Kétesélyes az EU-alkotmány életbelépése

Miközben Brüsszel George Bush biztonságának megszervezésével van elfoglalva, Madridban a hét végén az európai alkotmány első, választók általi megméretésére kerül sor. Néhány országban, mint Litvánia, Szlovénia és Magyarország, a további bonyodalmak elkerülése és Brüsszel jobb kedvre derítése érdekében a parlamentek már ratifikálták is az alkotmányt, és nincs kétség a spanyol szavazás kedvező kimenetelét illetően sem.

Az összes közvélemény-kutatási eredmény azt mutatja, hogy a spanyolok igencsak elégedettek az unióval, és az alkotmányra igent mondó szavazatok túlnyomó többségét semmi sem veszélyezteti, egyedül a szavazáson való részvételi arány a kérdéses. Szakértők szerint a huszonötből huszonkét országban nem is lesz semmiféle probléma, még akkor sem, ha az alkotmányról népszavazáson döntenek, kétséges azonban Lengyelország és Csehország állásfoglalása, míg Nagy-Britanniában a közvélemény többsége kétségtelenül az alkotmány ellen foglal állást.
A kételkedők véleményének legutóbb Timonthy Kirkhope, az Európai Parlament legnagyobb csoportjának, a néppárti–kereszténydemokrata csoportnak a tagja, egyben a frakcióban a brit konzervatív képviselők vezetője adott hangot. Kirkhope szerint az európai alkotmány nem felel meg annak az elvárásnak, amellyel az alkotmányozó munkát elindították, annak ugyanis, hogy az uniót hozza közelebb Európa népeihez. A jelenlegi alaptörvény túl sok hatalmat koncentrál a brüsszeli bürokrácia kezébe, és olyan ügyekben ad az uniónak döntési lehetőséget, amelyeknek nemzetállami hatáskörben kellene maradniuk. Ilyen például a szociálpolitika, a bevándorlás, az igazságügy, a védelmi és biztonságpolitika és a külpolitika. Kirkhope szerint ezek alkotják a nemzeti szuverenitás alapját, amelyek feletti döntési jogot az alkotmány Brüsszelbe helyezi át. „Irritál engem, amikor Európa-ellenesnek bélyegeznek egyszerűen azért, mert ellenzem ezt az alkotmányt” – mondja Kirkhope. Vannak valóban, akik ellenzik az uniós tagságot, Kirkhope azonban nem osztja nézeteiket, viszont azt hangsúlyozza, hogy akik a jelenlegi alkotmány által felvázolt együttműködést úgy hirdetik meg, mint a kontinens egyetlen lehetséges jövőjét, azok nemcsak rá nem hallgatnak, de valószínűleg az európaiak többségére sem. Az alkotmány ratifikálása nehéz lesz, különösen Nagy-Britanniában, mert az emberek helyesen érzik úgy, hogy az európai vezetés megsértette a Leakenben lefektetett elveket. A jelenlegi alkotmány helyett olyan megoldást is választhattak volna, amely a nemzetállamok együttműködésére épül, és amelyet épp ezért az európaiak többsége is támogat.
Brüsszeli szakértők máris azt mérlegelik, hogy mi történhet, ha egy vagy két államban a népszavazáson nemet mondanak az alaptörvényre. Mint az okoskodás mondja, ez attól függ, hogy mely országok mondanak nemet. Ha csak egy ország mond nemet, akkor az dönt, hogy a renegát ország nagy-e vagy kicsi, vagy hogy alapító ország-e, mint Franciaország, vagy később lépett-e be, mint Anglia. Ha a dánok vagy a csehek mondanak nemet, akkor e két országot újra lehet szavaztatni. Ha megint nemmel szavaznak, esetleg el kell hagyniuk az uniót. Ám ha Franciaország veti el az alkotmányt, akkor azt minden bizonnyal újra kell tárgyalni. Ha viszont az Egyesült Királyság mond nemet, akkor Londonnak kell újrarendeznie viszonyát az Európai Unióval, sőt esetleg ki is kell lépnie. Bár az Egyesült Királyság igen fontos ország, mégiscsak egy eléggé problematikus tag. Nem fogadta el például a közös valutát, nem vesz részt a közös határzónát biztosító schengeni egyezményben, és szinte minden pontján megpróbálta felvizezni az alkotmányt.
Amire a szakértők nem kerestek választ, az az, hogy vajon nem a „problematikus” országok érvelésében van-e az igazság? Nem derülhet-e majd ki, hogy a döntési jogokat centralizáló, ám azokért felelősséget nem vállaló, és demokratikus úton nem is befolyásolható unió hosszú távon sokkal inkább távolítani fogja egymástól Európa országait, ahelyett, hogy közelítené?