Először Tiba Zsolt főjegyző, majd Vajda Pál főpolgármester-helyettes fejezte ki elégedettségét, amikor a Fővárosi Ítélőtábla tavaly április 23-i jogerős döntésével kiengedte a csatornaügyből a fővárosi önkormányzatot. A megkönnyebbülés érthető volt, hiszen a pert kezdeményező XII. kerületi önkormányzat nem kevesebbet kért a bíróságtól, mint azt, hogy „vonja le a semmisség következményeit”. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a Legfőbb Ügyészség ugyanis már korábban kifejezésre juttatta, hogy a fővárosi önkormányzat jogsértően járt el, amikor – a Fővárosi Csatornázási Művek részvénytársasággá alakításakor – 1994-ben 83 milliárd forint értékben a társaság alaptőkéjébe apportálta a budapesti csatornahálózatot. Apportálni ugyanis csak forgalomképes dolgot lehet, a helyhatóság korlátozottan forgalomképes törzsvagyonába tartozó értéket nem, mert ez közfeladat ellátását szolgálja. Ugyanakkor változott is a helyzet: a főváros 1997-ben privatizálta az addig kizárólagos tulajdonában lévő csatornacéget. A részvényeknek csak eggyel több mint 25 százalékát adta el, ám a menedzsmentjogokat, az irányítást átruházta a külföldi tulajdonosra. Rendelkezési joga így nem teljes körű. A társaság jegyzett tőkéje a részleges eladáskor lényegében a hálózat értékének megfelelő 70 milliárd forint volt. A vezetékek 95 százaléka jelenleg is a cég tulajdona.
A kerületek a privatizáció után rohamtempóban próbálták pótolni a szennyvízelvezetés hiányosságait: lakossági hozzájárulással, saját pénzből és központi támogatással csatornaszakaszokat építettek több száz kilométer hosszúságban, mintegy 13 milliárd forint értékben. Ezek tulajdonjoga utóbb többnyire vitássá vált. A hegyvidéki helyhatóság 1996 végén, 1997 elején hozta létre öt kilométeres csatornaszakaszát, melynek értékét 229,65 millió forintban határozták meg. A beruházáshoz 46 millió forintot adott a főváros, hárommilliót pedig a csatornázási művek. Amikor a szakasz készen lett, a kerület azt akarta, hogy a szolgáltató cég kössön vele szerződést a vezeték használatáról, ám a vállalat elzárkózott ettől. Csak akkor vette volna át a csatornát, ha azt ingyen a tulajdonába adják. A szocializmus idején ilyen volt a szabály, ám 1997-ben már nem élt ez az anakronisztikus megoldás. Sőt, semmi sem írta elő, kié legyen az így létrehozott csatornaszakasz és milyen keretek közt működtessék. A polgári törvénykönyv tulajdonjogi szabályait és az önkormányzati törvény törzsvagyonnal kapcsolatos rendelkezéseit pedig nemigen vették komolyan: lényegében az ingyenes tulajdonba adást, az ajándékozást erőltette a főváros és a szakvállalat is. Az ÁSZ viszont több esetben szóvá tette, hogy egyes kerületek mégiscsak a cég tulajdonába adták ingyenesen a csatornájukat.
A XII. kerületi önkormányzat 1999-ben végül beperelte a vállalatot és a fővárosi önkormányzatot. Három kérése volt. Elsőként azt igényelte: mondják ki, hogy a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. megsértette a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló jogszabályt, amikor az ingyenes átadást szabta a működtetés feltételéül. Ezen az álláspontján a cég csak a per elsőfokú befejezése előtt, 2003-ban változtatott. A kerület azt is kérte, hogy a bíróság hozza létre a szerződést a csatorna használatáról a vállalat és a helyhatóság között. A Fővárosi Bíróság (FB) ítélete szerint a csatornamű nem piaci szereplő, mert nincs versenytársa. Nem vonatkozik rá a versenytörvény. Ezt a Fővárosi Ítélőtábla tavaly áprilisban elvetette. Kiderült, több versenyhivatali határozat szól arról, hogy Budapesten a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. monopolhelyzetben van, mert más nem láthat el ilyen szolgáltatást. A helyzetéből adódó erőfölény nem kérdőjelezhető meg. Vizsgálni kell tehát, hogy visszaélt-e ezzel a cég, és kötelezhető-e a szerződés megkötésére a kerületi önkormányzattal? A kérdést az LB mostani határozata szerint is elemezni kell.
A helyhatóság második igénye arra az esetre szólt, ha az elsőt nem teljesítenék. Ekkor a kerület közös tulajdont kívánna szerezni a fővárosi csatornahálózaton, az öt kilométeres rész figyelembevételével. Ám ehhez sem járult hozzá sem a szolgáltató, sem a főváros. Utóbbival akkor osztozhatna a tulajdonjogon a budai kerület, ha a korábbi apportálást semmisnek tekintené a bíróság. Az FB és az ítélőtábla is alaptalannak mondta és elutasította a követelést. A legfőbb bírói fórum most a kérdéskör ismételt vizsgálatát rendelte el. A főváros újra alperes.
Harmadik változatként a budai önkormányzat jogalap nélküli gazdagodás címén a csatornaszakaszra jutó nyereséget kért a szolgáltatótól mintegy 20 millió forint öszszegben. A vezetéket ugyanis 1997-ben rákötötték a rendszerre. A szolgáltató viszont a rácsatlakozásért kért hasonló összeget.
A vita nem egyedülálló. Évek óta tart a huzakodás a főváros és sok kerület közt – egyesek pereltek is, csak nem a budaihoz hasonló terjedelemben. A főváros úgy próbált úrrá lenni a kaotikus helyzeten, hogy szerződéskötést ajánlott a csatornatulajdonosoknak. S tavaly május óta már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a városrészek adják a tulajdonába a saját beruházásukban épült szennyvízcsatornát. Az úgynevezett A verzió az ingyenes tulajdonátadás, de van egy B változat is: a bérbeadás. A szolgáltatóval azután a főváros köt szerződést
a privatizáció óta épült szakaszok használatára.
A városháza sajtóosztálya szerint már csak hét kerület nem írta alá a szerződést arról, hogy tulajdoni vagy bérleti jogot ad-e a fővárosi önkormányzatnak. Közlésük szerint a többség a tulajdonjog átadása mellett döntött. A XVI. kerület viszont például a bérlethez ragaszkodik. Szabó Lajos Mátyás polgármester elmondta: nem szeretné magára vonni azt a kritikát, hogy elkótyavetyélte a kerületi tulajdont. Ugyanakkor a bérleti szerződést is csak feltételekkel írták volna alá – tette hozzá –, de a főváros a napokban elutasította azokat. Nyilván kompromisszumra lesz szükség, vélekedett a kerületi vezető, hiszen a további csatornázásból sem szeretnének kimaradni. Ehhez pedig a főváros közreműködése szükséges. Döntésüket várhatóan márciusban hozzák meg.
Az eddig épült kerületi csatornák tulajdoni és bérleti szerződéseihez fejlesztési együttműködés társul. Ennek fontos része, hogy mivel Budapest szennyvízelvezetése csak 92 százalékos, ezt 98 százalékosra növeljék. Lényegében teljessé tegyék. A beruházás 80 milliárdos becsült költségéhez állami és uniós pénzt is kérnének. A EU kohéziós alapjából 2007-től kaphatnak segítséget, mégpedig a kiviteli összeg 50 százalékáig. Az állami támogatás 40 százalékos lehet, az önerő pedig tízszázalékos. A fővárosi önkormányzat tervei szerint a kerületek hat százalék körüli hozzájárulást szednének be a fejlesztéssel érintett lakóktól.
A városháza városüzemeltetési bizottsága nagy figyelmet szentel majd annak, miként érvényesülnek a kerületek jogai, érdekei a fejlesztésekben – mondta lapunknak Lakos Imre, a bizottság vezetője.
origo.hu
Ezen a középiskolai kvízen felnőttek is elvéreznek – Ön hány kérdésre tudja a választ?
