A gazdák azt mondják: ha már egyszer itt vannak, nem mennek haza dolgavégezetlenül, maradnak, amíg kell. „Most hideg van ugyan, de még az is megeshet, hogy igen melegük lesz egyeseknek március 15-én. Nehogy úgy legyen! Mi csak azt akarjuk megkapni, ami jár: se többet se kevesebbet” – válaszolja egy vasi gazda a Kossuth téren, amikor azt tudakolom, mi a véleménye Batiz András kormányszóvivő bejelentéséről, hogy bizony a gazdák újabb követelésekkel álltak elő, melyek teljesítése kétszázmilliárd forintba kerülne. Ezt a pénzt pedig csak a többi társadalmi réteg rovására foganatosított megszorító intézkedésekkel lehetne előteremteni, vagyis emelni kellene a társasági adót, ismét adókötelessé tenni a minimálbért, el kellene venni a családi pótlékot, na és persze meg kéne emelni a gyógyszerárakat… A gazdák mégis úgy tapasztalják: a kormány riogató propagandája nem ért célt. Bár Gyurcsány Ferenc a parlamentben nyugdíjcsökkentést emlegetett a gazdatüntetés kapcsán, éppen a nyugdíjas korosztály hordja a legtöbb süteményt és pogácsát a tüntetőknek:
– Sokan fölfogták itt is, a fővárosban, hogy mi értük is jöttünk, de semmiképp se ellenük… Azt mindenképpen írja meg, hogy nagyon köszönjük a fővárosiak kedvességét, a sok segítséget, a hozzáállásukat – köti lelkemre a középkorú gazda, akivel már a hétfő éjszakai bevonuláskor találkoztam. – Megmondom őszintén, nem erre számítottunk, mikor elindultunk – mondja kicsit röstelkedve.
A Parlament elé vonult traktorok körül állandó a jövés-menés. Szimpatizánsok, lődörgők, nagyszülők unokákkal, sőt még egy csapat újságírótanonc is eljött, megragadva az alkalmat a gyakorlásra. A gazdák készségesek, kedvesek. Egy idős úr egy kékbe bugyolált csöppséget ad fel az egyik traktorosnak: a kicsi a gazda hóna alá vackolódva, tágra nyílt szemekkel bámulja a rázkódó, bömbölő csodamasina vezetőfülkéjét. Egyáltalán nem fél, nagy figyelemmel forgatja a kormánykereket. A gazda Beretytyóújfaluból érkezett. Kérdezem, tán csak nem az övé ez a bátor gyerek? „Az enyém ugyan nem, csak úgy feladta valaki, de úgy nézem, elleszünk, amíg érte nem jönnek” – feleli nevetve.
Kis Ferenc, aki ózdi illetőségű, de csak itt, a fővárosban talált munkát, kollégáival együtt jött ki a térre. Mint mondja, szerette volna a saját szemével látni, hogy mi van:
– A valóságot kellene elmondani, merthogy, ahogy elnézem, van itt mindenféle gép, nem csak csupa luxustraktor. Én nem politizáltam soha, de mindenki a saját bőrén érzi, hogy mit jelent megélni valahogy ebben a világban. Az én korosztályom annak idején még helyben el tudta tartani a családját. Sajnos azt kell mondani, hogy vénségünkre csavargókká váltunk, heteket töltünk itt, Pesten, távol az otthonunktól, mert másképp nem élünk meg. Arra hajtana az ember, hogy elfogadható nyugdíja legyen, de az adót túlzásba viszik. Annyit dolgozik az ember, amennyit bír, de a végén nem kap semmit… Nem jól van ez így – mondja, és siet a társak után.
– Amíg nem lesz rendes megállapodás, nem megyünk haza. Igaz, hogy csak vasárnapig maradhatunk itt, a Kossuth téren, de ha kell, akkor visszamegyünk a Felvonulási térre, és onnan nem mozdulunk. Ez a történet már száz éve húzódik, száz év gondja. Ez nem mehet így a végtelenségig. Rendbe kell tenni. Mi 25 hektáron családi gazdálkodók vagyunk Hajdúböszörményben, ebből élnénk, ha hagynák… De már lassan az állatállomány is elkopik. Mert külföldről behozzák a sok olcsó selejtet – magyarázza Botos Imre.
– Szállón lakunk, tudunk fürdeni, nem koszosodunk el, bár sokan azt hiszik, hogy „büdös a paraszt”. Kitartunk. Csak a család hiányzik, de eljönnek látogatóba. – A kérdésre, hogy Németh Imre miniszter bejelentette: az Európa-hitel visszafizetésére haladékot kapnak a gazdák, társaival együtt csak legyintenek:
– Minket ez nem érint, a feltételeket csak a nagyok tudták teljesíteni, a tsz-ek meg a nagy részvénytársaságok. Minden politika nélkül mondom: most azokkal tettek jót, akiket egyébként is támogatnak. A zöldbárókkal. Mi most azoknak harcoltuk ki ezt a lehetőséget, akik nincsenek is itt – magyarázza egy fiatal gazda, Vojti Tibor. Botos Imre hozzáteszi:
– A statisztika szerint az Európa-hitelhez 90 százalékban a nagyok jutottak hozzá. – Szóba kerülnek a falugazdászok is, akiknek éppen az lenne a feladatuk, hogy segítsék a gazdákat az uniós lehetőségek kihasználásában, a követelmények teljesítésében:
– A kormányváltás előtt nálunk négyen dolgoztak, most csak egy falugazdászunk van. Nemcsak a városból, de a környező kistelepülésekről is hozzá járnak. Nem is győzi, hogy mindenkit felvilágosítson, és még a papírok kitöltésében is segítsen – mondja Vojti Imre.
Mező Imre, Csóka Pál, Botos Antal – szintén böszörményi gazdák –, befejezve a Kossuth téri járőrt, indulnak ebédelni a Felvonulási térre:
– Nem gondoltuk, hogy ilyen sokáig tart, míg megértik, mi a gondunk, de az is igaz: görcsösebben ragaszkodnak a hatalomhoz, mint mi a földünkhöz. De majd változik ez is. Mi nem fogjuk eladni a földünket, az biztos – mondja Mező Imre elmenőben. A böszörményieknek még van mit megvédeniük. A dunaharaszti Marton családnak viszont már nincs. Libaneveléssel foglalkoztak tíz évig, mára végképp tönkrementek. A családfő éppen egy hete regisztrált munkanélküli. Három gyermeket nevelnek, a legkisebbel, a karon ülő Péterrel jöttek ki a tüntetésre.
– Mit mondjak neki, mi legyen? – mutat fiára –, mert a földből sem meg a tisztességes szakmából sem lehet megélni. Én asztalos vagyok, de nem kellek sehova. A feleségem szerencsére még gyesen van, takarítónőként nyolcórai munkával 35 ezer forintot keresett. Ez bér? Mi egy céggel álltunk kapcsolatban, nekik adtuk el a nyolchetes libát. Állandóan csúszott a kifizetés, akkor is szinte az önköltséget se fedezte, eladósodtunk, be kellett dobni a törülközőt. Ott állnak az ólak üresen. Pedig még a szüleink is ebből éltek. Én mit mondjak a gyerekeimnek, hol keressék a boldogulást? – teszi fel a kérdést, nem tudni, a felháborodástól vagy a keserűségtől szaladt-e könny a szemébe…
A földműves hosszútűrő, türelmes fajta: a Felvonulási téren állni látszik az idő. Töretlen hangulatban, példás rendben múlnak a napok, a bográcsokban mindig rotyog valami, a melegedősátrakban folyik a beszéd, a sakkparti.
Váldi Csaba és Mecz János Kaposvárról jött. Mindketten fiatal gazdák. Egy szállóban alszanak a Normafánál harmincadmagukkal, nagy köszönettel emlegetik a tulajdonost, a szervező polgári kört, és a vállalkozót, aki mindnyájukat befizette ebédre egy közeli vendéglőbe, amíg a tüntetés tart. Az Európa-hitel őket sem érdekli, a kormány szerintük csak szövegel.
– Fel vagyunk készülve rá, hogy akár március 16-ig maradunk. Bár szívesebben dolgoznánk, de az időjárás miatt nem is igen lehetne mit csinálni. Egyébként meg le a kalappal az alföldi gazdák előtt, kemény gyerekek, minden tekintetben. No meg a fővárosiak. Nem hittem volna, hogy ennyire velünk vannak. Nem gondoltuk azt sem, hogy otthon ennyi gazda kiáll az utakra – mondja Mecz János. „Nagymaros szolidáris polgárai jó étvágyat kívánnak” – olvasható az ötszáz adagos gulyáságyú oldalán, amit Bethlen Farkas, Verőce polgármestere hozott a tüntetőknek. Marhalábszárpörkölt készül éppen. Mindennap más szervezet főz a gazdáknak. Ma a csömöriek mutatják meg, mit tudnak. Ahogy a két fiatal gazda szavaiból kiveszem, ők már sokat megadnának valami könnyebb eledelért. Nem tudják, hogy odébb a böszörményiek lebbencset készítettek. Nem is akármilyet.
– Most már a kormány térfelén pattog a labda – mondja Péter Mihály, a Felvonulási tér „polgármestere”.
Hajdú-Biharban tegnap hét helyszínen – Hajdúszoboszló, Haláp, Polgár, Nagyhegyes, Berettyóújfalu, Püspökladány, Hajdúböszörmény térségében – vonultak az utakra a gazdák, mintegy 350 munkagéppel. Kovács Zsigmondné, a berettyóújfalui gazdakör elnöke elmondta: az ő térségükben a gazdák felháborodását különösen az váltotta ki, hogy a gabonaintervencióból teljesen kiszorították őket a kereskedők. – Raktárkapacitásaink nem voltak, így kénytelenek voltunk tárolókba vinni a búzát és a kukoricát, ám ott csak úgy helyezhettük el, ha mindjárt el is adtuk – mondja elkeseredetten a hidegben napok óta fagyoskodó, meghűléssel küszködő asszony. – Természetesen mélyen az intervenciós ár alatt vették át tőlünk, majd a tároló tulajdonosa – egy nagy hajdú-bihari malomipari vállalat – egymilliárd forintot keresett az üzleten, amit már ki is fizetett neki az állam. Ez több mint felháborító – mondja, hozzáfűzve, hogy addig biztosan kint maradnak az utakon, amíg a fővárosban demonstráló társaik kitartanak. Elmondja még, nem értik, hogy jön az Európa-hitellel kapcsolatos engedmény a kormány tárgyalási „fegyvertárába”, mikor az a kisebb termelők számára elérhetetlen volt, s így nem is szerepel a gazdademonstráció követelései között. Kovácsné azt gyanítja: ezzel megint csak annak a néhány tucat nagy termelőnek akar segíteni az állam, akik mindig is könnyedén jutottak 600-800 millió forintos vissza nem térítendő támogatásokhoz. Thurzó Gábor szentpéterszegi gazda, ha lehet, még elkeseredettebb és még indulatosabb, mint a gazdaköri elnök. – Mi csak a terményeink után járó pénzt akarjuk, meg azt, hogy mi is megéljünk, meg az élelmiszer se legyen drágább a városiaknak – mondja.
*****
Békés megyében még magasabbra csapnak az indulatok, mint Hajdú-Biharban. Hanó Miklós, az országos demonstrációt szervező érdekvédelmi szervezetek egyikének, a Magfömnek a nevében tájékoztat: szombaton és hétfőn a gyulai határátkelőhöz vonulnak, mert nemzetközi súlyt akarnak adni elégedetlenségüknek. – Megengedhetetlen, hogy a kereskedők és a bankárok kirabolják a gazdákat, és ehhez a szaktárca asszisztál. Nem igaz, hogy nem lehet megvédeni a magyar piacot az EU-ból ellenőrizetlenül beáramló brazil csirkétől vagy sertéshústól. Ott a dán példa: 22 millióról 26-ra akarják emelni a sertések számát, nálunk meg három év alatt 6,5 millióról 3,5 millióra csökkent az állatlétszám. Nem igaz, hogy a kormány ez ellen semmit nem tud tenni – fakad ki dühösen. Békésben tegnap csak egy helyszínen, a 47-es út orosházi szakaszán tüntettek a gazdák 67 munkagéppel mintegy százötvenen. – Egyre nehezebb fegyelmezni az embereket – avat be gondjaiba Roszkos Zoltán, a tótkomlósi gazdakör elnöke.
*****
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tegnap nem tüntettek a gazdák, ma Újfehértó mellett szerveznek demonstrációt, szombaton pedig, ha addig nem lesz megállapodás, 11 helyszínen vonulnak az utakra. Asztalos István, a vásárosnaményi demonstráció szervezője elmondta, leginkább azt sérelmezik, hogy a tavalyi 56 milliárd forintos agrárkörnyezet-gazdálkodási alapot 25, az idei 64 milliárd forintos alapot pedig 31 százalékkal akarja megkurtítani a kormányzat azért, hogy a felszabaduló, mintegy 34,5 milliárd forintot a nagy sertés- és baromfitartók javára csoportosítsa át. A döntést azzal indokolják, hogy a nehéz helyzetbe jutott ágazatok szereplőit az EU nem támogatja. Asztalos István ennek kapcsán rámutatott, az átcsoportosítással 30 ezer kis és közepes termelő terhére száz nagygazdaságot juttat kedvező helyzetbe a kormányzat. Ráadásul az érintett kis gazdaságok túlnyomórészt kedvezőtlen adottságú térségekben gazdálkodnak.
*****
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tegnap mintegy ötven járművel vonultak az utakra a gazdák Tornyosnémeti térségében, ma pedig a sátoraljaújhelyi határátkelőnél tüntetnek. Ez utóbbi szervezéséről Görcsös Ferenc, a megyei gazdakör elnöke elmondta: érthetetlen számára, miért kér tőlük a városi rendőrség közútkezelői hozzájárulást, mikor annak beszerzése az 1989. évi III. törvény hatályba lépése óta a rendőrség dolga. A gyülekezés szervezőjének csak bejelentési kötelezettsége van. A borsodiak egyébként az országos követelések mellett azt is sérelmezik, hogy bár az FVM jogosnak ítélte az augusztusi Hernád-völgyi árvíz miatt keletkezett károk megtérítését, az igényelt 1,5 milliárd forintból még egy fillér sem jutott el a gazdákhoz. Hasonlóan sérelmezik azt is, hogy a Miskolc környéki településeket sújtó jégverés mezőgazdasági kárait sem fizette meg mind ez idáig senki. (D. M.)
*****
Csongrádban hatvannyolc munkagéppel demonstráltak a termelők Hódmezővásárhely és Szeged között a 47-es főúton, Kishomoknál a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület szervezésében csütörtökön. De érkeztek gazdák a környékről és a szomszéd megyékből is, így Hódmezővásárhely mellett szőregi, kübekházi, tiszaszigeti, makói és békéssámsoni gazdákkal is találkoztunk a 47-esen. Ozvin Mihály vásárhelyi gazda úgy vélte: a szaktárca félmillió magyar gazdát akar eltüntetni az agráriumból, ezért a demonstrálók a végsőkig kitartanak azért, hogy uniós társaikhoz hasonlóan végre ők is megkapják a nekik járó területalapú támogatást. A tüntetők hangsúlyozták, hogy bár egyelőre vidéken tiltakoznak, de ha a helyzet megköveteli, ők is bármikor el tudnak indulni traktoraikkal Budapestre.
*****
Bács-Kiskunban három ponton folytatták korábban megkezdett demonstrációikat a gazdák, akik a megyében mintegy százötven járművel vonultak az utakra: az 51-es úton Baja közelében és az 53-ason Akasztó és Kiskőrös között, valamint Kiskunhalas közelében jelentek meg munkagépeikkel. Az akasztóiak képviselője kijelentette: sérelmezik, hogy olcsó, rossz minőségű külföldi árukkal kell felvenniük a versenyt, miközben nemcsak hogy felkészületlenül érte őket az EU-csatlakozás, de nem is azonos feltételek vonatkoznak rájuk, mint uniós versenytársaikra. (H. Z.)
*****
Győr-Moson-Sopron megyében, Kópháza és Nagycenk között több mint félszáz traktorral és autóval zárták le a határátkelő előtti út félpályáját a kisalföldi gazdák. A járműveken transzparensek és nemzetiszín zászlók. A gazdák forró teával, égő szalmabála mellett melegedtek. A forgalmat rendőrök szabályozták, az autósok többsége nyugodtan várta a szabad utat. Szabó Imre rábakecöli gazdálkodó nyakán még mindig száz tonna eladatlan termény van, hiába kötött rá intervenciót. Döbrösi Gábor a területalapú támogatások kipréseléséért demonstrál. Az egész országban nagy a baj, mondja, s azért, mert a Kisalföld nyugaton van, még nem jobb a helyzet. Bár osztrák felvásárlók is átjönnek áruért, de az ő áraiknak is ki vannak szolgáltatva az itt élők. Ő magyar emberként itt, hazánkban szeretné becsületesen megtermelt áruját értékesíteni. Eddig másfél millió forinttal tartozik neki az állam, ehhez járul a hosszú évek munkája. Az elmúlt években 15 milliót invesztált a gazdaságába, ebből csak korszerű mezőgazdasági gépre tízmilliót költött – hitelből. Takács Lajos dénesfai polgármes
