Valaha a mai Magyarországon 220 ezer hektáron termesztettek szőlőt, míg az EU által engedélyezett szőlőterület 93 ezer hektár, de egyes felmérések szerint valójában ennél jóval kisebb területen termelünk. Kovács Tibor úgy véli, az elmúlt 14 évben lett volna lehetőség megtalálni a kitörési pontokat, de sajnos nem tettük, pedig ezek meglehetősen kézenfekvőek.
A magyar borfogyasztás szintén kevesebb mint a fele a nagy borivó nemzetekének. Kovács szerint először is növelni kell a belső fogyasztást, akár kormányzati marketinggel is, ugyanis a sikeres bortermelő ország egyik ismérve a fejlett borkultúra és az erős belső fogyasztás. A bor esetében gyakorlatilag nincs marketing, de ez külföldön is elenyésző más szeszes italokéhoz képest. Ezzel szemben a söröket, égetett szeszeket fogalmazók a világ legnagyobb reklámozói közé tartoznak. A kormányzati szerepvállalás nem példa nélküli, mert több északi országban állami pénzen népszerűsítették a kulturált borfogyasztást mint az alkoholizmus egyik ellenszerét. Ennek egyik „mellékes” hozadéka lehetne a költségvetés egészségügyi kiadásainak csökkenése. Arról ugyanis nincs vita az orvosok között, hogy a bor sokkal kevésbé ártalmas, mint a tömény italok.
A szekszárdi bortermelő szerint a fogyasztás mellett vissza kell szerezni az exportpiacokat, valamikor ugyanis Európa egyik legnagyobb borexportőre voltunk, míg jelenleg sehol sem vagyunk. Ennek megváltoztatását tartják a legnehezebb feladatnak, és stratégia nélkül ez valóban lehetetlen. Ahhoz azonban, hogy bármi is elinduljon ezen a területen, valamelyik magyar kormánynak ki kellett volna nyilvánítania, hogy Magyarország számára a borágazat kiemelten fontos mezőgazdasági terület, de nemcsak gazdasági, hanem nemzeti szempontból is. A bormarketing nagyrészt pénz és elhatározás kérdése. A véleményformáló szaklapok helyett mi magyarok borkiállításokon mutogatunk egy szűk kört, ami ,,csepp a tengerben”. Ezért is fordulhat elő, hogy ma a világban valójában senki nem akar két eurónál többet fizetni magyar borért. Az úgynevezett olcsó vörösbor szegmensben teljesen versenyképtelenek vagyunk a spanyolokkal, olaszokkal, chileiekkel szemben. Kovács Tibor példája szerint amikor Amszterdamban ma egy liter chilei cabernet 25 eurócent, ki akarna egy egri cabernet-ért 2,5 eurót fizetni? Pedig tudjuk, egy osztrák kékfrankosért hat eurót is megadnak. Kovács leszögezte: a magyar bor jó, de aki bort akar a nemzetközi piacon értékesíteni, annak meg kell értenie, hogy a külföldi fogyasztó szemében a magyar vörösbor csak egy a sok közül.
Vörösborban nem vagyunk versenyképesek a nemzetközi piacon forgalmazott alacsony árú borokkal.
Ma egy átlagos magyarországi borászat 25 forintot költ palackozásra, míg ez például – a szakember ismertetése szerint – Németországban vagy Hollandiában csupán hat-nyolc forintnyi tétel. Utóbbiakban nagy teljesítményű palackozóközpontok vannak, amivel szintén lehet tíz százalékkal csökkenteni a bor árát, ami egy olcsó bornál már komoly tétel. Részben éppen a palackozás költségeire hivatkozva, Németország és Hollandia nem szívesen vásárol palackos bort. A pénz azonban a palackos borban, azaz a címkén lévő brand névben van. Aki egy bevezetett brandet birtokol, annak a bortól függetlenül is sikere lesz. Jó bort ugyanis mindig könnyen kap hozzá. Piaci szempontból tehát a brandnek van értéke, a bornak viszont szinte semmi. Amennyiben a brandek építését átengedjük külföldi kereskedőknek, a pénz mindig náluk lesz, mi pedig behelyettesíthetővé válunk – vélte a szakember.
A borértékesítési csatornákat ma jórészt „multik” birtokolják, a legtöbb termelő álma, hogy a nagy láncok polcain lássa borait, mert ezt fél sikernek tartja. Például a francia tulajdonú multik feltehetően előnyben részesítik majd francia – és hosszú évtizedes kapcsolataik révén más, olasz, spanyol stb. – szállítóikat. Ez pedig így is van rendjén, mert Franciaországnak, amely erős mezőgazdaságú és élelmiszeriparú ország, nemzeti érdeke, hogy az értékesítési csatornák meghatározó része a kezében legyen. Ez Magyarország számára is követendő példa lehetne. A magyar piac Európa legkoncentráltabb kiskereskedelmű országává vált, a forgalom 60 százaléka a láncokban megy végbe. Ez rendkívüli módon megkönnyíti a külföldi termelők dolgát, akiknek csupán néhány cég beszerzőjével kell tárgyalni ahhoz, hogy hozzáférjenek a hazai piac több mint feléhez. A láncok egy része – amely eddig nem volt hajlandó külföldi borral foglalkozni – most stratégiát váltott, és újonnan szinte csak külföldi bort listáz be.
A külföldi termelők is változtattak: akik eddig értékesíteni próbáltak (nem sok sikerrel), azok kereskedőkön keresztül jöttek. Most azonban a termelői csoportok majd direktben szállítanak a láncoknak vörösborokat százforintos átadási áron. Ezzel azonban a magyar termelők nem tudnak versenyezni. Kérdés, hogyan reagál erre a magyar fogyasztó.
Ausztriában az olaszok, spanyolok, franciák hihetetlen gyorsasággal foglalták el a vörösborpiac 30 százalékát. Nekik már nem ez az első piacszerzésük. Mi már csak tehetetlenül nézhetjük az eseményeket, abban reménykedve, hogy a magyar fogyasztó patrióta, és hazai bort iszik majd. A felmérések szerint azonban a vásárláskor Magyarországon csak az ár számít. Nemsokára kiderül, hogy megmarad-e az esélyünk, hogy valaha újra a nagy bortermelő nemzetek közé tartozzunk, vagy csak azzal vigasztaljuk majd magunkat, hogy a verseny jót tesz, mert a gyengébbek elhullanak, az erősek talpon maradnak. De vajon nemzeti érdek-e, hogy az amúgy is megtépázott magyar bortermelés, s vele a magyar vidék megtartó ereje még tovább csökkenjen?
Azért jó hírrel is szolgálhatunk: más elbírálás alá esik viszont a tokaji. Ez az egyetlen kitörési pont. A magyar vörös- és fehérborok lehetnek minőségben bármilyen jók, nem tudnak elismerést hozni, mert a verseny rendkívül erős. – A tokaji egyedi, aki megkóstolja, abban maradandó élményt hagy. Aki már kóstolt Vin Santót, osztrák Eisweint, Ausbruchot vagy a mostanában divatos ausztrál édes borokat, az tudja, hogy ezek inkább csak ,,cukros teák” egy tokajihoz képest – fogalmazta meg véleményét a szakember.
origo.hu
Nem akármilyen világsztárral edzett a honvédelmi miniszter
