Az ellenzék nagy esélye

Vélhetően az elmúlt hetek kommunikációs hibái vezettek ahhoz, hogy a mondandóját eddig rendre bombasztikus megnyilatkozásokba csomagoló Gyurcsány Ferenc egy szinte értékelhetetlenül unalmas és semmitmondó évértékelő beszédet tartott az Országgyűlés plénuma előtt. A Fidesz állítólagos kádárizmusát bizonygató vádaskodások, a tényleges eredményeket nélkülöző kormányzati öndicsérgetés és a 2010-es évek leendő csodáit előrevetítő futurisztikus ígérgetések még a koalíciós pártok vezérszónokait sem hozták lázba. Az erőltetetten humorizáló Lendvai Ildikó az ellenzék sértegetésénél többet ezúttal sem tudott felmutatni, Kuncze Gábor pedig azt a formáját hozta, ami az MSZP-s miniszterelnökök beszédei után jellemzi: monoton helyesléssel bólogatott, mint egy téeszelnök a hetvenes évek pártkongresszusain. A különbség csupán annyi, hogy az SZDSZ vezére nem a szocializmus, hanem a liberalizmus további építését szorgalmazta.
A Gyurcsány-beszéd tanulságai nagyjából úgy foglalhatók össze, hogy 2008-ra megszülethet az ötös metró beruházási terve, 2015-re lekörözzük Albániát az olvasni tudásban, 2016-ban már kilencven perc sem kell ahhoz, hogy Pécsről eljussunk Budapestre vasúton, és eközben elkészül az n+1. fejlesztési terv is. Az utópisztikus tervezgetésből ugyanakkor kimaradt, hogy mit kíván tenni a kormány az egyre nyomasztóbb ikerdeficit leküzdésére, és miként kívánja visszaszerezni a Magyarországot egyre látványosabban leminősítő nemzetközi pénzpiac bizalmát.
Az elmúlt három év pazarló gazdaságpolitikája miatt adósságcsapdába került az ország. A csatlakozási folyamat egykori közép-európai éltanulója ma a szégyenpadon ül. A 2005. év első három hónapjára tervezett 370 milliárd forintos hiányt a napokban 416 milliárdra módosította a pénzügyi tárca. A finoman szólva kiszámíthatatlan tőzsdeindexen és a csalóka inflációs adatokon kívül a kormány képtelen olyan makrogazdasági adatokat felmutatni, ami meggyőzően támasztaná alá az indokolatlanul optimista tervfabrikálást.
A több millió ember megélhetését biztosító mezőgazdaság és könnyűipar egyetlen biztató szót sem kapott. A kilátástalan helyzetbe sodródott falvak, a málladozó panelekben kucorgó munkástömegek problémái elvesztek a gyurcsányi szóvirágok között. Talán még Poirot felügyelő sem tudná kinyomozni, mit is takarhat ténylegesen a Nemzeti felelősség ötpontos programja. Kérdéses továbbá, hogy miért lett iparrá minősítve az egészségügy és a környezetvédelem. Azt pedig végképp ne minősítsük, hogy miközben száznál többen fagytak meg a téli hidegben, a miniszterelnök egyik leggrandiózusabb céljaként a szórakoztatóipar fejlesztése szerepel. Ezek szerint a baloldali kormány kórházak helyett kaszinókat akar építeni.
A Szülőföld vagy a Fészekrakó program, bár a jó szándékot el kell ismerni, viszonylag szűk réteget érint, márpedig ezekre az ingatag alapokra nem lehet ráépíteni egy komolyabb kormányzati stratégiát, különösen nem tizennégy hónappal a választások előtt. Célszerűbb lett volna, ha Gyurcsány inkább a csöndes visszafogottsággal dolgozó adminisztrátor-miniszterelnök jelmezét ölti magára, és mielőbb befejezi a sehová sem vezető bulvárpolitizálást. Bár tett egy utalást arra, hogy a politikai kommunikációt föl kellene végre váltani a tényleges politikának, ezt azonban csak a következő Blikk-címlapig lehet komolyan venni. A baljós előjelekkel kísért miniszterelnöki évértékelés egyetlen célt ért el egész biztosan: még jobban ráirányította a figyelmet Orbán Viktor körcsarnokbeli beszédére.
A Fidesz elnökének szerdai előadása látványosan szakított azzal a körítéssel, ami az előző hat évben jellemezte, és ami, valljuk meg, már jócskán átalakításra szorult. A jövő század regényét ecsetelő Gyurcsánnyal szemben Orbán a jelenlegi kormányzati ciklus problémáira koncentrált, a homályosan körülírható ideologizálás helyett inkább a nyers gazdasági tényeket sorolta. Az MSZP irányába elfogult politikai elemzők némelyike is elismerte, hogy a Fidesz elnöke másfél óra alatt semmissé tette azokat a véleményeket, amelyek szerint az évek során elfáradt, öreges lett a stílusa, és nem lesz képes megállítani a szocialisták úthengerét. Már az évértékelő beszédet megelőző két hét során háttérbe szorította a miniszterelnök médiarohanását, vagyis a súlyos kommunikációs hibákat elkövető Gyurcsány látványosan defenzívába szorult. Az öt állomásból álló országjáró körút, a modern technikát újszerűen felhasználó, a választópolgárok sms-eire, e-mailjeire és személyes beszélgetésekre építő interaktív kapcsolattartás, valamint az Orbántól a kilencvenes évek közepe óta nem látott lendületes előadásmód érzékelhető változásokat vetít előre a Fidesz politizálásában.
A koalíció politikusaival ellentétben Orbán Viktor nincs abban a helyzetben, hogy megoldja a gazdasági és a szociális problémákat. A 3500 milliárd forinttal növekvő államadósság olyan kényszerpályára terelte az országot, ami jelentősen megnehezíti az életminőséget javító intézkedések meghozatalát. A költségvetési deficit lefaragása fájdalmas műtétet igényel. Halogatni viszont nem lehet, mert a hét folyamán már a sokadik figyelmeztetés hangzott el az Európai Unió részéről a katasztrofális államháztartási állapotok miatt. 2004-ben kilenc év után először csökkentek a reálbérek és hárommillió ember él a létminimum alatt. A Gyurcsány-kormány tehetetlensége szemmel látható, így a közeledő választások miatt még inkább fölértékelődik az ellenzék szerepe, amelynek be kell bizonyítania, hogy tisztában van az államháztartás válságának okaival, és az emberek előtt képes felmutatni egy valós kormányzati alternatívát.
Az elmúlt három év felelőtlen hantázással eltelt kormányzása joggal tette bizalmatlanná az embereket a hatalom ígéreteivel szemben. A hivatalban lévő miniszterelnöktől ma nem azt várják el az emberek, hogy arról elmélkedjen, 2013-ban hány kilométeres sebességgel közlekednek majd a vonatok. A közhangulatot ma a törvénytelenül visszatartott áfa miatt nehéz helyzetbe került hazai vállalkozók, az EU farkastörvényei között egyre inkább magára hagyott mezőgazdasági kistermelők, a sokadszor megalázott közalkalmazottak és a munkanélküliség rémétől fenyegetett pályakezdő fiatalok jajszava határozza meg. Ha a kormány ezt nem hajlandó észrevenni és nem változtat az eddigi politikáján, akkor az ellenzéknek kell fölvállalnia a leszakadóban lévők képviseletét. A giccses álomvilágban élő kormányfővel ellentétben a Fidesz vezetője meghallgatta és megértette Tiborc panaszát, így tehát a szerda esti beszéde nem volt más, mint több millió tisztességes, tanulni és dolgozni akaró magyar állampolgár problémáinak artikulálása a hatalom felé.
A jövő évi választásokat az a párt fogja megnyerni, amelyik szakít az ideológiai lózungokra építő tartalmatlan látványpolitizálással, és az egyes társadalmi csoportok egymásra uszítása helyett az együttműködést szorgalmazza. A két évértékelő beszéd összevetése alapján kijelenthető: erre egyelőre az ellenzéknek van több esélye. Orbán Viktor helyenként önkritikus kijelentései, különösen a budapestiek óvatos megkövetése, azt jelzik, hogy a Fidesz vezetése sokat tanult a 2002-es választási vereség okaiból. Ha sikerül a fővárosban visszanyerni azokat a szavazókat, akiket az előző ciklusban veszített el a párt, és emellett fel tudja szabadítani a vidéki társadalom mélyén rejlő hatalmas energiákat, akkor jövő tavasszal bekövetkezhet a kormányváltás. Ehhez azonban egyetlen jól sikerült évértékelő beszéd még vajmi kevés lesz.