Bácskai elmaradt bocsánatkérése

Bácskai Tamás – a sajtóban nyilvánosságra került – besúgói (spicli?) tevékenységét az MTI-nek a minap azzal indokolta, hogy „az 1956. október 23-i tüntetésen és annak előkészületei során teljesen véletlenül, nagyon radikálisan jobboldali műegyetemi környezetbe” került. Ott olyan erőteljes antiszemita jelszavak voltak, hogy úgy érezte, ez „vissza fog menni valami olyan ’44-es folyamatba, s arra a következtetésre jutott, meg kell őrizni azt, ami van, mert életveszélyes helyzet alakul ki a zsidók számára”.
Mint az 1956-os forradalom eseményeinek – kezdettől a leverésig – műegyetemi résztvevője, közlöm, hogy a fentiek szerinti, a Bácskai által kitalált indoklás teljes egészében hamis, szemenszedett hazugság, minden reális alapot nélkülöz.
1. Az október 23-i tüntetésnek nem voltak előkészületei, azt az október 22-én délutánra – egyébként az egyetemi DISZ-bizottság gerőista elkötelezettjei által (később úgy tűnt, provokatív céllal) – összehívott diáknagygyűlés résztvevői határozták el. (A gondolat 22-én délelőtt is felmerült a műegyetemi MEFESZ-szervezet újraalapításának vitája és elhatározása kapcsán, onnan került a javaslat a nagygyűlés elé.) A tüntetés hangsúlyozottan és kimondottan a poznani felkelés iránti szolidaritás kifejezését szolgálta, ezért is a Bem-szobor koszorúzásáról volt szó.
2. A nagygyűlés konkrét kiváltó oka – az egyetem kollégiumaiban már a szemeszter kezdete óta felmerült és ott sokszor megtárgyalt – szociális és egyéb, oktatással kapcsolatos gondok, illetve követelések, s nem politikai restaurációs célok voltak. Ezekhez a – pontokba szedett – követelésekhez csatlakoztak az úgynevezett bejáró hallgatók is.
3. A műegyetemen sem hallgatói, sem oktatói körben, egyáltalán nem volt „radikálisan jobboldali környezet”, sőt „jobboldali” sem. (Elképzelhető, hogy volt ilyen „személy”, aki – egyébként mindenkitől félve titkolta ugyan ezt, de – „teljesen véletlenül” Bácskai Tamásnak mondta el radikális eszméit.) A műegyetem hallgatói kizárólag munkás, paraszt és tisztességesen dolgozó értelmiségi családok leszármazottai voltak (ehhez járult még néhány görög és koreai politikai menekült), az akkori politikai környezetben ez nem is lehetett másként. Sok százan bizonyíthatják, hogy a műegyetemen és műegyetemisták között sem a nagygyűlésen, sem a tüntetésen, sem később, a forradalom alatt „radikálisan jobboldali”, és/vagy „antiszemita” felszólalások, megjegyzések, illetve megvalósulási törekvések nem voltak. (Olyan felszólaló viszont volt a gyűlésen, aki óvatosságból felhívta a hallgatóság figyelmét: „ha netán jobboldali provokátorok keverednének közénk, akár a legszigorúbb eszközökkel is határolódjunk el tőlük, ne engedjünk ilyeneket szóhoz jutni.”)
4. Az egyébként késő éjszakába nyúló nagygyűlés (ami ekkor már nagy számban kiegészült a nappali és délutáni műszakból hazatérő dolgozókkal, akik hírét vették a gyűlésnek) az október 23-i szolidaritási tüntetés elhatározásán túl arról is döntött, hogy követeléseinek (16 pont) megvalósításához segítségét kérve, eljuttatja azokat Nagy Imréhez. Egyidejűleg delegációt jelölt ki, amely a Szabad Nép szerkesztőségét kéri fel a követelések nyilvánosságra hozatalára.
5. Az október 22-i gyűlés buzdító felszólalói, a 23-i tüntetés résztvevői és a „műegyetemi” forradalmárok, majd elítéltek között számos zsidó vagy zsidó származású hallgató és oktató volt (személyiségi jogok miatt csak az elítélt, majd emigrált Lipták Bélát említem), akik antiszemitizmusa vagy az irányú szimpátiája igencsak paradox magatartást tükrözne.
6. A sajtóban (és a dokumentumokban) felsorolt, s Bácskai által sem tagadott névsor azokról, akiket rendszeresen jelentésekben besúgott (nagyrészt szűkebb családja), egyáltalán nem a műegyetemi forradalmárokat, elítélteket, szimpatizánsaikat sorolja fel. Adódik a kérdés: miért nem azokról a műegyetemi „radikális jobboldaliakról”, „antiszemitákról” írta gyalázatos spiclijelentéseit, akik az önkéntes besúgói tevékenységre „késztették”?
Fentiek alapján – mint a Műegyetem ’56 Alapítvány egyik alapítója és a forradalom műegyetemi csoportjának aktív, kitüntetéssel elismert résztvevője – felszólítom Bácskai Tamást, hogy:
– vagy nevezze meg név szerint azokat a „radikális jobboldaliakat” és „antiszemitákat”, akikre hivatkozik indokolásában;
– vagy kérjen nyilvánosan bocsánatot és kövesse meg azt a sok tisztességes, becsületes egykori műegyetemi oktatót és hallgatót, akik részt vettek az 1956. október 22-i egyetemi nagygyűlésen, az 1956. október 23-i tüntetésen és az azt követő – diktatúra elleni – forradalmi felkelésben!

Pajor-Gyulai Károly
okl. mérnök-közgazdász
Budapest