Javítókulcs

Tanárok és diákok számára bizonyossá tette a tavalyi próbaérettségi, hogy nincs további haladék. A kétszintű érettségi valóság. A kilencvenötezer dolgozat eredményéről kevés szó esik, pedig az nemcsak az érettségire készülőknek, hanem a vizsgakövetelményeket kidolgozó szakembereknek is sok tanulsággal szolgált. Vajon elég felkészült-e a magyar közoktatás az új feladatra?

Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a most érettségiző diákok, akiknek először kell „levizsgáztatniuk” az új típusú érettségit, sem pedig tanáraik, akik olykor kétségbeesett igyekezettel próbálják előteremteni a felkészítéshez szükséges anyagokat. Bár már hosszú évek óta tudható volt, hogy folyik a kétszintű érettségi kidolgozása, s ezt a kormányváltások sem állították le, valamint ismert volt bevezetésének a dátuma is, az iskolák valahogy mégsem igazán hitték, hogy eljön ez a pillanat. Nem is csoda, hiszen a közoktatásban állandó a reformbuzgalom, ám e reformok irányáról minden miniszter egészen másként gondolkodik. Emellett az elmúlt időszakban teljes mértékben megszűnt az iskolai munka szakmai kontrollja, minden tanár maga dönt arról, hogyan és mire tanítja a diákokat. E szétzilált rendszerbe érkezett el a kétszintű érettségi a maga határozott és egységes követelményrendszerével, és számon kéri diákon és tanáron egyaránt: külső mérce szerint mérve mit végzett el a középiskolai évek alatt. A szakemberek abban reménykednek, hogy a kimenet, tehát az egységes és újszerű érettségi ténylegesen ráveszi a tanárokat az új szemléletű tudás átadására.
A tavalyi próbaérettségin összesen kilencvenötezer tizenegyedik évfolyamra járó középiskolás vett részt, ideértve a felnőttképzés hallgatóit is, és a kötelező érettségi tárgyak valamelyikéből – magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, idegen nyelvből az angol és a német közül – választhatott. A többség, miként a hírek szerint az idén is, a középszintű vizsgát választotta, a legtöbben valamelyik idegen nyelvet és a matematikát. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a legnépszerűbb tantárgyak, mivel volt iskola, ahol a tanárok jelölték ki, hogy ki milyen dolgozatot írjon. Az iskolák, illetve a diákok dönthettek arról is, hogy megoldják-e az informatika-, fizika-, kémia-, biológia- és földrajzfeladatsorok valamelyikét. Sokan tehát két dolgozatot is írtak.
A középszintű dolgozatokat, amint az idén élesben is történni fog, az iskolákban értékelték, az emelt szintűeket pedig az erre felkészített független regionális bizottságok. A vizsga tartalmát kidolgozó és a tanárok továbbképzését végző szakemberek, az Országos Közoktatási Intézet (OKI) Követelmény- és Vizsgafejlesztő Központjának munkatársai tízszázalékos minta alapján értékelték a próbaérettségi tapasztalatait. Beszélgetőtársaim a központ munkatársai: Lukács Judit igazgató a matematika, Horváth Zsuzsanna igazgatóhelyettes a magyar nyelv és irodalom, Einhorn Ágnes a német nyelv és Kaposi József a történelem felelőse. Mindenekelőtt arra figyelmeztetnek, hogy a próbaérettségi eredményét úgy kell tekinteni, mint egy edzőmérkőzését. A diákok nem készültek rá külön, és nem is volt tétje a vizsgájuknak. Ennek tulajdonítható, hogy sok válaszhelyet hagytak üresen. A szakmai értékelés és a követelmény, illetve a javítókulcsok újbóli áttekintése tehát csak az egyik feladata volt a próbának. Emellett mérhetővé vált, hogy az interneten közzétett tájékoztató anyagok eljutnak-e az érintettekhez, működőképes-e az egész szervezeti, logisztikai rendszer, amelyben az idén már nem lehetnek hibák, és megvan-e az iskolákban a vizsgák lebonyolításához szükséges infrastruktúra. Vizsgázott a hét regionális értékelési központ is, amelyekben az emelt szintű érettségi dolgozatok javítását biztosították.
A tapasztalatok alapján a szakemberek finomították, némileg módosították a vizsga előírásait és követelményét. Az emelt szintű történelemdolgozatok eredményei azt mutatták, mondta el Kaposi József, hogy a hatvan perc kevés a feladatlap kitöltéséhez, ezért az érettségi írásbeli idejét kilencven percre növelik. A közép- és emelt szintű dolgozatok alapján az is láthatóvá vált, hogy a diákok nehezebben boldogulnak az esszékérdésekkel, amelyekhez most pontosabb útmutatót, vázlatot is kapnak. A magyar középszintű érettségi feladatlapok eredményei azt mutatták, tudtuk meg Horváth Zsuzsannától, hogy az alapvető nyelvi fogalmak mögött nincs elegendő közös tudás, a kérdéseket emiatt némileg egyszerűsíteni kell. A felsőoktatási intézmények örömmel fogadták ugyanakkor, hogy az új követelményrendszer esélyt ad az anyanyelv tanításának, szabályozza a közmegegyezésen alapuló ismereteket és kompetenciaelemeket.
A próbaérettségi azt mutatta ugyanakkor, hogy a diákok örültek az újfajta feladatoknak, és azokat szinte minden tantárgyból sikeresebben oldották meg, mint a hagyományos ismereti kérdéseket. Ez derült ki a történelemdolgozatok értékelése során is. Idegen nyelvből meglepően jó eredményt hozott a hallott szöveg megértése, pedig ez okozta a legnagyobb riadalmat. Általános pedagógusi vélemény, hogy az új érettségi követelményeiben kevesebb klasszikus ismeret szerepel, a feladatsorok inkább a tudás alkalmazásának képességét próbálják mérni. A diákot arra szeretnék szorítani, hogy jobban gazdálkodjon a meglévő tudásával.
A matematikadolgozatok tapasztalata Lukács Judit szerint, hogy a nagy témakörök arányán nem kell változtatni, de bizonyos hangsúlyeltolódásokra számítani lehet. Mivel az érettségi az idei tanévben már kiváltja a felsőoktatási felvételit, megkérdeztük az igazgató asszonyt, hozzáigazították-e a követelményrendszereket a felsőoktatás igényeihez. Megtudtuk, hogy az évek során több szakember is részt vett a munkában, több fórumot is megjárt a követelményrendszer, de sok felsőoktatási intézmény nem élt a beleszólás lehetőségével.
A továbbtanulás feltételévé váló érettségi eredményének mérésére a vizsgaközpont szakemberei értékelési útmutatókat dolgoztak ki. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy bármily részletes is az útmutató, ugyanannak a dolgozatnak egyes elemeit két szaktanár képes kétféle módon is értékelni. Einhorn Ágnes és Horváth Zsuzsanna egyaránt hangsúlyozta, el kell jutni oda, hogy ne legyenek túlságosan nagyok az eltérések, s ezért az elmúlt időszakban az értékelési útmutatókat tovább finomították, pontosították. Ugyanakkor nem érthető a tanárok riadalma az új értékelési rendszertől, hiszen az eddigi elnagyolt, kidolgozatlan előírások helyett lényegesen kidolgozottabb, aprólékosabb leírást kapnak. Mint megtudtuk, mostanáig az idegen nyelvű érettségik javítókulcsa egyetlen lap volt, az újé közel húsz oldal. A pontosabb útmutató visszaszorítja a szubjektív elemeket, a korábbi érettségi matematikadolgozatok átnézése után ugyanis az OKI munkatársai azt tapasztalták, kétségkívül több volt a segítő kézzel javított dolgozat, de időnként érezhető volt az is, ha a tanár nem kedvelte a dolgozatíró diákot.
Az új érettségi értékelése gyermekbarát, mondják a szakemberek. A tanárokat arra próbálják rávenni, hogy a dolgozatokban a jót keressék, ne pedig a hibát üldözzék. Minden jó elemet értékelni kell. A diáknak ezért nem érdeke, hogy üresen hagyja a feladatlapot, hiszen részpontokat is szerezhet. Emellett használhat segédeszközöket, például helyesírási szótárt, hiszen, mondja Horváth Zsuzsanna, a felnőtt is megnézi, ha valamiben bizonytalan. Új elem, hogy megszűnik a „fehér papír” helyzet, a feladatlapokon a megoldást ábrák, térképek, képek, táblázatok, forrásszövegek is segítik. A próbaérettségi éppen azt szolgálta, hogy a tanárok is végiggondolhassák eddigi tanítási és értékelési módszereiket.
Bizonyos, hogy ezzel a kétszintű érettségivel véget ér az évtizedekig sokszintű magyar érettségik története. Mostantól minden végzős diák ugyanabban az időben ugyanazt a feladatsort oldja meg, ugyanazokkal a kérdésekkel találja magát szemben, s nyilvános lesz immár az is, milyen szempontok szerint értékelik a tudását. Az érettségi eredménye tehát nem attól függ majd, hogy melyik iskolában értékelték. Ha nem is érthető, de megmagyarázható, miért nem fogadja a tanárikban egyöntetű lelkesedés az új rendszert. A kétszintű érettségin ugyanis nemcsak a diákok vizsgáznak, hanem a középiskolai tanári kar is. Az egységes követelményrendszerben mérhetővé válik a szakmai teljesítmény. A pedagógus nem értékelheti az új érettségin a saját munkáját, s ezt sokan presztízsvesztésként élik meg.
Ijedtség és bizalmatlanság jele, mondja Einhorn Ágnes, hogy a tanárok tömegesen küldik a kilenc–tizedikes diákokat nyelvvizsgázni, hogy az érettségi vizsgát megkerüljék. Ahelyett hogy örülnének annak, hogy nő az iskolai nyelvoktatás presztízse, hiszen lehetőség van a tanulmányok végeztével az iskolában megszerezni a nyelvvizsgát. Arról már nem is beszélve, hogy az a diák, aki a nyelvvizsga megszerzése után felmentést kap a nyelvórákról, nagy eséllyel felejti el a tanultakat. Számtalan kérdés merül fel tehát. Milyen érdekük fűződik ahhoz a tanároknak és az iskoláknak, hogy megmaradjon a jelenlegi érettségi? Van-e szerepük a tanároknak abban, hogy az előrejelzések szerint kevesebben mernek belevágni az emelt szintű érettségibe? Kinek üzlet, hogy azonnal megjelentek a kétszintű érettségire felkészítő tanfolyamhirdetések?
El kell ismerni azonban, hogy a tanárok sincsenek könnyű helyzetben. Kevés a segédanyag, az új szemléletű tankönyv, sok iskolában hiányoznak a korszerű felszerelések. Ugyanakkor megindult a tantestületekben a közös munka a különböző szakos kollégák között is. A vizsgafejlesztő központ munkatársai egyetértenek abban, hogy a hazai közoktatás legnagyobb deficitje a szövegértés és -alkotás tanítása terén van. Ha ezt az alapkészséget sikerülne fejleszteni, az minden tantárgy eredményén meglátszana. A kétszintű érettségi tehát nemcsak egyszerűen új vizsgarendszer, hanem alkalom lehet az egész magyar közoktatás tartalmának és módszertanának áttekintésére is.