A bortermelők is tiltakoznak

Tihany és Balatonfüred között, a 71-es úton félpályás útlezárással fejezte ki szolidaritását a Budapestre vonult gazdákkal a Balaton-felvidéki szőlő- és bortermelők egy csoportja. Szakmai okokból tüntetnek, elutasítanak minden olyan kísérletet, amely pártpolitikai felhangot akar adni elégedetlenségüknek, és megpróbálja kijátszani egymás ellen a vidéket és a várost – hangsúlyozta kérdéseinkre Koczor Kálmán, a balatonfüred-szőlősi hegyközség hegybírója.
A Magyar Szőlőoltvány-termesztők Szövetsége február 25-én Balatonfüreden tartotta éves közgyűlését, itt határozták el, hogy kiállnak mezőgazdaságból élő társaik mellett, hiszen a szőlőszaporítóanyag-előállítók is lehetetlen helyzetbe kerültek. A szőlő-újratelepítési támogatás megszűnt, amint Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, megnyílt viszont egy másik forrás, az EU szőlőrekonstrukciós programja: ennek értelmében 1200 hektárnyi területre lehetett volna támogatást kérni. Az agrártárca vezetője tavaly augusztusban azt ígérte, hogy 2004. szeptember első felében kiírják a szőlőrekonstrukcióra vonatkozó pályázatot. Nem tették meg, a szöveg 2005. január 22-én jelent meg az interneten, a pályázat április 30-án zárul. A pályamunkák beadásához szükséges kivágási és újratelepítési engedélyek elbírálásának a határideje viszont hatvan nap. A gazdák gyakorlatilag máris elkéstek. Pályázatok nem érkeztek, az egész szőlőszaporítóanyag-bázis megrendelés nélkül maradt. A helyzetet súlyosbítja, hogy attól az országtól, amely nem veszi igénybe a támogatást, a következő évben elvonják a kvótát.
A mezőgazdaságban a problémák felhalmozódása már akkor megkezdődött – mondja Koczor Kálmán –, amikor a tárca rendkívül kemény hazai megszorításokkal licitált rá az uniós szabályozásra. A törkölyleadás, a seprőértékesítés, a törkölypálinka mint hungarikum forgalmazhatósága a hazai viszonyok és nem az uniós szabályozás miatt ütközik akadályokba. A seprőt a szőlőtermelő eddig kifőzethette pálinkának, most nemigen teheti meg, sorra megszűntek a pálinkafőzdék is, a szeszlobbi elérte őket.
A jövedéki törvény nem érte el célját – állítja több szakember. A bor jövedéki adója jelentéktelen, áfatartalma pedig nem a termelőnél tűnik el. Az EU piacaira kizárólag nagyon jó minőségű borral lehet bejutni, a hazai szabályozás viszont éppen a kiváló minőség elérését nehezíti.
Sok gond van a tiszta borral is. A szőlő- és bortermelők engedélyek sorát kénytelenek beszerezni, ha saját szőlőből készült boraikat értékesíteni akarják. A szőlőt is csak az önköltségi árnál jóval kevesebbért tudják eladni, ha egyáltalán akad rá vevő, mert nincs felvásárlás, a piac nem működik, lobbiérdekek nyomásának engedve agyonszabályozták. Közben az áruházláncokba irdatlan mennyiségben özönlik a kétes eredetű, háromszáz forintért kínált, gyatra minőségű bor.
Az Európai Unióra az áruk szabad áramlása jellemző, és bárki bárhol nyithat áruházat, de a tagállamok a saját fogyasztóik érdekeit szem előtt tartva igenis korlátozzák bizonyos áruféleségek bevitelét, szigorúan ellenőrzik a minőséget, védik kiskereskedelmi hálózatukat. Nálunk ennek a törekvésnek éppen az ellenkezőjét látjuk.
A mezőgazdasági termelés az Európai Unióban az értékarány eltérítésének rendszerére épül. Ez azt jelenti – magyarázza Koczor Kálmán –, hogy ha valami száz forintba kerül, és nyolcvan forintért jut el a fogyasztóhoz, a termelő az államtól megkapja a húszforintnyi különbözetet. Mégpedig azért, hogy megmaradjon azon a vidéken, ahol él, rendben tartsa a birtokát és természeti környezetét. Erről szól a földalapú támogatás is.