Sok ezer középiskolás tüntetett az utóbbi három évben Franciaországban az oktatási rendszer reformja ellen. Nem először és feltehetőleg nem utoljára. A közoktatás minden országban belügy, de megszívlelendő tanulságokkal járhat, ha figyelünk arra, mi történik másutt. Annál inkább is, mert mi abba az irányba megyünk, amelyről Európa számos országában kiderült, zsákutcába vezet.
Magyarországon a kétszintű érettségivel kapcsolatos problémák foglalkoztatják a diákokat, a szülőket és a tanárokat. A miénktől sokban különböző francia rendszerben pedig az a kerettörvény-javaslat, amelynek bizonyos részei valóságos forradalmat robbantottak ki. Ha a nemzetgyűlés elfogadja a törvényt, számos ponton változik az oktatási rendszer.
Ebből a kerettörvényből vette most ki a francia oktatási miniszter az érettségi reformját, de hangsúlyozta: nem mondott le a változtatásokról, csak időt akar hagyni arra, hogy eloszlassa az azokkal kapcsolatos félelmeket, és újrakezdhessék a vitát a szakmai szervezetekkel és a szülők képviselőivel. Az érettségi Napóleon óta változatlan rendszerű országos vizsga Franciaországban. Francois Fillon többek között csökkenteni akarja az érettségi tárgyak számát (tizenkettő-tízről hatra), és be akarja vezetni a „folyamatos teljesítménymérést”, ami óriási tiltakozást váltott ki. Pedig csak a középiskola utolsó évében kapott osztályzat árnyalná az érettségi eredményét (nem négy évé). De ez is véget vetne az eddigi nagy egyenlősdinek. Kiderülne, hogy vannak gyengébb és erősebb iskolák, a tömegessé vált felsőoktatás pedig előbb-utóbb alighanem megpróbálna valamiképpen különbséget tenni a diákok között.
A középiskolások a Le Monde február 15-i számában közzétett nyilatkozatukban követelik az esélyegyenlőséget, a diákok és a tanárok közötti személyes kapcsolat szorosabbra fűzését, a Claude Allegre által bevezetett, Francois Fillon által eltörlésre javasolt kisebb csoportokban zajló munka (travaux personnel encadrés, TPE) megtartását. Tiltakoznak „az iskola szerepének minimalizálása”, az oktatók elbocsátása ellen, kijelentik, hogy a jó irányú változtatások bevezetése elképzelhetetlen pluszforrások nélkül és így tovább.
A köz- és a felsőoktatás az egyik legérzékenyebb terület Franciaországban. A tizenöt éve tartó reformok közül egy sem tudott gyökeret ereszteni, az oktatási tárca pedig a legkevésbé irigyelt poszt. Abban mindenki egyetért, hogy az oktatási rendszernek igazodnia kell a kor követelményeihez, ha az ország nem akar lemaradni a növekvő versenyben. A kérdés az, hogyan. A szakemberek Franciaországban is küszködnek azzal a problémával, amivel nálunk: a szakkérdések könnyen pártpolitikai viták kereszttüzébe kerülhetnek, és ez nem könnyíti meg a valóban szükséges reformok elfogadását.
origo.hu
Elképesztő, ma már kora reggel elesett az M3-as
