Történelmi pillanatokat élünk, ennyi erőgép még sosem járt Budapesten. Jelenlétük forgalomkorlátozással és más gondokkal jár. Tényleg nem maradt a termelők számára más út, mint ez?
– A gazdák és az őket támogató érdek-képviseleti szervezetek e megmozdulást megelőzően kipróbáltak minden más megoldást. Hasztalan, mert nem értek el semmit. A tavalyi tüntetések szervezésekor még tudatosan kihagyták a fővárost. Ezzel is jelezték: nem a budapestiekre haragszanak, hanem arra az országvezetésre, hatalmi centrumra, amelyik annyi bajt és fájdalmat okozott nekik. Most viszont még nagyobb a tét. A kormány lényegében leírta a gazdákat. Azt állítja, nincs szükség rájuk a magyar mezőgazdaságban.
– Valóban azt halljuk, hogy akik ezekben a napokban traktorra szálltak, képtelenek az uniós helytállásra. Tényleg bele kell törődnünk abba, hogy az EU-ban befellegzett a hagyományos paraszti gazdálkodásnak?
– Ellenkezőleg, az unió e gazdálkodási forma hazája. Jól mutatja ezt a birtokok átlagmérete, ami az EU-ban 23,5 hektár. Mi már két hektárral e fölött vagyunk. A magyar kormány nem veszi tudomásul, hogy a közös Európában a kis és közepes gazdaságok állítják elő az agrártermékek 60-70 százalékát. Azért támogatta az Orbán-kabinet a családi gazdálkodókat, hogy nálunk is kialakuljon ez az egészséges szerkezet, ami leginkább megfelel a vidékfejlesztés követelményeinek. A Gyurcsány-kormány viszont a globális nagyüzemek hazai szakszervezeteként viselkedik. Érdekét az szolgálja, ha bebizonyíthatja, a hagyományos parasztgazdaságokra nincs szükség, életképtelenek, idejük lejárt. Kell a birtok, a termelőeszköz azoknak, akik úgymond megértették a jövő szavát. Úgy kell besorolnunk a globalizált világba, hogy közben elveszik tőlünk a termőföldet, a magyar nemzet egyik utolsó, semmivel sem pótolható vagyonát.
– Hihetetlen sok pénzzel tartozik a kabinet a gazdáknak. Ha józan ésszel végiggondoljuk, egyetlen kormánynak sem lehet érdeke ekkora hátralék felhalmozása. Mégis megtörtént. Mi lehet ennek az oka?
– Józan észnek itt már semmilyen szerepe sincs. Kezdetben 380-400 milliárd forintos agrárbüdzsét ígértek erre az évre, amiből 328 milliárd lett. Kétszázmilliárd megy el a földművelésügyi minisztérium és intézményei működésére. A maradék pedig a tavalyról áthúzódó, máig elmaradt kifizetések teljesítésére kell. Magyarán: nincs egy fillér sem az idei, hazai forrásból adható támogatások kifizetésére! Bajban lesz a nemzeti kormány, amikor jövőre átveszi majd az ország irányítását, úgy kell elkezdenie a munkát, hogy az agrárkasszából hiányzik majd a szocialisták által kispórolt, de a termelőknek 2005-re törvényesen járó 150 milliárd forint.
– Nem lehet, hogy az agrárminisztert is Draskovics Tibornak hívják?
– Már régóta annak hívják. Németh Imrének csak az a feladata maradt, hogy rezzenéstelen arccal tűrjön el minden támadást, és folyton ismételgesse a mesét a soha nem látott agrárköltségvetésről. A pénzhiány következménye lesz az is, ha nemzeti önrész hiányában elesünk 200-300 milliárd forint uniós támogatás lehívásától. Hihetetlen helyzet ez, az önfeladással egyenlő. Már most elesünk különböző pályázati lehetőségektől. A kormány olyan uniós pénzekről mond le – például az agrár-környezetvédelem támogatásáról –, amelyekhez csekély hazai önrész is elegendő. Ezeket a kifizetéseket viszont a magyar gazdák nyugati versenytársai megkapják.
– A kormány szerint tavaly eredményes évet zárt a hazai mezőgazdaság. Van-e olyan termelő az országban, aki a 2004-es esztendőt valóban így élte meg?
– Ha összehívnánk az ország összes gazdálkodóját, és feltennénk nekik ezt a kérdést, bizonyos vagyok abban, hogy igen választ egyiküktől sem kapnánk. Én legalábbis még nem találkoztam olyan kis- vagy nagyüzemmel, amelyik valóban eredményesen zárta a tavalyi évet. Bezzeg Lengyelországban, ahol minden pénzt időben kifizettek, a közvélemény-kutatások a gazdák elégedettségét mutatják. Ennek előzménye Koppenhága volt, ahol a csatlakozási szerződés aláírását megelőzően éjjel kettőig vívta késhegyig menő harcát a lengyel küldöttség. Sikerült is külön engedményeket kicsikarniuk. Ezzel szemben a magyar kormány képviselői már este hét órakor koccintottak ellenfeleikkel, és azt hitték, mindent a lehető legjobban intéztek el.
– A lengyel öröm már csak azért is felhőtlen lehet, mert jelentősen növekedett az ország agrárexportja, többek között hazánk felé. Mi ezzel szemben belpiacaink egy részét elveszítettük. Agrártermelőink miben reménykedhetnek még?
– Például abban, hogy minden éjszaka véget ér egyszer, és a sötétséget világosság követi. Reménykeltő a mostani demonstráció iránt megnyilvánuló szolidaritás. Úgy tűnik, a város polgárai megértik, a gazdák nem kérnek külön elbánást, csak azt a támogatást követelik, amit korábban megígértek számukra, ami jár nekik. Itt már a lét vagy a nemlét a kérdés, a megmaradásért küzd a parasztság. Őszintén remélem, hogy sikerül kitartaniuk, és nem adják ki kezükből a magyar mezőgazdaság alapját jelentő termőföldet, amiért sorban állnak a befektetők. A magyar birtok öt éven belül ezerszázalékos hasznot hozhat tulajdonosának, amit a tőzsdén elérhető profit sem közelíthet meg. Nem véletlen, hogy a leggazdagabb magyar vállalkozók is a földvásárlásban látják a legnagyobb fantáziát.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Budapest vezetése politikai terrorizmust követ el
