Feri Blair

Milyen egy felelősségteljes politikus? Töpreng termékeny magányában, aztán elzarándokol a nép közé, hogy a kifundáltakat összevesse a realitással? Vagy ellenkezőleg: járja az országot, szondázza a valóságot, majd leszűri, lepárolja a követendő üdvös politikát? Egy csudát! Ha ez a politikus történetesen Gyurcsány Ferenc, nem töpreng, nem vacakol a kémcsövekkel, nem dialogizál a választókkal: egyszerűen lenyúlja a szövegeit valahonnan készen, törvényesen és tisztességesen. Ez a szarkamentalitás akkor szúrhatott szemet, amikor csuklás nélkül eltulajdonította a Fidesz Munka, otthon, biztonság szlogenjét. Gondoltam: ha idehaza ilyen arcátlan módon zajlik a szellemi tolvajlás, külhoni vonatkozásban még fokozottabb lehet a gátlástalan kölcsönvételi hajlam. Mivel a gyurcsányi propagandagépezet már a halvérű Medgyessy Pétert is magyar Tony Blairként próbálta beállítani, úgy véltem, talán most is az albioni munkáspárti vezér lehet a fő ideológiai kútfő. Elvégre Blair alighogy kimentett egy fuldoklót a Temzéből, Gyurcsány máris rátalált a kódorgó Nikire.

Blair: Ez az én szövetségem a brit néppel. A jövőért, nem a múltért. A sokakért, nem a kevesekért. A lehetőség társadalmának erős és stabil gazdaságra kell épülnie. Ha ígérünk, biztosnak kell lennünk benne, hogy valóra is tudjuk váltani. Mondjuk ki, amit akarunk, és akarjuk azt, amit kimondunk. Ne mindig csak azt, hogy mi ellen vagyunk, hanem azt is, hogy mi mellett vagyunk. Ne legyen több hátrálás. Ne legyen több önfeladás. Hagyjunk fel azzal, hogy arról beszélünk, amit nem akarunk. Kezdjünk el arról beszélni, amit akarunk, ami mellett kitartunk, amire törekszünk. Ha a világ változik, mi viszont nem, akkor haszontalanokká válunk a világ számára. Elveink megszűnnek elvek lenni, és dogmákká kövesednek. Önöknek és nekem, és nekünk, mindnyájunknak együtt, az erre alkalmas társadalmat kell megteremtenünk. A lehetőségek társadalmát. A felelősség társadalmát. Olyan társadalmat, mely ad nekünk, mert mi adunk neki. A lehetőségek fejében felelősségvállalást.

Gyurcsány: Orbán a múlt, én meg a jövő. Ti és mi. Nem többet fogunk költeni, hanem másként, igazságosabban. Emeljétek fel a fejeteket, és induljunk el együtt! Bátran képviseljük saját eszményeinket! Változzunk és változtassunk! A gyarapodás és az igazságosság programját alkottuk meg. Munkahely, munkahely, munkahely. Ehhez határozott kormány kell, amely ugyanakkor kiszámítható tárgyalópartner. Mi ilyenek leszünk. Programunk egyszerű: több felelősség fent, több lehetőség lent. Ez az igazságosság programja.

Tony Blair legszembetűnőbb harmadik utas paradoxona, hogy a mindenható partnerséget hangsúlyozta „a szabad piac kiszámíthatatlanságával” és „az irányított tervgazdaság életképtelenségével” szemben. Az általa leggyakrabban hangsúlyozott és használt szavak: felelősség, bizalom, változás, küldetés, büszkeség (!), közösség, igazságos/igazságtalan, helyes/helytelen, szolgálat/szolgál. Feri Blair leggyakrabban hangsúlyozott és használt szavait jól ismerhetjük végtelenített szerepléseiből.

Kell-e egy felelősnek mondott kormányzati politika mögött megfogható tartalomnak – valóságos gazdaságpolitikának, társadalomszemléletnek, kultúrafelfogásnak – rejlenie? A Gyurcsány által a parlamentben elutasított politikai kommunikáció, az üres retorika (a „duma”) pótolhatja-e vajon a háromdimenziós programot, a voltaképpeni kormányzást? Fogós kérdések. Mindenesetre nagy vakmerőségre vall azt hinni, hogy a kormányzott országban senki nem tud angolul. A lopást pedig a törvény itt is, ott is bünteti.