Magas költségvetési hiány, duzzadó államadósság, negatív kicsengésű országértékelések, vállalkozásokat sújtó áfavisszatartás – szalagcímek a napilapokból. Ön hogyan látja a gazdasági környezet alakulását hazánkban, a baloldal által 2002-ben meghirdetett jóléti rendszerváltozás harmadik esztendejében?
– Három esztendeje, az országgyűlési választásokat megelőzően ígérethalmazzal lepték el az országot a szocialisták és a szabad demokraták. A legfőbb ok, amivel le tudták győzni a polgári oldalt, az volt, hogy felismerték: az emberek hiszékenyek. – Választást nyerni két dologgal lehet: részint nagyon sokat kell ígérni, hogy az emberek el is higgyék, jobb életkörülményeket fognak teremteni a kormányrúdhoz készülők, másrészt pedig, ami nem gazdasági dolog, hanem politikai „tényező”: le kell járatni a politikai ellenfelet. A baloldali pártok a fentiek miatt tudtak nyerni… Ám ami 2002 kora nyara után történt, az nem mindennapi. – A Medgyessy-kormány attól félt, hogy ugyanabba a hibába fog esni, mint a Horn-kormány, amely 1995-ben a Bokros-csomaggal elvesztette a politikai bizalmat. Ebből a helyzetből „tanulva” a Medgyessy-kormány úgy vélte: meg kell „alapoznia” a kormányzást, és az embereknek be kell bizonyítani, hogy szavatartóak. Tulajdonképpen ez történt a száznapos programokkal is, amelyeknek nem mérték fel a következményeit. Gazdasági, a költségvetés egyensúlyi helyzetét szem előtt tartó döntések helyett politikai határozatok születtek. A kormány nem vette figyelembe az ország gazdasági állapotát, a trendeket.
– A jóléti csomagot azonban 2002 nyarán a Fidesz is megszavazta, továbbá senki sem vitatta, hogy szükséges a közalkalmazottak körében az ötvenszázalékos béremelés!
– Társadalmi szempontból senki sem vitatta a béremelést a közalkalmazotti szférában. Az azóta viszont alaposan megdrágult életfeltételek, a tavalyi magas infláció vagy a közszférára „kivetett” létszámcsökkentés és az ellehetetlenített önkormányzatok kapcsán felteszem a kérdést: az emberek többet kaptak az egészségügyben és az oktatásban? Tehát ha olyan béremeléssel terhelik meg a költségvetést s azon keresztül a nemzetgazdaságot, amelynek nincs meg a fedezete, úgy csak a deficit nő, a hiányt pedig csak hitelből tudjuk finanszírozni. A béremelés kapcsán nem egyszeri kiadásról volt szó, hanem ezt a „folyamatos tételt” ráterhelték a büdzsére, a gazdaságra. Mellesleg a szóban forgó döntést politikailag semmi sem indokolta: egy ígéretet nem az első hónapokban kell teljesíteni, a gazdasági folyamatokat pedig nem lehet „megcsalni”. A negatív hatásokat már 2003 júniusában egyébként a kormány is „kimondta”: áfaemelés, új adók bevezetése, továbbá megszorító csomagok. Rossz irányba indult el az ország.
– A kormánypártok ugyanakkor visszafelé mutogatnak: az Orbán-kormány elhibázott, nem a világpiaci trendekhez alkalmazkodó gazdaságpolitikáját okolják a nemzetgazdaságban tapasztalható gondokért és az ország negatív megítéléséért.
– Természetesen az Orbán-kormány számolt a globális helyzet alakulásával. Fölmértük a gazdasági trendeket, s azt mondtuk: át kell gondolni a költségvetési politikát. – Azok a vádak, amelyek a túlköltekezéssel kapcsolatosak, megalapozatlanok. Ezek a döntések ugyanis az Orbán-kormány részéről beruházási támogatások voltak, melyekkel munkahelyek jöttek létre, s így nem terhelték folyamatosan a költségvetést. Nem úgy, mint a bérfejlesztés, amelyet nem lehet visszavonni. Ráadásul a 2002-es kormányváltás után azt mondta az akkori miniszterelnök, hogy jó állapotban van a gazdaság. Csupán egy év múlva rukkoltak elő egy listával, amelyben kimutatták, hogy üres kasszát is örököltek. A visszamutogatás egyébként nem elég hatékony eszköz: csak a kormánypártokat nyugtatja, amúgy senkit nem érdekel az országban. A mostani kormány legnagyobb ellenfele a valóság, és azért mutogat a Fideszre, mert a valóságot akarja bemutatni a választópolgárok számára.
– Az államadósság alakulása kapcsán is óriási különbség van a kormánypártok és az ellenzék között. Önök azt mondják, hogy az államadósság 3500 milliárdra emelkedett a kormányváltás óta, míg a szocialisták megítélése szerint az adósságnövekedés ezermilliárddal kevesebb volt.
– Ez is a visszamutogatás része. Azzal, hogy ezermilliárdot le akarnak tagadni a tényekből, a kormánypártok nem tűnnek hitelesnek, be kellene ugyanis bizonyítaniuk, hogy az összeg az előző kormány rossz döntéséből adódik.
– Ön képviselői teendői mellett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőkövesd polgármestere is. Mit tapasztal önkormányzati szinten? A helyi gazdálkodást milyen mértékben támogatja vagy lehetetleníti el az állam?
– 2002-ben, amikor polgármester lettem, tragikus volt a város költségvetése. Már akkor világossá vált, hogy az elkövetkezendő hónapokban olyan döntéseket kell meghoznia a képviselő-testületnek, amilyenekre az előző városvezetés nem volt képes, így létszámcsökkentést és intézményi összevonást kellett végrehajtatnunk. Akkor úgy gondoltam, hogy 2005-re ez „kiteljesedik”, és a továbbiakban végre olyan költségvetése lesz a városnak, amely minimális hiánnyal, biztos működés mellett a fejlesztésekre koncentrálhat majd. Sajnos nem így lett. Tavaly novemberben az Országgyűlés jóváhagyta az idei költségvetést, ám nem fogadta el a 2005. évi bérfejlesztést a közszférában. 2004. december 10-e után a kormány beterjesztette a közalkalmazotti bérfejlesztésre vonatkozó javaslatát, ám ennek a forrása nincs meg a költségvetésben. Csak érzékeltetésül: ez a döntés Mezőkövesdnek mínusz 108 millió forintot jelentett, vagyis ennyivel nőtt a hiány a költségvetésünkben. Tudomásom szerint a legtöbb önkormányzat hasonló problémákkal küzd.
– Mezőkövesd ellenzéki város: a polgári pártok „adják” a képviselő-testület többségét, illetve a polgármestert is. Bünteti-e a kormány ezért a települést?
– Benyújtott pályázataink főként fejlesztésre vonatkoznak. Egy pozitív döntés van pusztán a kormány részéről: a szennyvízcsatorna-hálózat állami céltámogatásának biztosítása. Az összes többi nagy pályázatunk azonban kiesett a rostán. Volt például olyan tenderünk – a városközpont-rehabilitáció –, amelyen minden pályázó nyert Borsod megyében, csak mi nem. Érezhető tehát a politikai szándék.
– A vállalkozásokat sújtó, nagy visszhangot kiváltó áfavisszatartás kapcsán ön jegyez egy törvénymódosítást, amely a pénzek visszafizetésének határidejét változtatná meg. A Pénzügyminisztérium ezt úgy kommentálta, hogy felesleges a törvénymódosítás, hiszen a törvény pontosan megszabja az utalások határidejét. Akkor hát mi indokolja a javaslatát?
– A javaslat lényege, hogy van határideje az államnak a kiutalásokra, amelyet törvény ír elő. Én ennek a határidőnek a harminc nappal való meghosszabbítását kezdeményeztem, ám ez lenne a maximum. Ha jól értem, a Pénzügyminisztérium most elismerte, hogy van már ilyen rendelkezés, az ebben előírt határidőket ugyanakkor a hatóságok nem tartják be. Ez egy „ravasz” javaslat, mert ha nem támogatja a kormány, akkor elismeri, hogy jogszabályt sért. Ha viszont támogatja, jobban jár, mert azt mondja, hogy igen, „nyerek” harminc napot – méghozzá törvényesen.
– Bő egy esztendő múlva országgyűlési választások lesznek. Ilyen helyzetben remélhető-e, hogy az EU által többször is kritizált költségvetési túlkapásokat az egyensúly megteremtése érdekében mérsékli majd a kormány?
– A kormány nem érzi a pénzügyi-költségvetési, amúgy minősíthetetlen gazdálkodás felelősségét és következményeit; csak a választások eredménye fogja majd felébreszteni a jelenlegi hatalmat. Pesszimista vagyok, ezért úgy gondolom, aktuálpolitikai okok miatt nem teszi majd meg a szükséges kiigazításokat a Gyurcsány-kormány. Az államadósság át fogja lépni majd a GDP-arányosan számított hatvan- százalékos határt. Hogy mit lehet tennie majd egy új kormánynak? Mindenekelőtt szembe kell néznie a tényekkel és a valósággal. Fel kell mérni az ország állapotát, és meg kell mondani az embereknek, hogy is állunk. Sajnos az eladósodás folytatódik. Például az M5-ös kivásárlása százmilliárdos kiadási tételt jelent majd 2006 után az országnak. Leltározni kell tehát az utolsó forintig, és utána lehet eldönteni, hogyan tovább. Semmi jóra nem számítok, a változás elkerülhetetlen az ország számára.
Tállai András. Közgazdász-üzemgazdász; 1998-tól parlamenti képviselő, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés tagja. 2000. december 31-ig tagja az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának, valamint a számvevőszéki bizottságnak. 2001. január 10-től az Orbán-kormány Pénzügyminisztériumának politikai államtitkára. 2002-ben az első fordulóban jutott be a parlamentbe mint a Borsod megyei 13. választókerület képviselője. 2002 októberétől Mezőkövesd polgármestere. Jelenleg az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának tagja, illetve a számvevőszéki bizottság elnöke.
