Tisztelt szerkesztőség!

Nagy Rózsa (Budapest): A jeges, csúszós út miatt napok óta nem merészkedtünk ki az utcára, hanem szeretetotthonunk árkádjai alatt sétálgattunk néhányan a ház lakói közül. S ekkor egy mentőautó gördült be az udvarunkra, aznap már harmadik alkalommal. Szorongó szívvel vártuk, hogy kit visznek el ismét közülünk kórházba. Egyikünk megkérdezi az autó mellett álló egyik mentőst: „Rossz napjuk volt ma is?” – gondolva a rossz időjárásra. „Igen.” Majd hozzáteszi: „Mert a betegek nem fizetnek.” Döbbenten hallgattuk mi, mind nyolcvan év felettiek. Nem elég, hogy mindnyájan elhagytuk megszokott családi otthonunkat, hogy a fiatalokat ne terheljük az ápolásunkkal. Befizetjük havonta a nyugdíjunk 80 százalékát az itt kapott segítségért, amiért igen hálásak is vagyunk. A fennmaradt 20 százalékból kell megvásárolni havi gyógyszereinket, tisztálkodási szereinket, telefondíjat fizetni, s jó lenne néha egy kis gyümölcsöt is venni. De most már attól is kell félni, hogy ne kerüljünk a mentősök kezére, ha nem tudunk fizetni nekik. Meg kell jegyeznem még, hogy nagyon tisztelem az egészségügyben dolgozó valamenynyi embert, sokszor segítettek már rajtam is, hálás vagyok nekik ezért. Annál szomorúbb tapasztalni az ilyen kirívó esetet. Egyetlen ilyennek sem szabadna előfordulni. Ha mégis megtörténik, nem lehetünk cinkosok, hogy elhallgassuk azt.



Jánosi Péter (Parádsasvár): Több éven át, közelből és résztvevőként élhettem át a politikai eseményeket. Bevallom, az elején teljesen elfogult voltam a saját csapatom megítélésében, és az ellenfeleket „vörös ködön” át figyelve minősítettem. Szerencsére a feleségem, aki soha nem „repked”, a „földön jár” és nem ismeri a „vörös ködöt”, annak ellenére, hogy kőkeményen a csapathoz tartozik, mindig a realitások talaján áll. Vagyis megtanított higgadtan, elemezve értékelni. Pár éve távolabb kerültem a politikától, ismét élem a korábbi hétköznapjaimat, feleségemmel együtt. Természetesen figyelemmel kísérjük a napi politikát, és drukkolunk csapatunkért. Sokkal könnyebb helyzetbe kerültem, mert az emberek nyitottabbak lettek, nagyon sok véleményt hallok naponta, szinte élvezem, amikor ezeket kiértékeljük. Sokan ismernek minket, munkánk során szinte naponta beszélünk 20-25 különböző szociális helyzetben lévő emberrel, igaz, egyetlenegy sincs köztük, akit a jólét kényeztetne. Közel kétszáz ügyfelünk kilencven százaléka napi harcot vív a megélhetésükért, nagycsaládosok együtt élnek három generáció tagjaival, csupán tíz százalékának nincsenek ilyen gondjai, de ők sem a gazdagok világát élik. A közvélemény-kutatásokat itt lehetne a valóságnak megfelelően értékelni. Itt, vidéken, a kistelepüléseken élők véleményeit megismerve. Itt, ahol ismét megszűnt egy munkahely, ahol százak kerültek ismét az utcára. Itt, ahol a nagyon sok szegény ember mérlegelni kénytelen, hogy a gyógyszert váltsa ki vagy kenyeret vegyen. Itt, ahol a családok havi 25–34 ezer forintból kényszerülnek megélni. Ebből kell fűteniük, enniük, ruházkodniuk, iskolába járniuk, tisztálkodniuk és gyógyulniuk. Ebből kellene a fogaikat pótoltatni, szemüveget készíttetni, ha látni akarnak. Aztán azt hallják, hogy a kormányfő nagy jólétről, fejlődésről, gazdagodásról beszél. Hallják, hogy nagy az államadósság, naponta növekedik, és tudják, hogy ettől tovább romlik életük. Mert szegények ők, de nem hülyék, még akkor sem, ha annak nézik őket. Naponta hallják, hogy a kormányfő és miniszterei minden második mondatukban az összes hibát Orbán Viktorra kenik. Hallják, hogy a jólétet hirdető miniszterelnök durván azt mondja, hogy Orbán Viktor fogja be a száját. És láss csodát! Közülük sokan mondják még ma is, hogy Orbán Viktor nem szimpatikus számukra, de egy biztos, amikor ő volt a kormányfő, sokkal jobb volt az élet, érezték, hogy van jövő. Ezt mondják itt, ezek a szegény, napi gondokkal küszködő emberek. Azt is mondják, hogy megtanultak gyűlölni, ugyanakkor egyre jobban félni a jövőtől. Valóban igaz az, hogy aki gyűlöl, az fél is. Ők gyűlölik jelenlegi életük okozóit, félik a jövőt. A kormányfő, a miniszterei és pártjaik gyűlölik a Fideszt, Orbán Viktort, és ezt lépten-nyomon hangoztatják is. Miért? Mert félnek tőlük, félnek Orbán Viktortól. Ugye, milyen egyszerű? Csak helyére kell tenni az okokat. Ezúton tanácsolom, hogy akiket gyűlölnek, le kell váltani, és akkor nem kell félni a jövőtől.