Mint a mesében

Alámerült Atlantiszom

Egy nem létező palotáról szólok e kép kapcsán, amelynek ismerem a termeit, bár soha nem jártam bennük. Hogy hol van ez a palota, arról majd később, de akár már most is ki lehet találni. Ennek a kastélynak, mint a mesében, annyi szobája volt, hogy alig lehetett megszámolni. A földszinten fogadótermek, nagy ebédlő és fegyverterem. A zöld szalont XIV. Lajos korabeli bútorokkal rendezték be. A falakon – és itt már sejteni lehet, hogy kinek a kastélyáról van szó – József nádor portréja függött, mellette három feleségének képe: Alexandra Pavlovnáé, Hermináé és Mária Dorottyáé.
Természetesen volt dolgozószoba és hálószoba, de volt műhely is. Úgy, ahogy II. Rákóczi Ferenc vagy Nagy László költő, József nádor is szeretett szabad idejében fúrni-faragni, ezermesterkedni.
A berendezések révén a lakosztályok közül kiemelt hely illeti a királyi termeket. Ezekben lakott Ferenc József is, amikor itt járt. Rajtuk kívül az emeleten még különböző lakosztályok voltak és 60 ezer kötetből álló könyvtár.
A kastély mellett állt és áll ma is a Storno Ferenc építette neogótikus kápolna. S ha azt mondom, hogy az empire stílusú, palota nagyságú kastélyt 75 holdas park vette körül, akkor már ki lehet találni, hogy Alcsútról van szó, amelynek kastélyát II. Lipót király hetedszülött fia, József főherceg építtette, aki Magyarországnak félszáz éven keresztül volt nádorispánja. Minden jegyzetben azt olvasom, hogy ő volt az első Habsburg, akit becsült a magyarság. Ugyanis ő volt az – és ezt Széchenyi naplójából is tudom –, aki közvetíteni igyekezett az udvar és a magyar nemesség között, és számos kulturális és városrendészeti törekvés sikerét segítette elő. De azt is tudom, hogy cigány nyelvtant állított össze, gyermekei pedig magyar nyelven publikáltak könyveket.
A régi negatívok pontosan mutatják, hogy amíg a gyermekeink kicsik voltak, többször is kirándultunk ide, mert szép és érdekes hely volt az alcsúti arborétum. A kastélyból szinte semmi nem maradt meg, csak a homlokzati fal, amelynek sem ajtaja, sem ablaka. Jó volt itt játszani, fogócskázni, hisz aki átment az ajtó nélküli ajtón, az mindjárt egy erdőben találta magát. Mint a mesében. De ez az erdő nem volt sötét, és nem volt félelmetes, hanem négyszögletes és kerek volt, igazi madarakkal és madárfüttyel.