A kilencedik parancsolat

A jobb napokat látott Mozgó Világ, az a havilap, amely – kicsiny szépirodalmi fügefalevél alatt – ma a(z) (ultra)baloldali politika ideológiai műhelye, kiadott egy különszámot a hazugságról. A tartalomjegyzék fölött nyomtatott H betű, fektetett ovális keretben. H (Hungary): mint hazugság. A jel, mint tudjuk, túlmutat önmagán. Némelyik írás világossá teszi, hogyan és mivé formálja a közgondolkodást az antipolgári szellemi elit.
Kéri László politika-filozófiai traktátusából például kitűnik, hogy a baloldali médiafölény csak állítólagos (bár igaz lenne), továbbá hogy a gázáremelés oka a Fidesz. Utóbbi tételt több lépésben vezeti le a politológus. Egy: a Fidesz visszafogta a gázárakat, de csak azért, hogy a következő kabinetnek emelni kelljen. Kettő: rákényszerítette a kormányoldalt, hogy nyilatkozzon a kérdésről. Három: kicsikart egy nem túl konkrét ígéretet (Kéri szerint a lassan mondott „nem lesz gázáremelés” nem volt túl konkrét). Négy: úgy tett, mintha az MSZP valóban azt ígérte volna, hogy nem lesz gázáremelés. Öt: ezt addig ismételgette, míg mindenki elhitte, hogy a kormány hazudott. Kéri szerint ilyen a polgári „hazugságtermelés alapszerkezete”.
Aztán Babarczy Eszterrel beszélget Mihancsik Zsófia – kulturáltan, tudományosan – a politikai átverőgép működéséről. Mivel azonban a szöveg felénél a riportalany még mindig nem szidja a Fideszt, az interjúkészítő hirtelen így szól: „Vegyünk egy példát. A Fidesz elmúlt két évében jól megfigyelhető a taktika, hogy… bizonyos tényeket el kell hallgatni, más tényeket a valóditól eltérő színben feltüntetni, sőt olykor valótlan állításokat is meg kell kockáztatni.” Mire a kérdezett: „Én is úgy látom, hogy a Fidesz használja ezt a módszert.” Ugorgyunk, ahogy Pósalaky bácsi mondta Nyilas Misinek.
Igen érdekes a Kossuthnak háttal című írás, mely Pokorni Zoltán portréját igyekszik megrajzolni. Miért épp az övét? Nyilván, mert elegük van Pokorni tisztaságának mítoszából. Hazugságszámba a fickót! Az újságíró egy neve elhallgatását kérő jobboldali szavazót (khm) idéz: „Nem ez a tenyérbe mászó pozőr az igazi Pokorni. Ő a lelke mélyén őszinte, nyitott srác.” A cél tehát Pokorni lelke mélye, ahol körülnéz a cikkíró, s azt mondja, a volt frakcióvezető vélhetően tudott apja ügynökmúltjáról mindig is, ócska színjáték volt a tavalyelőtti lemondósdi. Fia bizonyíték sincs, az újságíró csupán feltételez, hiszen ez az őszinte és nyitott sajtómunkás dolga. A lényeg: a Fidesz Grál-lovagja egy Mefisztó, quod erat demonstrandum.
Aki szereti a fanyar ízeket, annak Rádai Eszter interjúja Wildmann Jánossal igazi csemege. Wildmannt – aki érthetetlen módon az Egyházfórum című lap szerkesztője – kirúgták a teológiáról ifjúkorában; azt mondja, azért, mert antikommunista volt. Azóta Wildmann csak sósavval a hangjában képes a katolikus egyházról beszélni. Persze, hogy vele íratta a Medgyessy-kormány botrányos egyház-politikai koncepciótervezetét, a történelmi felekezetek kivéreztetése végett. A balhatalom képes volt olyan relációt létrehozni, melyben az egyik oldalon álltak a magyar egyházak, történelmükkel, teológiájukkal, társadalmi küldetésükkel és presztízsükkel, a másik oldalon pedig Wildmann János; és utóbbi akarta megmondani az előbbinek, hogy mi legyen eztán. A cikk finom, indirekt címe: Az egyház tekintélyét nem lehet képmutatással, hazugsággal megőrizni. Rádai nyitásul megkérdezi az illetékes testvértől, hogyan kell érteni a tízparancsolat hazugságot tiltó tételét. Néhány oldallal később Wildmann ilyeneket mond: akik elfordulnak az egyháztól, erkölcsileg fölötte állnak; e szervezet ma ugyanaz, mely a kommunistákkal kollaborált; aztán arcátlan képmutatásnak nevezi a cölibátust, és utal arra, hogy minden magyar pap paráználkodik. Végül a kérdező kíváncsi, hogyan viszonyul Wildmannhoz az egyház; ő fájdalmasan közli, az eklézsia nem vesz róla tudomást. Nem érti, miért tiltakoztak az ellen az egyházak, hogy a pécsi tudományegyetemen vallástudományi tanszéket vezethessen. „Ez a helyzetem. Nem tudom megfejteni.” (A megfejtéseket tessenek elküldeni a Mozgó Világ szerkesztőségébe!)
Odébb Vekerdy Tamás sztárpszichológus Nehéz nem hazudni című monológjában elmondja – el szokta mondani –, mi a nagy helyzet az Úristennel meg az evangéliumokkal kapcsolatban; egyetért Junggal, hogy ezek a dolgok bennünk vannak, s mikor néha nem vigyázunk, és őszinték vagyunk, a belső istenszerűség hallatszik ki belőlünk. Istentől a papok és a teológusok el vannak rekesztve, hiszen hivatásszerűen próbálnak vele foglalkozni, a hivatások pedig, lássuk már be, puszta maszkok, társadalmi szerepek. Őszinte pap kizárva. Vekerdy ki is iratkozott a szerinte konzervatív, farizeus református egyházból. Az én felszabadítása, egyénközpontú társadalom kéne, mondja a pszichoguru; vallási, nemzeti alapon nincsenek hatékony közösségek, mindez merő képmutatás és hazugság. Minden összetartósdi az egyvezérű diktatúra felé, hovatovább a fasizmus felé halad. Vekerdy a vendég a háznál, intelligens és szimpatikus. Ugyanezen lapban ő fejtette ki három éve – Eörsi István Népszabadságban közölt, fasisztázó újságcikke után –, hogy hogyan rokoníthatók a Kossuth térre vonuló nemzeti érzelmű fiatalok a náci Hitlerjugenddel.
S következik az eszmei hardcore, Petschnig Mária Zita tollából. A gazdasági szakíró egyébként altruista, felvett egyszer, mikor stoppoltam Pest felé, lekésvén a távolsági buszt. Öt perc múlva már a Fidesz iránti olthatatlan gyűlöletéről beszélt nekem, vadidegennek, és nyomta egészen az Erzsébet hídig. Mielőtt kiszálltam, bemutatkoztam mint Magyar Nemzet-újságíró. Szép pillanat volt. Alattunk hömpölygött – szürkén, koszosan – a Duna, mire Petschnig zavart mosollyal azt mondta: „valahol kollégák vagyunk”. Most pedig azt állítja Gazdasági hazugságok című tanulmányában, hogy a Fidesz-stratégia lényege „belevinni minél több osztogatásba a kormányt, majd amikor ennek csődje nyilvánvalóvá lesz, akkor erre rámutatni, és közben folyamatosan újabb követelésekkel előállni, amelyek tovább lökik a gazdaságot ezen a lefelé menő spirálon.” Tehát az ellenzék löki egy „le-spirálon tova” a gazdaságot, nem a kormány. Mert a kormány önmagában zseniális lenne gazdaságilag. És nem szakad le a plafon, nem dől össze a világ. Csak mozog (eppur si mouve, dobbantott anno Galilei, ragaszkodva e veszélyes igazsághoz).
Nem vagyunk mi kollégák sehol. Ugyan nem vagyok közgazdász, azonban azt mondom, rosszabbul élünk, amikor baloldali kormány van hatalmon. Oly képzett teológus sem vagyok, mint magister Wildmann, csak vélekedem: a tízparancsolat hazugságot tiltó tételét nem értelmezni köll, hanem megtartani, mint valami nagy kincset, mint az értelmes élet egyik feltételét. Ha nehéz is. Mert ebben az országban normává lett a hazugság. H mint hazugság… Hát nem, számomra a H betű ovális keretben még mindig jó jel, túlmutat önmagán, túl az országon, és a nemzeten is. Azt jelenti: haza. A haza pedig sokkal több sajtó alá rendezett, tematikus hazugságakrobatáknál, túl fogja élni őket.