Mindig az ellenzéken csattan az ostor

Fricz Tamásnak van egy régi megállapítása, miszerint Magyarország egy következmények nélküli ország. Magyarul egyes emberek, csoportok következmények nélkül olyasmiket tehetnek, amiket bármilyen egészségesen működő közösségben elképzelhetetlen lenne. Én ezen túl mennék, szerintem az egész ország egy nagy komédiává alakult, ahol az országot vezető politikusaink a színészek, mi pedig a közönség vagyunk. Ennélfogva – ismerve a színpad és nézőtér közötti elszigetelődést – nem tudunk beleszólni a színpadon történtekbe. Egyetlen esélyünk maradt: a színpadi jelenetek közbeni bekiabálás, ritkább esetekben fütyülés. Sok esetben sajnos még erre sincs módunk, hisz némely közönségbe beépített ember összekuszálja a szálakat, így az elégedetlenség egymás közötti dulakodássá fajul.
Nos, nemrégiben Gyurcsány miniszterelnök volt egy bohózat főszereplője. Elismerve színpadi tehetségét, magunk között kénytelenek vagyunk bevallani, ez a műfaj áll legközelebb hozzá. Igen ám, de – elődjétől eltérően, aki, bár tragédiát játszott, mi komédiaként éltünk meg – ő hiába játszik bohózatot, mi tragédiaként éljük meg.
Várható volt, hogy a baloldali pártsajtó a beszéd után átveszi a szót. Több tízen ugranak fel egyszerre, és elkezdik magyarázni a miniszterelnök beszédét, elejét véve a felzúduló tömeg felháborodását. A nagy tülekedésben Bolgár György is előkerül. Bolgár bizonyított előéletű pártkatona. Felkészült, nála van egy képzeletbeli farúdra eszkábált Gyurcsány-kép, amiről aztán úgy kezd beszélni, mint földrajztanár a térképről. Elmondja, milyen szépeket mondott a mi miniszterelnökünk, s hogy volt benne egy-két kivetnivaló mondat, az semmiség, azok olyan elszólások, amiket utólag lehet korrigálni. (Ej, ha ezt hallanák a nemzet színészei! Milyen buták is voltak ők, hogy nem akartak bakizni.) Szóval, mire már csontig rágta a képdicséretet, egy hirtelen mozdulattal megfordítja az összetákolt táblácskáját, s mit ad isten, a hátoldalon Orbán képe található. A kép nem olyan vigyorgós, mint Gyurcsányé, hanem félelmet sugárzó, mogorva. A dicsérő, csilingelő hangnem lesújtóan mély, megdöbbentő hangszínre vált. Zseniális stílussal sikerül az egész közönségi felháborodást Orbán ellen irányítania. Még én is elképzeltem, ha nem Gyurcsány beszélt volna, milyen borzasztó lett volna Orbán.
Már kezd unalmas lenni, hogy bármilyen nagy marhaságot követnek el a kormányzati ernyő alatt, mindig az ellenzék szidalmazása a végeredmény. Félreértés ne essék, az ellenzéket is lehet kritizálni, de ne a kormányzati tehetetlenség, felelőtlenség eltakarásának céljából.
Egy dolog mégis igaz lehet. Orbán politikája katasztrófához vezetett, éspedig a Medgyessy–Gyurcsány-kormányokhoz.
Szász Lőrinc
Budapest