A közösségen kívüli élet és a zsenik

Divatos jelenségről, a „szingli-életről” értekezik A szingli és a zseni című esszéjében Czakó Gábor. Írása a Debreceni Disputa (kulturális-közéleti folyóirat) frissen megjelent számában olvasható. A szerző – rövid visszatekintés formájában – elmondja, hogy a múlt század második felében jöttek divatba a kommunák, melyekből a mai „szingliélet” leszármaztatható. „A szingli – a teniszből is tudjuk – egyest jelent. Esetünkben önként vállalt egyedüli életet, elszánt agglegénységet és vénleányságot…” – írja Czakó. Majd eltűnődik azon, mennyire különbözik a remeték szakrális élete – Hamvas szerint „a magány szakrális állapot” – és a közösségen kívül tengő-lengő, materialista ember modern magánya. Ez a szingli „bejár ugyan a társadalomba pénzt keresni és költeni, de ügyes-bajos dolgaiban nem vállal részt, és a felelősséget is elhárítja. Abban a tudatban rendezkedik be, hogy ő kívül van a slamasztikán, se az üvegházhatás, se a pusztuló természet”.
Ezután rátér a szerző a modern „zsenielmélet” taglalására, mely az előbbiekkel szorosan összefügg. „Az Evangélium üzenete az, hogy mindenki, kivétel nélkül, mindenki legyen szent. Korunk ellenben azt ajánlja, hogy inkább zsenik legyünk: rúgjuk szét, amit érünk, és találjunk ki bármi eredetit! Lehet hülyeség is…” Ez a zseninek vélt és hirdetett szánalmas figura „önnön dicsőségét keresi. Föntről kapott üzenet helyett rendszerint jobbról-balról lopott gondolatokat forgalmaz, s közben úgy tesz, mintha magától beszélne”. Czakó megjegyzi, hogy „a középkori művészek ritkán szignálták műveiket”, nem szeszélyeikkel, különc és hóbortos ötleteikkel akartak hatni, hanem a teremtés örök áramaira kívántak ráhangolódni. Ma viszont az „ügyeletes zsenik” a hangadók: „ők a művészeti vásár manökenjei”. Műveikről, rövid tündöklés után, kiderül, hogy olvashatatlanok. Az igazi művészek viszont – Hamvas, Weöres, Pilinszky stb. – „hatalmas műveket alkottak a megjelentetés halvány reménye nélkül. Az árulókhoz képest nyomorogtak… Az ilyen ember nincsen alávetve körülményeknek, pénznek, rangnak, korrupciónak.”