Az Aethicus-ábécé rejtélye

k ö n y v e s h á z

Vékony Gábor régész kutatásainak köszönhetően új, összefoglaló tudományos monográfia gazdagítja az eddigi rovásírás-irodalmat. „… a székely rovásírásnak kalandos sors jutott a magyar tudományban, illetve a magyar közművelődésben” – olvashatjuk a bevezetőben. Valóban kalandos, hiszen történelmünk számos vitatott kérdése közé sorolható a székely magyar rovásírás eredete, története és a jelek értelmezése.
A jelentős szakmai életutat végigjárt, nemrég fiatalon elhunyt régész minden részletre kiterjedően, a lehető legteljesebb forrásanyagot feldolgozva elemezte a rovásírás fennmaradt emlékeit.
A szerző négy felirat (a homoródkarácsonyfalvi, székelydályai, vargyasi, bodrog-alsóbűi) értelmezése után hosszan tanulmányozza a homokmégy-halomi honfoglalás kori temető ótörök feliratát. A bodrog-alsóbűi feliratról Vékony megállapítja, hogy ez „a székely írás legkorábbi emléke”, amely „a Kárpát-medence nyugati részén jött létre 864–873 között”. A korai társadalom bizonyos vonásainak leírására a nagyszentmiklósi kincslelet feliratai is adalékkal szolgálnak. A szerző jelentős eredményre jutott az alsószentmihályfalvi kazár írásos felirat alapján, amelyről megállapítható, hogy „az Erdélybe települt kavarok emléke”, s amely Erdély korai történetéhez szolgál adatokkal. Érdekes elemük a rovásemlékeknek egy kora középkori (VIII. századi) kozmográfiában található Aethicus-ábécé is, amelynek elemzése megerősíti a kutatót abban, hogy „a kelet-európai rovásírás Kárpát-medencei változata végső soron a párthus ábécére vezethető viszsza, történetének egyik szakasza bolgár-török népekhez köthető”. A feljegyzés időszakában azonban már a magyar néphez és olyan területhez kapcsolható az írás, ahol magyarok és bolgár-törökök élhettek együtt, valószínűleg a Kárpát-medencében.
Az említett feliratok elemzése mellett további rovásírásos emlékek bemutatása is olvasható a kötetben: edény, korsó, kelyhek, íj feliratai, továbbá bizonytalan, hamisított és nem létező Kárpát-medencei feliratok is. A térségünkben talált rovásírásos emlékek mellett a szerző távolabbi vidékekről származó feliratokat is ismertet (ilyen a novocserkasszki kulacsfelirat).
A kötet szerkesztője, Erdélyi István utószavában a monográfia sorsára utalva írja: „Olvasataival, rokonítási kísérleteivel természetesen lehet vitatkozni. Megtette ezt ő maga is nemegyszer, amikor kiigazította, javította a már korábban megjelent következtetéseit, megoldásait.” Vékony Gábor munkája a téma kutatói számára bizonyosan lehetőséget nyújt további elemzésekre. Emellett azonban elismerésre érdemesek kutatási eredményei.
(Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Nap Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2900 forint)