– Egyre szebb az épület kívül-belül, de mikor jutnak az építkezés végére?
– A túl derűlátó tervek szerint 2002 végére fejeződött volna be a Nemzeti Múzeum felújítása – mondja Kovács Tibor főigazgató –, de most úgy látszik, hogy még további négy-öt év kell hozzá. Ez attól függ persze, hogyan érkezik a pénz, a 2006 közepéig remélt hárommilliárd helyett egyelőre csak 1,3 milliárdot kapunk a harmadik építkezési ütemre. Ebből elkészülhet a Természettudományi Múzeumtól átvett 900 négyzetméteres kiállítótér felújítása. Ekkora területen már nagy külföldi kiállításokat fogadhatunk, vagy egy-egy témát hazai vagy nemzetközi összefogással részletesen is feldolgozhatunk. Jelenleg csak 200–250 négyzetméternyi helyünk van az időszakos tárlatokra, márpedig egy múzeum ezek nélkül nem él. Egyelőre csak terv, nem is túl drága, amelyért a hivatalokkal meg kell küzdenünk, hogy üvegtetőt kaphasson az épület belső udvara, amelyik ezzel sokféle funkciót szolgálhatna, a kiállítástól a társadalmi élet terén keresztül a koncertteremig. A Szent Iván-éj sikere győzött meg végleg arról – és talán másokat is –, hogy egy múzeumnak szüksége van hangulatos befogadóterekre. Ha a világ más részein ezt engedik, és sikeres, nálunk sincs talán miért tiltaniuk a műemléki szakembereknek.
– A nehezén azért már túl vannak, bár nem biztató látvány, hogy ismét kordon védi – már csak rövid ideig – a főbejárat lépcsőjét. A múzeum azonban folyamatosan nyitva van.
– Tizenegy éve, 1994 óta folyik a rekonstrukció, és időnként nagy erőfeszítésünkbe került, hogy el tudjuk kerülni a tartós bezárást. A múzeum minden munkatársát és az építőket is dicséret illeti ezért. Mint minden építkezésnél, itt is adódnak váratlan nehézségek, hiszen nem számolhattunk azzal, hogy a novemberben elkészült lépcső alsó, új része, amelyhez gondos kutatómunkával választották ki a követ, két hónap alatt felfagy. Most folyik a keresés: ki és miért felelős? Sok közreműködő vizsgálja: le kell-e bontani az egészet? A kövekkel egyébként sem volt eddig szerencsénk, érkezhettek Németországból, Olaszországból vagy Budakesziről. A Nemzeti Múzeum lépcsője pedig nemcsak feljárat, hanem történelmi hely is, akár itt szavalta el Petőfi a Nemzeti dalt, akár nem. Annak tehát küllemében is ehhez kell méltónak lennie. Köszönet mindazoknak, akik az eredeti köveket felhasználva alakították ki a lépcső felső részét.
– Mire lesz elég az épület, ha elkészül? Elférnek-e benne a gyűjtemények?
– Egy történelmi épület nem bővíthető a végtelenségig. Ezért igyekeznek a múzeumok a tetőtérben és a föld alatt terjeszkedni. A tetőtérben mi is nyertünk háromezer négyzetmétert, amelyben légkondicionált raktárak vannak, és ha lenne elég pénz, le lehetne menni a múzeumkertben a föld alá, de olyan mélyre kellene, ahol már nem sértjük a fák gyökerét. Bizonyos gyűjteményeinknek tíz évre elegendő a helyük, de nem zárhatók be a külső műhelyeink és raktáraink még akkor sem, ha a tervek szerint majd valóban megkapjuk a Természettudományi Múzeum állattárának és igazgatóságának épületét a Baross utcában. Az ideális persze az lenne, ha a múzeum épülete egyszerre lehetne őrzőhely, közönségtér és tudományos műhely, és rossz lenne, ha csak kiállítóhellyé üresedne, mert elveszítené azt a belső tartalmát, amiért egy muzeológus és gyakorta a közönség is vonzódik hozzá.
– Megtörténhet, hogy mégsem lehet elkerülni. A gyűjtemény gyarapszik, előbb-utóbb kinövi az épületet.
– Valóban felgyorsult a folyamat. Ami ma potenciális műtárgy, az holnap már megmentendő muzeális érték. A szakemberek felelőssége, hogy az óriási anyagból jól választanak-e. Számtalan értékes ipari műemlékünk pusztult el a rendszerváltozás után, amelyeket az illetékes tárcák – és a társadalom! – nem tudtak megvédeni, elsősorban anyagi okok miatt. Később dől el, hogy az új anyagból mi válik kiállítási darabbá. Az állandó történeti kiállításunk legújabb kori részének a kiállításvezetője még nem jelent meg, mert a történészek nem zárták le róla a vitát. Lehet, hogy a halogatás rossz döntés, hiszen erről a korról még hosszú ideig fognak polemizáni. Az viszont a mi felelősségünk, hogy talán az utolsó pillanatokban begyűjtsük az ötvenhatos, illetve a mindig aktuális érfordulókhoz kapcsolódó emlékeket, hogy fontos hungarikumokkal gyarapítsuk a gyűjteményt. Ezzel összefüggésben van olyan elképzelés, hogy központi múzeumi raktár épüljön fel, ahol megoldhatóak lennének a közgyűjtemények raktározási gondjai. Intézményenként eltérő erre az igény, de tudni kell, hogy rendkívül sérülékennyé válna az egy helyen őrzött nemzeti műkincsvagyon, és szakmailag sem lehetne minden szempontból optimális megoldás.
– A Pollack-épületnek szerves része a múzeumkert, amely régóta igen szomorú állapotban van. Mi lesz vele?
– Eredetileg úgy terveztük, hogy az épület előtti részen, tehát az Arany-szobor alatt készül el a közönség és a múzeum számára szükséges mélygarázs. Kiderült azonban, hogy ott értékes, egykor a Batthyány-birtokhoz tartozó, még feltárandó pincék vannak. Mivel a Bródy Sándor utcai oldalon lévő parkrész növényzete nem védett, ott károkozás nélkül le lehet menni a föld alá. Ígéretünk van rá, hogy a garázs őszig megépül. A múzeumkert rekonstrukciós tervei már készen vannak, a XIX. századi növényzetállapotot szeretnénk visszaállítani, a szobrok pedig tematikus csoportosításban szolgálnák a múlt megismerését és az emlékezést. Évek óta javasoljuk a kulturális minisztériumnak, hogy nyilvánítsa történeti parkká a kertet, amelybe csak szakmai bizottság által arra érdemesnek ítélt személyiségek szobrát lehetne felállítani. Ez a szoborpark a jelen és a jövő társadalmát is reprezentálná. Vigyázni kellene a múzeumkertre.
– Tavaly május elseje óta ingyenesen látogathatók a nagy országos gyűjtemények állandó kiállításai. Az állam pótolja ugyan a bevételkiesést, de a működéshez kellenek a látványos és népszerű ideiglenes kiállítások, amelyekért belépőt lehet szedni. Az új, kilencszáz négyzetméteres kiállítótér már pénzt fog hozni?
– A Nemzeti Múzeum rekonstrukciója 1994 óta tart, eddig tizenegymilliárd forintba került. Elkerülték a politikai harcok, minden kormány biztosította a szükséges pénzt. A Nemzeti Múzeumnak politikán felüli intézménynek kell maradnia, hiszen az a feladata, hogy szolgálja a nemzeti történelem, kultúra ügyét, európai keretben mutassa be a magyarság történelmét. Nem kérünk, nem kérhetünk pénzt egy időszakos Bocskai-emlékkiállításért vagy fejedelmi fegyvereket, főúri lófelszereléseket bemutató tárlatért. Volt egy olyan elképzelésem, hogy a Nemzeti Múzeum az uniós csatlakozásra ajánlja fel az állandó ingyenességet, akkor nem kellett az ötlet senkinek. Egy történeti múzeum egyébként sem azért van, hogy folyamatos szenzációkkal szolgáljon, bár a Rákóczi-kiállításunkat több mint százezren látogatták meg. Nagy szomorúságom, hogy a szkíta aranykincseket az idén nem tudjuk Budapestre hozni, mert nincs rá pénzünk. Őszintén remélem, hogy a közeljövőben megvalósítható lesz a tervezett vagy egy hozzá hasonló színvonalú kiállítás. Nincs kétségem afelől, hogy megkeresné az árát.
Fidesz
Orbán Viktor: Magyar Péterék másfél éve fűt-fát ígérgetnek, közben végig brutális adóemelést terveztek
