Mizsei és a kulturális főváros

Emlékszünk még? A 2002-es választások második fordulója előtt nem sokkal – az azóta elvtársai által talonba tett – Kovács László szocialista pártelnök, a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében Bartók Tivadar pártelnök és Mizsei Zsuzsa választmányi elnök megállapodtak abban, hogy a KDNP a kampány során továbbra is az MSZP-t támogatja, cserébe pedig ha a Kupa Mihály vezette Centrum párt részét képező KDNP mégsem jut a parlamentbe, a kereszténydemokraták néhány vezető politikusa jól fizető álláshoz jut. A találkozó után Mizsei a sajtónak kijelentette: a két párt sok területen közös értéket vall. Bartók Tivadar így fogalmazott: „Ha elhisszük, hogy a Fideszben a volt kommunisták kereszténydemokratákká váltak, akkor el kell hinnünk azt is, hogy a volt MSZMP-tagok szociáldemokratákká lettek. És mennyivel rövidebb út ez.”
Az MSZP–SZDSZ kormányalakítása után a Kovács–Bartók-paktumnak megfelelően a pártelnök egy ideig eséllyel pályázott az egyházi ügyeket irányító államtitkári posztra, ám a történelmi egyházak heves tiltakozása áthúzta a számításokat. Mizseit viszont 2002. június 4-én a Miniszterelnöki Hivatal kinevezte a Millenáris Park Kht. ügyvezető igazgatójának. Ott azután Mizseinek alkalma nyílott arra, hogy olyan „hiteles” szociáldemokratákkal lépjen üzleti kapcsolatba, mint például Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc. Az akkoriban Gyurcsány-érdekeltségű Altus-birodalomhoz tartozó Perfekt-Audit Kft. végezte el ugyanis négy hónap alatt szűk ötmillióért a Millenáris Kht. üzleti átvilágítását. Hogy Mizseinek ez a bolt miért érte meg, tudjuk: tekintettel az összeg csekély voltára, nem kellett közbeszerzési eljárást kiírnia, ráadásul olyan céggel készíttethette el a Berkecz Mária többszörös meghurcolása céljából írt tanulmányt, amelyben a korábbi együttműködés okán már – mint ő maga nyilatkozta – volt bizodalma. Gyurcsánynak meg nemhogy megérte volna, talán még rá is fázott a gavallérságra.
Ki tudja, nem akkor szokott-e rá a piaci alkudozásra meg a három forinttal olcsóbb vaníliás cukorra. Na de hát olcsó húsnak – mint tudjuk – híg a leve, az akciós árfekvésű tanulmány alapján született koncepciózus feljelentések nem hozták meg az áhított eredményt. Berkecz Máriát, a Millenáris Kht. korábbi vezetőjét a vádak alól felmentette a bíróság, egyedül a versenyklauzula összegét – amely kifizetésének sem gyakorlata, sem mértéke nem ritka a versenyszférában, ahol azelőtt Berkecz dolgozott – kellett visszaadnia. Azt azonban Mizseinek sikerült elérnie, hogy a Millenáris Park kapcsán ne a vigasztalan, városképrontó Ganz gépgyári épületek bravúros és esztétikus kulturális hasznosításától, a helyszín tömegeket vonzó kulturális programjaitól, hanem utólag be nem bizonyosodott pénzügyi visszaélésektől legyen visszhangos a balliberális túlsúlyú magyar média.
Mizsei millenárisbeli működése idején az Álmok álmodói – Világraszóló magyarok című kiállítás épületének beázása kapcsán nemes egyszerűséggel közölte az újságírókkal, hogy ő bizony szakirányú végzettség híján és egyébiránt is annyit ért az ott tárolt, felbecsülhetetlen értékű műtárgyak védelméhez és az építésvédelemhez, mint hajdú a harangöntéshez, s ezért hát felelősséget sem vállalhat. Mizsei által szellőztetett terv volt az is, hogy a Millenáris és a Mammut meghosszabbításával valamiféle vásárló-szórakoztató-multikulturális centrum jöjjön létre a Millenáris Park területén. Miután a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a várakozásokkal ellentétben mégsem kívánta átvenni az intézmény felügyeletét a Miniszterelnöki Hivataltól, 2004 januárjában az informatikai és hírközlési tárca (IHM) lett a Millenáris új gazdája. Néhány hónappal később a minisztérium vezetése helyesnek látta, hogy Tóth József személyében társügyvezetőt nevezzen ki Mizsei mellé, aki ekkor nagy hirtelenséggel betegszabadságra vonult. Tóth József decemberben – a Millenárisról történt visszahívása kapcsán – azt nyilatkozta, dokumentumokkal tudja igazolni, hogy ügyvezetésének ideje alatt (kifejezetten a kulturális ügyvezetés részéről) és az előtt is számos szabálytalanság történt a kht.-ben, amelyekről írásban tájékoztatta a Millenáris Kht. fölé rendelt minisztériumot. Közlése szerint közbeszerzéseket szabotáltak, már elvégzett munkákra kötöttek szerződést.
A múlt év végén – néhány héttel azelőtt, hogy Tóth is lapátra került – közös megegyezéssel Mizsei felállt a székből, amelynek mind megszerzéséért, mind megtartásáért bizony nem keveset tett. (Egy bulvárlap feldobta a hírt, hogy Mizsei a Millenáris éléről 16 millió forinttal kibélelve távozott. A közpénzek Szent Johannája ezt cáfolta, de – nyilván a demokrácia és az üvegzsebprogram jegyében – nem volt hajlandó elárulni, milyen összeget kasszírozott. Az IHM kommunikációs és PR-irodája kérdésünkre rejtélyesen annyit felelt: Mizsei végkielégítést nem kapott, viszont felvehette a munka törvénykönyvében a határozott idejű szerződés esetére vonatkozó átlagkeresetének arányos részét.) Mizsei működéséről elődjének, Berkecz Máriának az volt a véleménye, hogy teljesítette politikai küldetését: sikerült jól lezüllesztenie a Millenárist. Különösnek találta ugyanakkor, hogy a kinevezésekor takarékosságot hirdető utódját nem zavarta a közpénzből fizetett kettős ügyvezetés intézménye.
Mizsei ment tehát, azt hihettük, többé tán nem is igen hallunk felőle, de most csodák csodája, új székben, s mit ad isten, újra jól fizető pozícióban látjuk viszont. Ezúttal annak a nemzetközi zsűrinek a tagja, amely azt bírálja el, a tizenegy pályázóból melyik magyar város legyen Európa kulturális fővárosa. A hírek szerint a pályázat második fordulójába csak az európai mércével mérve is kiemelkedő színvonalú programsorozat létrehozását valószínűsítő, az utóhasznosítás kérdését is szem előtt tartó, innovatív tervek kerülhetnek. Hát Mizsei majd eldönti. Mert Mizsei csak tudja. Mivel közpénzekről van szó, szerettük volna az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban szemügyre venni a Tóth József által írt jelentéseket. A tárca kommunikációs és PR-irodája szerint azonban adatbetekintési kérelmünket a minisztérium jogi szolgáltatási önálló osztályának állásfoglalása alapján a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény értelmében nem áll módjukban teljesíteni. „A tárca, mint alapító tag, felügyelete alatt működő gazdálkodó szervezetek mindenkori vezető tisztségviselőinek az alapítóhoz-tulajdonoshoz intézett jelentései, egyéb megkeresései a szervezet belső működéséhez tartozó és kizárólag belső használatra készült dokumentumok körébe tartoznak – s ezek gyakorta személyes adatokat is tartalmaznak, illetve szükségképpen döntés-előkészítéssel kapcsolatosak, ezért nem nyilvánosak” – írták válaszlevelükben.
Kérdéseinkre, amelyek arra vonatkoztak, hogy a jelentések tanúsága szerint történt-e közpénzekkel való visszaélés, a jelentések tartalma összefügg-e Mizsei távozásával, s hogy az iratok tartalma alapján történt-e büntetőfeljelentés, a fentiekre hivatkozva szintén nem kaptunk választ. Pedig többek közt a 2002. évi a közpénzek felhasználására vonatkozó jogszabályok világosan rendelkeznek arról, hogy a közpénzek felhasználásának mikéntjét, a vonatkozó szerződéseket nyilvánossá kell tenni. Az ügyben lapunk ombudsmanhoz fordul.