(mit olvas a miniszterelnök…)

Én nem tudom, hogy valójában mire gondolt a Gyurcsány házaspár, amikor egy tévéműsorban (ahol azt kellett eldönteni, vajh a férj ismeri-e jobban a feleséget, vagy a feleség a férjet) karácsonyi olvasmányukként említették a Mona Lisa-kódot. Dan Brown bestsellerének ugyan nem ez a címe, hanem A Da Vinci-kód, de valószínűnek látszik, hogy ezt a könyvet „kapkodták ki” egymás kezéből, mivel egyikük „sem tudta letenni”. Tehát érdekesnek, lebilincselőnek találták a „művet”, miként mások (sok milliónyian) is a nagyvilágban. Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy miniszterelnökünk vonzódik a tömegkultúrához, sőt, be kell vallanom, érdeklődésünk e téren közös, jómagam már hatesztendős koromban nem tudtam letenni Edgard Wallace Zöld íjászát, s utána évekig tört a frász.
Mivel számos bűnügyi regényt írtam (s még számosabbat olvastam) magam is, egy csöpp lekicsinylést sem érzek azok iránt, akik kedvelik ezt a műfajt, miként kedvelte egykoron Babits Mihály. Természetesen, mivel az úgynevezett sikerkönyvek között is van azért némi kvalitásbeli különbség, sőt bizonyos fajtájuk károsnak is tekinthető, nem mindegy, hogy a jámbor (és befolyásolható) olvasó mit vesz a kezébe, s mitől kábul el.
A Da Vinci-kód nem rejt borzalmakat, nem mutat be erőszakot, nem apellál aljas ösztönökre. Dan Brown úgynevezett rejtvényregényt alkotott, amely bizonyos műveltségbeli, intellektuális (ál)igényt is képvisel. Mégsem nevezném ideális karácsonyi olvasmánynak. Sőt. Brown éppen Jézus személyével kapcsolatban állít fel megtévesztő hipotézist, miközben számos tényt meghamisít, s a rejtély-játék közben manipulál. Alaptézise lényegében az, hogy Jézus ember volt, olyannyira, hogy gyermeket nemzett Mária Magdolnának, s leszármazottai ma is itt élnek körünkben. Kételkedni természetesen bármiben szabad, a kereszténység szegletövét is ki lehet kezdeni szórakoztatásunk érdekében, hiszen a világ mindig is hívőkből és nem hívőkből állt. De talán nekem is szabad furcsállnom azt, hogy ez a regény épp most járja világhódító útját, amikor földrészünk haladó elméi kirekesztették az európai alkotmányból a kereszténység fogalmát, s a magyar miniszterelnök főpapjainkat politikai beavatkozással vádolja. A „nem hívők” teljes joggal „kapkodják ki” egymás kezéből ezt a könyvet, s igazolni látják a Vatikánnal kapcsolatos atavisztikus gyanakvásukat, s a legnagyobb zseniket vélik felsorakozni Jézus isten voltának tagadói között.
Vessenek meg a jámbor olvasók, akik mindebben – jogosan – hitük megcsúfolását látják: én nem vetném el mint fércművet Dan Brown könyvét, ha – merőben szakmai szempontból nézve – nem volna az egész történet és rejtély primitív, sovány és silány. Cselekménye a leggyengébb akciófilmek szintjén mozog, feladványai erőltetettek, csak imitálják, nem pedig követik a műfaj szabályait. Agatha Christie ha olvasná ezt a művet, lebiggyesztené a száját. Brown semmit sem tud abból, amit ő tudott. S tökéletesen hiányzik belőle Christie kikezdhetetlen erkölcsisége.
Szóval nem csodálom, ha a Gyurcsány nem tudta letenni.
Hadd említsek meg – túl a szakmai hibákon – néhány, a manipulatív szándékot bizonyító hamisítást és tévedést.
Tehát nem igaz a regénynek az az állítása, hogy nyolcvan evangéliumi szöveg létezik. Nem igaz, miszerint a niceai zsinaton részt vevő főpapok döntöttek arról, hogy Jézus Isten fia. Ez mindig is a keresztény hit egyik alaptézise volt. Nem igaz, hogy Nagy Constantin „rendelte meg” hatalmi meggondolásból a Bibliát. Nem igaz, hogy a katolikus egyház a „női kultusz” elnyomásával vádolható. Ennek a vádnak tökéletesen ellentmond az egyház mélységes Szűz Mária-tisztelete. Nem igaz, hogy a zsidó vallás nem engedi meg a cölibátust. Nem igaz továbbá, hogy a holt-tengeri tekercsek Jézus ember voltára való utalásokat tartalmaznak. Nem igaz, hogy a Nag Hammadi dokumentumok említik a Grált, és Jézus ember voltát hangsúlyozzák. Végül nem igaz, hogy V. Kelemen pápa több száz templomos lovagot legyilkoltatott, s holttestüket a Tiberisbe vetette. Ez az állítás már csak azért sem igaz, mert V. Kelemen idején nem Rómában, hanem Poitiersben székelt a pápa.
Ráadásul A Da Vinci-kód alapötlete nem nóvum. Egy, a nyolcvanas években megjelent bestseller, A szent vér és A szent grál utánérzése. Hogy mindezt végiggondolva jól tesszük-e, ha magas intellektusként kikapkodjuk ezt a bornírt könyvet egymás kezéből, én nem tudom…