A bejrúti Mohammed el-Amin mecsetben eltemették tegnap a merényletben meggyilkolt Rafik Hariri volt libanoni kormányfőt. A temetési szertartás színhelyére, a bejrúti Mártírok terére legalább százötvenezres, izgatott és feszült tömeg kísérte el a Hariri koporsóját szállító mentőautót, s a hatalmas tolongás közepette Hariri fiainak és a hozzátartozóknak nem sikerült a koporsót maguknak bevinniük a Mohammed el-Amin mecsetbe. A politikus libanoni zászlóval letakart koporsóját kísérő tömeg kezdetben csendesen hömpölygött a hatalmas Hariri-portrékkal feldíszített házak között, később azonban Szíria-ellenes kiáltásokban tört ki, a Libanonnal szomszédos arab országot vádolva a népszerű politikus elleni hétfői halálos merénylet elkövetésével. „Szíria, kifelé”, „Revansot Lahudon és Bassáron” – kiáltozta néhány gyászoló Emil Lahud Szíria-barát libanoni elnökre és Bassár el-Aszad szíriai elnökre utalva. Haririt az ő pénzügyi támogatásából épülő mecsetben helyezték örök nyugalomra.
Számos európai és arab ország kormányának tagján kívül Bejrútba érkezett Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, William Burns amerikai külügyminiszter-helyettes és Amr Musza, az Arab Liga főtitkára, hogy leróják kegyeletüket a libanoni politikus előtt. A Hariri család előzőleg értésre adta, hogy nem venné szívesen, ha akár Lahud, akár más Szíria-párti libanoni politikus – mint például Omar Karami libanoni kormányfő vagy Szulejman Frandzsi belügyminiszter – megjelenne a temetésen.
Távoznak a szír katonák?
Munkatársunktól
Ha a libanoni állampolgárok mindennapi életében nem is, a bejrúti államigazgatás és a fegyveres testületek működésében igen erős a szír befolyás. Damaszkusz a polgárháború óta gyakorlatilag bármit megtehet az országban – mutatnak rá a megfigyelők, akik felhívják a figyelmet a szír titkosszolgálatok erőteljes jelenlétére is. Bár az emberi jogok terén az arab országok sorában Libanon az élen jár, az erős külső nyomásgyakorlás miatt a politikai ellenzék is meglehetősen szervezetlen maradt. Gyenge befolyással bíró csoportosulásaik éppen ezért gyakran adnak hangot azon véleményüknek, hogy a kémek s a titokban működő elnyomó szervezetek teljesen megbénítják országuk önálló működését. Ebben ráadásul Rafik Hariri, a hétfőn meggyilkolt egykori kormányfő is egyetértett „riválisaival” – már csak ezért sem véletlen, hogy halálában óhatatlanul felmerült Damaszkusz szerepe. Ennek valószínűségét azonban csökkenti, hogy az utóbbi időkben minden kritika ellenére – legalábbis katonai értelemben – érezhetően lazult a szír befolyás. Sőt, sokan bíznak abban, hogy a májusi választásokig valóban elhagyják az ország jelentős részét a megszálló erők. Ezt sürgette tegnap Bejrútban William Burns, az Egyesült Államok közel-keleti megbízottja is. Az egykor 35 ezres szír seregből húszezren már ki is vonultak, s ha valóban megvalósulnak a másfél évtizede tett ígéretek, negyedév múlva már csak az ország keleti részén fekvő „biztonsági övezet” marad Damaszkusz katonai igazgatása alatt.
