A karancskeszi Szent Mihály-templom

R e j t ő z k ö d ő M a g y a r o r s z á g

Ludwig Emil
2005. 03. 19. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Salgótarjántól tíz kilométerre, a 729 méter magas Karancs hegytől nyugatra, az Ipoly felé igyekvő Dobroda-patak völgyében fekszik Karancskeszi. A ma kétezer lelkes község neve egy 1227-ben kelt levélben Kesze alakban szerepel, a név a honfoglaló Keszi törzs ősi szállásterületére utal. A falu 1330-ig a Zách nemzetség nógrádi birtokainak része, ekkor – Zách Felicián Károly Róbert elleni merénylete következményeként – a família többi vagyonával együtt az Ákos nembeli Cselénfiak kezére kerül. A XV. század derekán Géczey László, a Székely fivérek és Tarnóczy Sebestyén a település földesura, 1558-ban Berényi Andrást és Muraközi Mátyást ismerjük a birtokosai közt. 1651-ben Mocsáry Gergelyé a török által megszállt területen lévő Keszi, amely a hatvani bégnek is fizetett adót. A hódoltság elmúltával, 1715-ben tizenöt, öt évvel később tizenkilenc magyar háztartást írtak össze a faluban.
Karancskeszinek a XIII. században is lehetett temploma, amely a ma látható Szent Mihály titulusú plébániatemplom helyén állhatott. Régészeti kutatására eddig nem került sor, ezért csak feltételezhetjük, hogy a román kori épületet bővítették és alakították át, először minden bizonnyal az 1300-as években, majd a XV. században. Ebből az időből származik a templom keleti része: a hajónál keskenyebb, sarkain támpilléres, sokszögzáródású szentély tisztán gótikus formát mutat.
Írott forrásokból tudjuk, hogy 1688-ban az épület elhagyott felszerelése a török uralom alatt elveszett, ugyanakkor a hely jelentős voltára vall, hogy három szomszédos falu a plébánia fiókegyháza. Az 1713. évi canonica visitatio szerint középkori boltozata romos. Renoválására csak a XVIII. század második felében került sor. A templom építéstörténetéhez igen fontos adatokkal szolgál az az Országos Levéltárban őrzött alaprajz, amelyet Prozán Pál szécsényi mester készített 1774-ben az akkor tervbe vett felújítás költségeinek előirányzatához. E szerint az egyhajós, gótikus templom nyugati végén négyszögletes torony, keleti felén szűkület nélküli, sokszögű szentély volt. Utóbbitól északra nyílott a sekrestye, ez most is ott található. A bővítési tervről a ma látható szélesebb, két boltszakaszos hajó és a barokk stílusban megújított torony olvasható le. Prozán mester „alázatosan informálta a T.-es Vármegyét a Kessi templom óh és új sorsárúl”, mely szerint „kő a régi épületből sok ki jön, mindennemű munkájának tégla lészen szükséges No. 78 600; deszka szükséges No. 500 szál; léc, szeg No. 5000; az falakban és toronyban kapcsok és más egyébb szükséges vass No. 7 és ½ mása”.
A templom barokk tornya 1944-ben megrongálódott, de már a következő évben kijavították. A berendezés szintén az 1775. évi renoválás idejéből való, a faragott szószék, a rokokó oltár és különösen a fölötte látható, Mihály arkangyalt ábrázoló olajfestmény szép, míves munka.
Ugyancsak szép az érdekes művészi felfogásban készült hősi emlékmű a templom közelében: gombos lajbit, hosszú bő gatyát viselő palóc férfialak gyámolítja a halálosan sebesült bakát. Az első, majd a második világháború hősi halottainak névsora mellé 1990-ben fölkerült az 1956-ban Salgótarjánban meggyilkolt karancskeszi lakosok neve is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.