Nehéz eldönteni az amerikai reakciók alapján, vajon hiteles-e az a nukleáris fenyegetés, amit Észak-Korea képvisel. Bár a világ azt már-már biztosra veszi, hogy a jongbjoni reaktorban fűtőelemek újrahasznosításával legalább kettő, legfeljebb négy plutóniumbomba készíthető, azt senki sem tudja, miként éltek vagy éltek-e egyáltalán ezzel a lehetőséggel az észak-koreaiak, arra pedig senki sem vállalkozik, hogy a phenjani kommunista rezsim bármilyen nyilatkozatát készpénznek vegye. A külső megfigyelő szemével csak az egyértelmű, hogy sok a bizonytalanság olyan kérdésekben, amelyek jelentősége óriási. Nem véletlenül rezzent össze a világ, amikor tavaly egy óriási robbanásra került sor északon: bár később cáfolták, a hírek alapjául akár valódi atomkísérlet is szolgálhatott volna. Hiába lett vége már másfél évtizede a nukleáris versengés virágkorát jelentő hidegháborúnak, belépni az atomklubba ma is olyan, mintha ászt osztottak volna a nemzetközi nagypolitika kártyajátékában.
De miért lagymatag Washington reakciója? – kérdezhetnénk joggal, hiszen az Egyesült Államok az, amelynek ellenállhatatlan diplomáciai, gazdasági, katonai nyomulásával szemben csak az atomfegyverek képviselte fenyegetés parancsolhat megálljt. Mintha bizonyosak lennének abban, hogy a fejlemény nem javítana Észak-Korea helyzetén, és nem befolyásolná érdemben geopolitikai jelentőségét sem. Pedig mintha a kommunista rezsim igyekezete ennél több figyelmet érdemelne, különös tekintettel arra az „apró” részletre, hogy legújabb nyilatkozatára éppen azokban a napokban került sor, amikor atomprogramja miatt inkább Iránt támadja példátlan vehemenciával az amerikai retorika. Lehetséges, hogy a haditechnikai kérdésben már kipróbált együttműködést Phenjan és Teherán most a diplomácia szintjén is kamatoztatja?
origo.hu
Jó hírek érkeztek Parajdról: a vendégeket hamarosan a megszokott élmény várja
