Sokkhatásként érte az utóbbi időben a botrányoktól megtépázott lengyel politikai életet, de az edzett társadalmat is a konzervatív Rzeczpospolita azóta azonnali hatállyal elbocsátott ismert publicistája, Bronislaw Wildstein által közzétett lista. A káosz teljes, hiszen az azóta az internetre is felkerült négyezer oldalas névsorban a besúgók, belső tagok és külső ügynökök mellett szerepelnek azok, akiket kiszemeltek, de nem szerveztek be, s maguk a megfigyeltek is.
A fasizmus és kommunizmus bűntetteit vizsgáló lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet, amelynek archívumából másolta ki Wildstein a neveket, óva intett attól, hogy túlságosan messzemenő következtetéseket vonjanak le a listából, mert az nem teljes és nem derül ki belőle, hogy ki volt tevékeny besúgó, esetleg csak potenciális együttműködő, áldozat vagy olyan valaki, akit éppen csak megemlítettek a feljegyzésekben. Az intézet igazgatója, Leon Kieres azt mondta, hogy Wildstein lépése törvényes, de félő, hogy a listán szereplő személyek besúgóként való sommás megbélyegzéséhez vezet. A neveket közreadó szájt minderről cinikusan úgy fogalmaz, „ha valakiről csak azért, mert neve szerepel a listán, azt gondolod, hogy besúgó, akkor hülye vagy”.
Az intézet archívumába egyébként történészek, újságírók és olyan magánszemélyek nyerhetnek betekintést, akik bizonyítani tudják, hogy sérelmet szenvedtek el a kommunista hatóságok részéről. Az intézet alaposan ellenőrzi az irattárában lévő dokumentumokat, mielőtt véleményt nyilvánítana valaki ügynökmúltjáról. Nem csoda tehát, hogy Pandora szelencéjének kinyitása után tömegek követelik a betekintést az archívum anyagaiba.
Több közép-európai országhoz, köztük Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország is a rendszerváltás óta küszködik kommunista múltjával. A hibát sokak szerint még Tadeusz Mazowiecki kormányfő követte el, mikor 1989-ben úgy vélte, ez a dolog a történészekre tartozik. Így aztán időről időre gyanúsítanak meg besúgó múlttal volt ellenzékieket és posztkommunistából szociáldemokratává átvedlett baloldaliakat egyaránt. A 90-es évek első felében magát Lech Walesát is hírbe hozták azzal, hogy „Bolek” néven jelentett. A lengyel törvények értelmében egyébként minden politikusnak nyilatkoznia kell a titkosszolgálatokhoz fűződő esetleges viszonyáról, s ha egy különleges törvényszék úgy találja, hogy hazudott, akár ki is tilthatják a közéletből. A hatalmon lévő Baloldali Demokratikus Szövetség vezetője Jozef Oleksy decemberben emiatt volt kénytelen lemondani a képviselőház elnöki tisztségéről. Ugyancsak decemberben rázta meg a lengyel közvéleményt, hogy Malgorzata Niezabitowskát, a Szolidaritás független szakszervezet aktivistáját, aki 1989-ben az első kelet-európai nem kommunista kormánynak, Tadeusz Mazowiecki kabinetjének szóvivője volt, megvádolták, miszerint Nowak fedőnéven a kommunista titkosszolgálat ügynöke volt és segített beépülni a Szolidaritás egy hetilapjába.
A vélemények megoszlanak arról, hogy a névsor nyilvánosságra kerülése felelőtlen és potenciálisan kártékony lépés, avagy éppen a megtisztulást segíti. A jobboldali populista Lengyel Családok Ligája már régen az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala mellett foglalt állást, mondván, a lengyel közélet magával cipeli a kommunista múlt terhét. Más, mérsékeltebb jobboldali pártok szerint is szembe kell nézni a múlttal, bár – teszik hozzá – ennek talán nem a mostani a legjobb módja. A baloldal felelőtlenségről beszél, míg sokan arra figyelmeztetnek, hogy a névsor letisztázatlansága újabb igazságtalanságokra, bosszúállásokra adhat ürügyet.
A lista nyilvánosságra hozatala minden esetre az idei parlamenti és elnökválasztás egyik forró kampánytémájává teheti az ügynökmúltat. Ez az elmúlt hónapok történéseinek fényében is várható volt, most azonban biztosnak tűnik. Mint ahogy az is, hogy a kormányzó posztkommunista baloldal időhúzásra játszó taktikája feltehetőleg visszafelé sül el. A szekrényből sorra dőlnek ki a csontvázak, ami nem sok jót ígér Oleksyéknek. Egyre többen gondolják úgy, hogy megújulásra, tiszta lapra van szüksége a továbblépéshez Lengyelországnak. Érzékelik ezt a pártok is, hiszen a választások esélyese, a jobbközép keresztény liberális Polgári Platform nyíltan egy IV. köztársaság szükségességéről beszél, de valahol ebben a szellemben minden erő a lehető legtisztább politikusát tolja előre frontemberének.
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
