Kerítések javítása

Fence-mending – a világlapok nagy többsége ezzel a jelzővel illeti Bush európai jószolgálati útját, mely kifejezés a kapcsolatok javítására utal, ám szó szerint a „kerítések javítását” jelenti. A brüsszeli European Voice meg is jegyzi, hogy ez az általánosan használt jelző meglehetősen bizarr, hiszen Bush útját sokkal inkább az elválasztó korlátok lebontásának szánták, mintsem e korlátok megerősítésének. Ám az eredeti jelző valószínűleg pontosan mutatja, mi is történik a valóságban, mert a mosolygással kísért kézfogások, az ünnepélyes nyilatkozatok, a finoman megfogalmazott mondatok mögött az álláspontok jottányit sem közeledtek.
Az Egyesült Államok például mély aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Unió felfüggeszti a Kínával szemben az 1989. évi, Tiananmen téri sajnálatos eseményeket követően bevezetett fegyverembargót. Bush ugyan azt mondta, hogy meghallgatja az európai érveket, ugyanakkor kifejezte szkepticizmusát is, hogy Európa olyan javaslattal tudna előállni, amely kielégíti az Egyesült Államokat. Egy magasabb rangú személy a Bush-adminisztrációból újságíróknak ezt világosan ki is fejezte: „A mi aggodalmaink megmaradtak. Semmiképpen sem szeretném önöket abban a hitben hagyni, hogy megváltoztattuk álláspontunkat” – mondta. Az amerikaiak elsősorban attól félnek, hogy a hadianyag-szállítás nyomán Kína egy következő generációs fegyverrendszert fejleszthet ki, hasonlót, mint amilyet az amerikaiak Afganisztánban és Irakban használtak. Bush a sajtókonferenciáján azt mondta, hogy ha az európaiak kidolgozták a fegyverszállítások felújításának feltételrendszerét, azt még az amerikai kongresszussal is el kell fogadtatniuk, márpedig mindkét párt képviselői a fegyverembargó feloldása ellen vannak. Richard G. Lugar, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, még azt is felvetette, hogy az Egyesült Államok korlátozza korszerű fegyverek Európának való eladását, ha Európa nem ad megfelelő biztosítékot arra nézve, hogy ez a technológia nem kerül Kínába.
Az egyet nem értés egy másik eleme az Iránnal való viszony. Míg Európa a tárgyalások mellett van, az Egyesült Államok nem zárja ki a katonai akció lehetőségét. Mint Bush mondta: „Az az ötlet, hogy az Egyesült Államok arra készülődik, hogy Iránt megtámadja, nevetséges”, de azután a jelenlévők derültségére hozzátette: „persze minden lehetséges”.
Bush németországi látogatása során Schröder kancellár mindent megtett, hogy feledtesse az amerikai elnökkel: a legutóbbi választásokat éppen Amerika-ellenes retorikájával nyerte meg. A Rajna-parti Mainzban tízezer rendőrt vezényeltek az utcára, és minden autópályát lezártak, hogy a Bush útját hűségesen kísérő tüntetőket kordában tartsák. Ám Schröder még így sem tudta elérni, hogy a kiotói egyezmény tekintetében Bush közelítsen az európai állásponthoz. A Bush–Putyin-találkozót is beárnyékolta, hogy bár mindkét fél egyetért a terrorizmus elleni harcban és a demokrácia kiterjesztésében, ezen nem ugyanazt értik. Putyin a csecsen felkelőket tekinti terroristáknak, míg Bush Afganisztánban igyekszik a nyomukra bukkanni. Putyinnak nyugati emberjogi szervezetek a szemére vetik, hogy hadjáratot vezet a Jukosz olajtársaság ellen, amelynek vezetője letartóztatásban van, mert nem tudott időben elmenekülni, mint ahogy azt a többi „oligarcha” tette, miután kifosztották az országot. Az orosz demokráciafelfogás kritikájaként pedig két amerikai szenátor, John McCain és Joe Lieberman kezdeményezett egy törvénytervezetet, amely felszólítaná Busht, hogy függessze fel az oroszok tagságát a G8 (a legfejlettebb ipari országok) klubjában. A szenátorok főleg azt sérelmezik, hogy az ukrajnai választásokon a Kreml a Moszkva-barát elnökjelöltet támogatta, továbbá, hogy Iránt nem tekintik nukleáris veszélynek, és a médiát nem akarják átengedni a demokratikus erők kezébe.
Ha tehát sikerül is Bush útjával a kerítéseket itt-ott kijavítani, az elválasztó elemek megmaradnak. Azt az érdekazonosságot, amely Európa megosztottsága idején fennállt, nem lehet többé újraéleszteni.