Beszélgetés helyett modorosságparádé

Éjfél felé azzal keltem föl a tévénéző székből, hogy a Gang című műsor már megint nézhetetlen, hallgathatatlan volt. Ezek a nem különösebben izgalmas külsejű pasasok egymás szavába vágva, egymást hihetetlen vádakkal illetve már megint nem jutottak el sehova. Később, ahogy felidéztem a beszélgetőtársak által készített filmeket és a reakciókat, kénytelen voltam megállapítani, hogy azért némiképp jobb a helyzet. Igenis, lehet, kellene arról beszélni, hogy miért nagyobb bennünk időnként a segítőkészség, az együtt érző hajlam a gazdátlan állattal, mint a hajléktalan emberrel szemben. Para-Kovács Imre válasza – amely szerint a magát elhagyó hajléktalanba is bele kell rúgni, és akkor vagy talpra áll vagy végleg összeomlik – is azt illusztrálja, hogy nem tudunk eleget a hajléktalanokról, fogalmunk sincs, hányan vannak olyanok, akiknek valóban csak egy segítő kézre lenne szükségük, és akik valóban önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. Míg az elárvult állat helyzete nyilvánvalóan áttekinthetőbb, rajta segíteni kevesebb felelősséggel jár. (A Merz Klubban egy karitatív szervezet munkatársai honi hajléktalanokkal kapcsolatban számos, nem közismert adatot közöltek, megrázó és egyben reményt keltő, szolidaritásra biztató portréfilmeket, élettörténeteket mutattak be néhány hónapja.) Puzsér Róbert lefasisztázott szexuáldarwinista filmje valójában arról szólt, hogy manapság sok embernek probléma az ismerkedés, az udvarlás, illetve a párkapcsolaton belüli lelki önvédelem. Para-Kovács ezt érzékenyen le is reagálta, az RGB-s kislányok egyike viszont kellőkép félreértette, és remegő hangon különös monológot olvasott fel domináns hímekről és kiváló genetikai állománnyal rendelkező, ámde hátrányos helyzetű nőstényekről. Egy negyven-ötven perces riportfilm izgalmas lehetett volna a letöltéseket csereberélő internetes zeneáruházról is. Így csak közhelyekre futotta a reakciókból. Hasonló a sorsa a németre fordított József Attila-életműről szóló anyagnak is. Átgondolásra, kibeszélésre ennyi idő kevés. Számomra nem volt világos, hogy Pálinkás Szűcs Róbert viszont milyen szempontból tartotta fontosnak, hogy szó essen a tévés temetésekről.
Talán szerencsésebb lenne, ha műsoronként csak egy-két téma kerülne szóba. Jobb lenne a hangulat, kellemesebb a beszélgetés ritmusa, kevesebbszer vágnának egymás szavába a fiúk. A műsor összképén is lehetne reszelgetni, ahhoz viszont el kell dönteni, hogy akkor ez most egy fotelben hátradőlős, beszélgetős műsor, vagy ki tudja kinek címzett modorosságparádé.
(Gang, MTV, február 4., 22.45.)