (egymilliárd helyett 980 millióhoz), de egyetlen fillért sem kapnak célzott beruházásra, fejlesztésre (tavaly még járt ezen a címen 110 millió), erre az idén már pályázniuk kellene, ám a feltételek egyelőre bizonytalanok. Mindez összesen négyszázmillió forinttal kevesebb, vagyis a teljes költségvetés 15 százaléka a minisztérium szerint jól kommunikálható hatvanmilliós elvonás helyett. A szolgálat már tavaly is harmincegy ember elbocsátására kényszerült (a létszám 10 százaléka), kevesebb munkaerővel pedig nyilvánvalóan kevesebb feladat látható el. Csak összehasonlításképpen: a fél magyarországnyi Szlovákiában mintegy háromszázan, Ausztriában háromszázötvenen foglalkoznak meteorológiai szolgáltatással.
Az alapvető baj azonban Mersich Iván szerint az, hogy hiányzik a meteorológiai törvény, amely szabályozná a meteorológiai tevékenységet és benne a szolgálat feladatait, tehát azt, milyen közszolgáltatásokat kell végeznie az állami támogatás fejében. A meteorológia ugyanis kezd jó üzlet lenni, ezért sok magáncég igényt tart a szolgálat által előállított adatokra. A helyzetet bonyolítja, hogy az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint a meteorológiai adatok közérdekűek, tehát teljes egészükben nyilvánosságra kell hozni őket, igaz, ehhez az adatvédelmi biztos szerint a szolgáltatás teljes költségét az államnak kellene finanszíroznia. Az adatokra kiéhezett magáncégek azonban csak az állásfoglalás első részét olvasták el, s erre hivatkozva követelik a teljes nyilvánosságot. Nemcsak a tömegtájékoztatásban egyre nagyobb teret nyerő meteorológiai magánvállalkozások lobbiznak ez ügyben, hanem más, környezeti, vízügyi hatástanulmányokat készítő és áruló cégek is, amelyeknek szükségük lenne a szolgálat adataira. Mellékes tételnek látszik ugyan, de nem az: csak tavaly több mint hetven tudományos dolgozathoz kértek és kaptak a kutatók ingyen adatokat a szolgálattól. Ezek piaci értéke elérte az ötvenmillió forintot. Ellenőrizhetetlen, hogy később ki mire használta fel a dolgozathoz kapott segítség alapján készült kutatásait, kért és kapott-e azokra pályázati pénzeket, támogatásokat. Különböző kifogásokra hivatkozva nem fizet a meteorológiai szolgáltatásért a vízügy és a honvédség sem, a szolgáltatást azonban elvárja.
Mersich Iván szerint amíg rendezetlen a meteorológiai tevékenység, nincs értelme a szolgálatról szóló jogszabály megalkotásának sem. Ma bárki alapíthat meteorológiai jellegű tevékenységgel foglalkozó céget, nem kérnek tőle végzettséget igazoló papírt, nem kell igazolnia, hogy rendelkezik-e a munkához szükséges felszereléssel. A törvény szerint ugyan nyilvánosak az OMSZ interneten közzétett adatai, de nem volna szabad továbbértékesíteni őket. Mivel tudható, hogy a magáncégeknek nincs megfigyelőhálózatuk, és tagdíjat sem fizetnek a nemzetközi szervezeteknek az adatszolgáltatásért, felmerül a gyanú, hogy az OMSZ adataira alapozott prognózisaikat, tanulmányaikat értékesítik a piacon. Ezt azonban lehetetlen bizonyítani.
Közpénzekből előállított termék, szolgáltatás magánzsebekben landolna?
Aligha a meteorológia az egyetlen, ahol ilyen előfordulhat. Amíg nincs meghatározva egy-egy szolgáltatás értéke, s amíg állami cégek nem a jól körülhatárolt feladatok alapján kapnak támogatást, hanem a nagy kaszszából, az egyre kevesebből kell ide is, oda is juttatniuk, az egyre növekvő állami elvárásokat teljesíteniük, s közben még a piacon is kereskedniük, nem lesz tiszta a helyzet. A környezetvédelmi miniszter indoklás nélkül mondott fel Mersich Ivánnak. A vélt vagy valós indokokat a sajtóból lehetett megtudni. A meteorológiai szolgálatnak nemsokára új elnöke lesz, aki majd bizonyára jól kommunikálja a kellemetlen kormányzati döntéseket is.
A helyzet rendezéséhez azonban nem lesz elegendő a sikeres kommunikáció.
origo.hu
Nem a gyerekmedencében történt a tragédia – megszólalt a Palatinus
