Ha nem lett volna az amerikai vizit, Brüsszel legnagyobb politikai eseménye a héten minden bizonnyal Viktor Juscsenko látogatása lett volna. Igaz, ehhez halkan hozzá kell tenni, ha nincs George Bush s a „narancssárga forradalom”, akkor ma aligha lenne oly becsben errefelé az ukrán elnök. Juscsenko egyetlen kívülállóként kapott meghívást a NATO-csúcsra, fogadták az Európai Bizottságban és meglátogatta az Európai Parlamentet. A kijevi demokratikus fordulat protektoraként Bush elnök – már útjának alaphangját megadó programadó beszédében – mindenki figyelmébe ajánlotta, hogy az euroatlanti családnak szeretettel kell fogadnia Ukrajnát.
Szeretetben és biztató szavakban nincs is hiány Brüsszelben, az amerikai elnök beajánló szavait azonban különösen az Európai Unió vezető politikusai érezhető visszafogottsággal fogadták. Mindenki hangsúlyozta ugyan nyitottságát, és nem utasították el az ukrán csatlakozás perspektíváját, azonban a többség inkább csak a közös értékeket emelte ki. Jellemző, hogy az Ukrajnához fűződő viszonyt kiemelt prioritásként említő José Manuel Durao Barroso továbbra sem tett említést egy esetleges EU-tagság kilátásairól. Az Európai Bizottság külügyekért felelős képviselője, Benita Ferrero Waldner tovább árnyalta a képet, amikor a Kijev számára kidolgozott akcióterv aláíráskor jelezte, hogy az unió elkötelezett a viszony javításában, de annak lépésről lépésre kell történnie. Még kijózanítóbbak voltak Josep Borrellnek, a Európai Parlament elnökének a szavai, aki a 2007-es csatlakozási tárgyalások megkezdéséről az ukrán reményekkel kapcsolatban kijelentette, „nincs értelme rohanni, amíg járni sem tanult meg az ember”.
Így aztán hiába vázolt Ukrajna számára „európai perspektívát” az unió terveit Bushnak ismertető Gyurcsány Ferenc, e szavak mögött csak Kijev immár első számú ügyvédjének, Lengyelországnak, valamint a balti államoknak a támogatását tudhatta. A „nagyok” ennél jóval óvatosabbak. Egyrészt az amerikai ajánlás már Ankara esetében sem talált egyértelműen pozitív fogadtatásra. Aztán hiába egyértelmű, hogy Törökországnál Ukrajna jóval inkább európai ország, az unió aligha bír el ilyen mértékű bővítést. Ám nem csupán Brüsszel nem kész a befogadásra, de Kijev még a minimális feltételek teljesítésétől is távol van. Mindezt csak tetézi, hogy több befolyásos uniós ország nem kockáztatná az EU és Oroszország együttműködését Kijev túlságosan gyors integrálásával. Így aztán a hároméves cselekvési terv révén idővel szabadkereskedelem jöhet létre az EU-val, vízumeljárási könnyítésekre kerülhet sor, illetve Ukrajna fokozatosan bekapcsolódhat az unió oktatási, kutatási, közlekedési, energiaügyi, környezetvédelmi és egyéb programjaiba.
origo.hu
Szárad a tuja a kertjében? Mutatjuk a megoldást!
