A minap Moszkvában tárgyaló Gyurcsány Ferenc kormányfő felhívta orosz kollégájának figyelmét, hogy 2002 óta megduplázódott a magyar export, s ebben hervadhatatlan érdemei vannak egyebek közt a Nagykanizsai Konzervgyárnak. Gyengíti a magasröptű beszédet, hogy Nagykanizsán nincs konzervgyár, soha nem is volt. Ennek duplázódott meg 2002 óta az exportja… És mindezt séróból, hatásszünetekkel teletűzdelve mondja a Ferkónk. Merthogy jól hangzik. Megduplázódott a Nagykanizsai Konzervgyár. Jó, de melyik?
A Moszkvában Mihail Fradkovval közösen tartott sajtóértekezleten egyébként megtudhattuk még, hogy Magyarország hálával tartozik a Szovjetuniónak (ami már nincs), amiért hatvan esztendővel ezelőtt felszabadított bennünket (majd katonáik itt maradtak még negyvenhat évig ideiglenesen, néhány százezer magyart pedig elvittek malenkij robotra, illetőleg a halálba). Sohasem fogjuk hagyni, hogy ez a kérdés kisstílű viták tárgya legyen, jelentette ki a KISZ-milliárdos sztárproletár, mélyen meggyőződve arról, hogy gondolataival tökéletesen egyetért a magyar nemzet, különös tekintettel a Szibériát megjárt hadifoglyokra, meg az ötvenhatos orosz invázió áldozataira. Arról is szólt a magyar kormányfő, hogy a maga részéről orosz nyitottságot észlel a 1945-ben a Szovjetunióba hurcolt sárospataki református kollégiumi könyvek visszaadásának témájában. És ezt ő – ötvenkilenc esztendővel rá – pozitívnak látja. Optimista alkat.
A két kormányfő megbeszélése szívélyes, baráti fogadással ért véget.

Elképesztő, ma már kora reggel elesett az M3-as