Glaszékesztyű Amerika vaskezén?

A francia közvélemény nem örült Bush újraválasztásának. Annak azonban igen, hogy – ha már így alakult – Bush első külföldi útja az öreg kontinensre vezetett. Párizs értékelte a gesztusokat is, így azt, hogy az amerikai elnök ma már nem Európáról, hanem Európai Unióról beszél, és nem akarja többé szembeállítani egymással az öreg és új Európát. A francia lapokban kételkedő vélemények – köztük Hubert Védrine volt külügyminiszteré – is fogalmazódtak meg Bush szándékainak komolyságát illetően. Sokak szerint az ázsiai kontinensen szaporodó gondok, a világszerte növekvő Amerika-ellenesség és a kínai fegyverembargó feloldásának – az Európai Unió kezében lévő – ütőkártyája az, ami arra készteti Washingtont, hogy mosolygósabb arcát mutassa az öreg kontinensnek. „Washington egy időre glaszékesztyűt húzott vaskezére” – véli egy külpolitikai szakértő a Liberationban.
Az amerikai elnök európai útján azt demonstrálja, hogy az iraki háború három legfőbb ellenzőjével szembeni stratégia („Franciaországot büntetni, Németországot mellőzni, Oroszországnak megbocsátani”) már a múlté – írta tegnap a Süddeutsche Zeitung. A müncheni liberális lap azonban azt is megjegyezte, hogy George Bush az európai út németországi állomásán, Mainzban még csak megközelítőleg sem volt hajlandó megismételni édesapjának jó 15 évvel ezelőtt elhangzott ajánlatát: az Egyesült Államok és Németország ossza meg a vezető szerep felelősségét. Az Egyesült Államok az iraki konfliktussal kapcsolatos német magatartást úgy fogja fel, mint egy lerendezett, de nem elfelejtett házastársi veszekedést. Bushnak szüksége van a németekre: katonáikra Afganisztánban, kancellárjukra, mint közvetítőre a Kreml és a külvilág között, mindenekelőtt azonban súlyukra az Európai Unión belül. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében azt állapította meg, hogy már semmi sem lesz a régi az Egyesült Államok és Németország között, s nem is lehet.