Eredetileg a második világháború alatt is bőséggel rendelkezésre álló, az idők során igencsak megutált brit löncshúskonzerv neve volt a Spam. De az eledel csak 1970-ben lett népszerű, amikor a fanyar humoráról hírhedt Monty Python nevű komikuscsapat Spam című kabaréjelenetét először sugározták a tévében. A jelenetben egy házaspár reggelit kísérel meg rendelni olyan étlapról, ahol minden fogás löncshúst tartalmaz. A rövid jelenet, amelyben a spam szót kilencvenötször említik, azonnal óriási népszerűségre tett szert: egy egész nemzet kacagott rajta önfeledten.
Ma már kevesen nevetnek ezen a kifejezésen, amellyel a becslések szerint csak tavaly 9,5 milliárd elküldött e-mail üzenet volt illethető.
A magyar felhasználók is egyre többször kénytelenek szembesülni a Monty Python-jelenetre aszszociálva spamnek nevezett kéretlen, postafiókjukat elárasztó e-mail üzenetekkel, amelyek révén kétes gyógyszerkészítményeket, gyanús pénzügyi műveleteket és garantáltan garanciamentes technikai eszközöket igyekeznek elsózni azoknak, akiknek e-mail címét valamilyen úton-módon e bosszantó hirdetők megszerezték.
A levélszemét olyan méreteket öltött, hogy ma már azzal fenyeget, rövidesen lehetetlenné teszi az e-mailen folytatott levelezést, és ez az aggodalom minden eddiginél szélesebb körű fellépésre sarkallja a spamek kibocsátóira vadászó szerveket.
Tizenhárom európai uniós ország illetékes hatóságai február 7-én arról állapodtak meg, hogy ezentúl közösen folytatják a hajszát a spamküldők ellen. Eközben a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, amely Magyarországon hivatott eljárni az e-csendháborítókkal szemben, és amely szervezet egyelőre nem csatlakozott az uniós összefogáshoz, egy másik nemzetközi spamellenes hadjárat zászlaját emelte magasba, amely kampány február elsejével kezdődött Magyarországon.
A baj az, hogy az ellenséget a legtöbb esetben nem lehet megtalálni.
– A jelenlegi feltételek mellett minimális technikai ismeretet igényel, hogy valaki úgy küldjön ilyen leveleket, hogy a feladó ne legyen beazonosítható – fogalmazott kérdésünkre Tüdős András, hazánk egyik legnagyobb internetszolgáltatója, az Axelero informatikai igazgatója.
A spam másik fő vonzereje, hogy olcsó továbbítani, hisz az e-mail küldése tömeges méretekben is gyakorlatilag ingyenes. A módszerrel tehát hatalmas mennyiségű levél küldhető szét egyszerre, és már az is kifizetődő, ha egy ilyen „reklámkampány” alkalmával a megcélzott milliók közül csupán néhány potenciális ügyfél válaszol. Rafináltabb spamek készítői nem csupán árucikk vagy szolgáltatás megvásárlására buzdító üzenetet küldenek, hanem az elektronikus levelet olyan „féregprogrammal” is megfertőzik, amelynek feladata, hogy – miután a gyanútlan címzett kinyitotta az e-mailt – átvegye az irányítást a levelezőprogram fölött, és áldozatának gépéről küldje magát szerteszét. A férgek használata esetén robbanásszerűen elszaporodhat egy-egy ilyen programmal fertőzött spamüzenet, ami súlyos esetben világméretekben is lelassíthatja, sőt meg is béníthatja az e-mail forgalmat. Ráadásul a féreg feladója még jobban elrejtőzhet a spamvadászok elől, mivel azt a látszatot kelti, hogy a bűneset elszenvedője maga a károkozó: a megfertőzött gép jól azonosítható e-mail címről küldözgeti tovább a levélszemetet.
A riasztó tendenciára jellemző, hogy a MessageLabs vállalat, amely a spamek szűrésére alkalmas szoftvereket fejleszt, 2004 végén megjelent tanulmányában úgy vélekedett, hogy a világon elküldött összes e-mail üzenet háromnegyede spam; ez az arány egy évvel korábban „csupán” negyven százalék volt.
A hazai helyzetet jól jelzi, hogy az Országgyűlés adatvédelmi biztosánál – ahogy a hivatal egyik illetékese kérdésünkre fogalmazott – „folyamatosan elég magas a [spammel kapcsolatos] bejelentések száma”. A témában számtalan ajánlást kidolgozó ombudsman 2004. áprilisban kiadott éves jelentésében szomorúan jegyzi meg: „A szemétlevél-áradat az adatvédelmi biztos irodáját sem kerülte el, 2103 kéretlen, üzleti célú üzenet, spam érkezett, jelentékeny többletmunkát okozva a munkatársaknak.”
Tüdős András arról is tájékoztatott, hogy csak féreggel fertőzött levélből napi több százezret szűrnek ki ügyfeleik beérkező elektronikus postájából, és a védekezés költségei a cégnél elérik az évi 20–30 millió forintot.
A szolgáltatók elsősorban a „mennyiségi feladókat” próbálják azonosítani ilyenkor, vagyis azokat, akik egyetlen e-mail címről rengeteg felhasználónak postáznak levelet. Az üzeneteket tartalmuk automatikus figyelésével is lehet szűrni: az automata rendszer a levélszemétre utaló szavak, kifejezések előfordulását vizsgálja az e-mailekben. Lehetőség van arra is, hogy a nyilvánvalóan spamcélú feladókat nemzetközi tiltólistára helyezzék, és a jövőben az ilyen e-mail címekről ne fogadjon küldeményt a szolgáltató. (Tüdős András szerint ez azonban bonyodalommal járhat, hiszen a férgek miatt előfordult, hogy vétlen szolgáltatók kerültek tiltólistára, ami azt jelentette, hogy ártatlan ügyfeleik fizettek meg a levélszemétgyártók garázdaságáért, hiszen internetszolgáltatójuk letiltása miatt nem tudtak bizonyos címekre levelet küldeni.)
A 2002-ben életbe lépett szigorú magyar szabályozás egyébként kifejezetten tiltja, hogy valaki üzleti céllal kéretlen levelet küldjön mások e-mail postafiókjába. Ehhez a postafiók tulajdonosának hozzájárulása szükséges, amelyet a levél feladójának még a levél elküldése előtt be kell szereznie. Előfordul persze, hogy hosszú szerződések apró betűs mondatai tartalmazzák azt a kitételt, miszerint a bank, biztosító, internetszolgáltató mellesleg jogosult az ügyfél e-mail címére eljuttatni aktuális üzleti ajánlatait. Az ügyfél ezzel rendszerint csak akkor szembesül, amikor az első ilyen e-mailt megkapta. A magyar szabályozás szerint azonban ilyenkor is lehetőséget kell biztosítani a címzettnek arra, hogy e-mail címét utólag töröltesse erről a levelezési listáról, azaz, ha úgy kívánja, ne érkezzen a cégtől több „reklámcélú küldemény”.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, amely hatóság Magyarországon a spamküldőket szankcionálni hivatott (az adatvédelmi biztos csak ajánlásokat fogalmaz meg konkrét ügyekben), tavaly félszáz esetben indított vizsgálatot „kéretlen reklámcélú küldemény” ügyében állampolgári bejelentések alapján.
A hatóság elsősorban a reklámcélú spamek ellen igyekszik védelmet nyújtani az internetezőknek. Azok az esetek, amelyekben kifejezetten csalásról van szó (például ha valakinek a bankja nevében küldenek e-mailt, hogy a bankszámlájához tartozó jelszavát kicsalva emeljenek le pénzt tőle), már másra tartoznak.
– Ezek a támadások hamarabb jutnak el a rendőrség látókörébe, mint a miénkbe – fogalmazott kérdésünkre Kati Attila, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kommunikációs főosztályvezetője.
Ráadásul a fogyasztóvédelem hangsúlyosan csak a magyar feladókkal szembeni panaszokat vizsgálja ki, ha a levélszemét külföldről érkezett, akkor már aligha járhat el az ügyben.
– A magyar feladókat el lehet csípni, viszont a külföldről érkező és az agresszívabb, kifinomultabb módszereket használó spamek esetében a külföldi társszervek együttműködése is szükséges – mondta Kati Attila.
Sylvester Nóra, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium szabályozási főosztályának vezetőhelyettese szerint épp ez jelenti az igazi nehézséget a spamküldők felkutatásában, hiszen rendszerint külföldről érkező spamekkel kell megküzdeniük a hazai internetezőknek. Ez már csak azért is így van, mert Magyarország nem „spamnagyhatalom”, a legtöbb kéretlen üzenet a Távol-Keletről és egyes amerikai országokból származik.
– Mivel a kéretlen reklámküldemények feladói általában nem azonosíthatók, nagyon kevés esetben lehet rájuk bírságot kiszabni – fogalmazott a főosztályvezető-helyettes, aki kérdésünkre azt is elárulta, a minisztériumban és az illetékes hatóságoknál olyan új megoldások előkészítése folyik, amelyekkel eredményesebben lehet majd fellépni a spamküldők ellen. Szerinte ugyanakkor elsősorban nem a szabályozás megváltoztatásával lehetne eredményeket elérni, hanem azzal, ha hatékonyabbá válna a reklámszakma „önszabályozása”, valamint ha a felhasználókban és az internetszolgáltatókban jobban tudatosulna a spamek elleni védekezés fontossága.
Tüdős András is azon a véleményen van: a szabályozás jó, inkább a végrehajtással van baj. A baj pedig az, hogy gyakorlatilag lehetetlen fellelni az elkövetőket. Épp ezért hosszú távon azt tartaná célszerű megoldásnak, ha nem a spamek feladóira koncentrálnának, hanem az e-mailezés technikai feltételeit, szabványait újítanák meg, mondjuk úgy, hogy az elektronikus levél feladásakor a küldő minden esetben jelszóval azonosítsa magát (jelenleg ez csupán az üzenetek fogadásánál követelmény). Az informatikai igazgató szerint az új szabványok egységesítéséhez nemzetközi együttműködés szükséges.
– Én még nem érzem, hogy ebben nemzetközi konszenzus lenne. Egyelőre mindenki a védelmet erősíti – vélekedett Tüdős András.
Kati Attila szerint náluk is volt már példa sikeres nemzetközi akcióra, épp ezért fontos, hogy a határokon átívelő védelmi együttműködésben a magyar hatóságok is részt vegyenek. A magyar fogyasztóvédelem elsősorban a 33 ország fogyasztóvédelmi szervezeteit tömörítő ICPEN-nel működik együtt, amelynek szervezésében február 1-jétől egész hónapon át tartó, intenzív kampányba kezdett. Ennek lényege nemcsak a felvilágosítás, hanem az is, hogy a főfelügyelőség kiemelten foglalkozik a spamekkel kapcsolatos panaszokkal, bejelentésekkel.
A magyar fogyasztóvédelem nem zárkózik el az elől, hogy csatlakozzon az uniós kezdeményezéshez is. Kati Attila úgy látja, minél több ilyen kooperáció jön létre, annál hatékonyabb lehet a küzdelem.
Kajzinger Ervin, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium EU-koordinációs főosztályának helyettes vezetője kérdésünkre két másik olyan nemzetközi levélszemét-ellenes együttműködést is említ, amelyben – az ICPEN mellett – hazánk részt vesz, ám örömmel fogadná, ha a Magyarországon spamügyben illetékes hatóságok csatlakoznának az új európai uniós kezdeményezéshez is.
Ha más nem, hát politikai haszna származhatna az országnak egy ilyen együttműködésből, mert Brüsszel nagyon is méltányolná. Mint ahogy Martin Selmayr, az Európai Unió információs és média-főigazgatóságának szóvivője kérdésünkre fogalmazott: Magyarország csatlakozása az uniós spamellenes szövetséghez „jogilag nem kötelező, ám politikailag kívánatos”.
Amit a spamről tudni kell
A spam – különösen, ha külföldről érkezik – gyakran a megkárosítás, csalás célját szolgálja.
Ha egy ajánlat túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, legtöbbször nem is biztos, hogy valós.
Ha egy e-mailben érkezett ajánlat gyanús, a legjobb lesz kitörölni.
Mit tehetünk a spamek megelőzése érdekében?
Használjunk spamszűrőt, amelyet a legtöbb ma használatos e-mail kliensszoftver tartalmaz.
Ne kattintsunk rá a spamben elhelyezett linkekre és reklámokra, mert akaratunk ellenére vírusokat, kémprogramokat tölthetünk le.
Amennyire lehet, védjük e-mail címünket, ne hozzuk olyanok tudomására, akiket nem ismerünk, ne adjuk meg olyan weboldalon, amelyet gyanúsnak érzünk.
Mielőtt megadjuk egy weboldalon az e-mail címünket, ismerjük meg a honlap adatvédelmi nyilatkozatát. Abban az üzemeltető kiköthet olyan feltételt, hogy e-mail címünk megadásával hozzájárultunk reklámlevelek fogadásához.
Ha elkerülhetetlen, hogy idegeneknek adjuk meg e-mail címünket (például egy chatszobában), előzőleg hozzunk létre olyan e-mail címet, amelytől „könnyen megválhatunk”.
Ha a saját weboldalunkon, internetes dokumentumokban kívánjuk közzétenni e-mail címünket, ajánlatos azt olyan módon megjeleníteni, hogy az az e-mail címeket automatikusan gyűjtő szerverek számára ne legyen felismerhető vagy alkalmazható (például az e-mail cím @ jelét helyettesítsük más jellel, akár ezzel: &).
Mit tehetünk, ha spamet kaptunk?
A címet vegyük fel a levélszemétküldők listájára, használjunk olyan kliensszoftvert, amely ilyen vagy hasonló opciót tartalmaz.
Kíséreljük meg a leiratkozást a feladó e-mail címére küldött levéllel vagy a leiratkozás levélben adott lehetőségével.
Magyarországi feladótól származó küldemény esetében értesítsük a fogyasztóvédelmi hatóságot a [email protected] e-mail címre küldött üzenettel.
A panaszhoz csatolni kell a kapott üzenetet teljes terjedelmében, minden korábbi fejléccel együtt.
Külföldről érkező spamek esetében a származási ország hatósága jogosult a megfelelő intézkedés megtételére, ezért ahhoz kell továbbítanunk a panaszunkat.
Forrás: Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
