Adószedők végnapjai?

Helytállónak bizonyult a Magyar Nemzet exkluzív értesülése: Király István György távozik az APEH éléről. Mégpedig (ha hihetünk a pénzügyi tárca sajtóközleményének) önként, miután eredménytelenül konzultált a pénzügyminiszterrel. A hivatalvezető lemondását Draskovics Tibor sietett rögvest elfogadni, mondván, hogy „szem előtt tartva az adófizetők érdekét, határozottabb, dinamikusabb, rugalmasabb, a változó körülményekre gyorsan reagáló ellenőrzési tevékenységre van szükség, s ez megköveteli a hivatali vezetés megújulását is”.
Ezek szerint kormányzati szemszögből Király István György vezetői stílusa nem volt elég határozott, dinamikus s főként rugalmas. Régebben még az volt, de változtak a körülmények. Régebben Király zokszó nélkül lemásolta és átadta a szocialista–szabad demokrata kormányzatnak az összes magyarországi adózó összes bizalmas adatát: ezért a rugalmas eljárásért a nyugati világ bármely jogállamában életfogytiglan nem volna gondja szállásra és étkezésre. Igaz, nem egyedül volt ilyen végtelenül lojális a főhivatalnoki karból: a PSZÁF kivételével egyetlen adatmásolásra felszólított szervezet sem szegült ellene a törvénysértő utasításnak. (Az illojális, rugalmatlan, ám az alkotmány szellemében eljáró Szász Károly sorsa ismeretes: seprőnyéllel nem lehetett kiakolbólítani hivatalából; erőből átvitt, antidemokratikus törvénymódosítással igen.) A nyugati világban példátlan adatvédelmi botrányt lényegében eltussolta a lojális média, az adófizetők milliói pedig birkamód vették tudomásul a kádári idők tovább élő módszereit. Az akció jogi következmények nélkül maradása (a másolt adatok állítólagos megsemmisítése nem tekinthető annak) különösen felháborító azok után, hogy a balsajtó hoszszú hónapokig cikkezett az Orbán-kormány alatti állítólagos „hoszszú bájtok éjszakájáról”, amelyről a hivatalos vizsgálat kiderítette, hogy nem létezett, a vádak által feltételezett tranzakció technikailag kivitelezhetetlen, a Népszabadság és társai hazugságban maradtak.
Király István Györgyért tehát rendes, alkotmányos alapon álló adófizető polgár nem ejt könnyet. Éhen biztosan nem fog halni, hiszen Draskovics „továbbra is számít munkájára, bár arról, hogy a volt elnök hol folytatja tevékenységét, később születik döntés”. (Ő Bács-Kiskunból érkezett az APEH élére, az utódja Szabolcs-Szatmár-Beregből.) Király nem észlelte, hogy tényleg megváltoztak a körülmények: Medgyessy Péter meg László Csaba a pénzügyi kormányzás sajátos értelmezésében csupán szoft verzió volt, míg Gyurcsány Ferenc és Draskovics Tibor a hard változat. A lemondásra kényszerült APEH-elnök például úgy vélte: korábban bizonyította lojalitását, így eredményesen emelhet szót embereiért, az egyszerű adószedőkért. Erre volt is oka: Draskovics még decemberben bejelentette, hogy az APEH dolgozói a törvényben szereplő maximum kéthavi prémium helyett csupán kétheti jutalmat kaphatnak. Az indoklásban az szerepelt: bár alapvetően megfelelőnek tartja a hivatal dolgozóinak munkáját, a jövőben lényegesen többet vár az apparátustól és a vezetéstől.
Ez a rossz miniszteri döntés vezetett most kenyértöréshez. Adószedőnek lenni alapjáraton sem népszerű foglalkozás – de ha az irreális adóbevételi elvárások miatt nem a kormány gyakorol önkritikát, hanem a hivatalt bünteti, érthető a lázongó hangulat. Ráadásul Király ügyesen visszadobta a labdát Draskovicsnak a költségvetési bűvészmutatvány céljait szolgáló botrányban, amely a jogos áfa-visszatérítések befagyasztásával akarta kozmetikázni a szörnyű államháztartási statisztikát. Az adóhivatalnokok jelenleg annyira utálják a pénzügyminisztert, hogy már az ügyfelek előtt sem csinálnak titkot belőle – sőt előfordul, hogy ők látják el az adófizetőket legális adókönnyítő tanácsokkal. Mindez nem azt mutatja, hogy az adószedők végnapjai következnének. De Draskovics miniszteri jövőjéért nem adnék egy lyukas garast.