Bólogató és körbe-körbe forgó antennák tűnnek fel a téli homályban az egyik dombháton. Kupon vagyunk, a Bakony északnyugati peremén itt dolgozik a magyar légtérért felelős ezred egyik, úgynevezett gerinc radarszázada. A falu szélétől alig néhány száz méternyire fut a dupla szögesdrót kerítés, amelynek belső oldalán kutyás civil őr vizslatja a tájat: az éberség kötelező, hiszen a NATO integrált légvédelmi rendszerének (NATINADS) egyik eleméről van szó. A bázis területén betonbunkereket rejtő mesterséges dombok magasodnak, rajtuk – mint modern, nonfiguratív képzőművészeti alkotások – állnak, vagy éppen pásztáznak a különböző lokátorok. Az egyiknek két vízszintes, a másiknak egy függőleges parabolaszelet az antennája, a harmadik olyan, mintha egy óriási sörösdobozból vágták volna ki, a negyedik gigantikus törülközőtartóra emlékeztet. Ez itt a „harminchetes”, az ott a „péervé”, emitt az „eszté”, amott meg egy „tizennyolcas” – tájékoztat kísérőnk, Takács Gábor őrnagy. Az itt dolgozók már-már gyengéd hangnemben beszélnek róluk, az évek egybekovácsolják az embert és a technikát, kísértetiesen emlékeztetve a repülőgépek és pilótáik kapcsolatához.
Három másik (Debrecen, Békéscsaba, Juta) egységgel együtt az a feladatuk, hogy radarjaikkal felderítsék és nyomon kövessék azt a két-háromezer repülőgépet, amely naponta átszeli a magyar légteret. Adataikat egy integrált információs rendszerbe továbbítják, amelyben összevetik az aktuális repüléseket az engedélyezettekkel. Amennyiben különbség mutatkozik, azaz valaki illegálisan használja, vagyis megsérti a magyar légteret, az információs rendszer és annak szenzorjai, a radarok irányítják a helyzet tisztázására felszálló vadászrepülőgépeket is. Az ezred parancsnoksága és a magyar katonai légtérellenőrzés, illetve vadászirányítás központja Veszprémben működik. Ez utóbbit a vár alatti mészkőbe vájt „sziklában”, szakkifejezéssel élve speciálisan erődített létesítményben helyezték el, amely annak idején a Nemzeti Bank számára épült. A radarkezelők kiképzése Medinán, Tolna megyében zajlik, de ez az egység látja el a réskitöltő feladatokat is, azaz lefedik a többiek által be nem látott légteret. A ma összesen 1800 főt alkalmazó radaros egységek sorát a Városföldre kikülönített szakasz zárja, ők a kecskeméti vadászrepülők közvetlen biztosítását látják el.
A magyar radarhálózat a Varsói Szerződés végnapjaiban és a délszláv válság időszakában élte virágkorát, akkoriban létszámuk meghaladta a hatezer főt. 1994-ig, amikor megkezdődtek a leszervezések, mintegy másfél száz radar működött 23 helyszínen, Bezenyétől Molnaszecsődön át Homokszentgyörgyig, Dunaszentmiklóstól Baján át Szegedig. Az elhagyott bázisokat több helyütt megkapták a helyi önkormányzatok, van olyan, ahol idősotthon létesült, az egykori „objektumok” újrahasznosításának követendő példájaként.
Noha a magyar radarkultúrára kétségtelenül a szocialista időszak volt a legnagyobb hatással, a mai generáció gondosan ápolja a még korábbra nyúló hagyományokat is. Az ezred parancsnoka, Szűcs Pál mérnök ezredes lelkesen beszél a Bay Zoltán professzor által a 30-as évektől vezetett magyar radarkutatásokról, amelyek során az Egyesült Izzó Rt.-nél akkoriban élvonalbeli alkatrészeket fejlesztettek és gyártottak a háborúban használt hírneves német Freya és Würzburg lokátorokhoz. A korai elődök előtti főhajtást szimbolizálja, hogy a radarnapot február 6-án tartják, annak a kísérletnek az évfordulóján, amikor a professzor csapata 1946-ban a rommá lőtt Budapestről radarjával megmérte a Föld–Hold távolságot. Annak idején nem kapott nagy nyilvánosságot, hogy a millennium évében, egy P–18-as lokátorral az utódok sikerrel megismételték a Világraszóló magyarok kiállításban is helyet kapott professzor kísérletét.
Az ezred jövőjét a beérkező új, Alenia Marconi gyártmányú modern lokátorok határozzák meg, ám javarészt annak függvényében, hogy Békéscsaba és Bánkút mellett megvalósul-e a zengői radartelepítés, szolgálatban maradnak az időközben korszerűsített orosz radarok is. Ez utóbbiak egyes típusai – különös tekintettel az alacsonyabb frekvenciákon üzemelőkre – ugyanis olyan speciális tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket még az új radarok sem mutatnak fel. Alkalmasak ugyanis a kisméretű vagy „lopakodó” célok észlelésére is, olyannyira, hogy az már a NATO illetékeseinek a figyelmét is felkeltette…
origo.hu
Jó hírek érkeztek Parajdról: a vendégeket hamarosan a megszokott élmény várja
