A tarvágások is árvizet okoznak

Északnyugattól délkeletig húzódó karéjban a Kárpátok magasan kiemelkedő gerince koszorúzza a 157 ezer négyzetkilométer kiterjedésű teljes tiszai vízgyűjtőt. A folyó a vízgyűjtő északkeleti részén, a Máramarosi-havasokban ered. Két ága – a Szvidovec tövében 1680 méter magasságban eredő Fekete-Tisza és az 1600 méter magasságban eredő Fehér-Tisza – valósággal körülöleli a Hoverla 2058 méter magas csúcsát. A Szamos magyarországi beömléséig megtett 258 kilométeres úton a tengerszint feletti magasság 103 méterre csökken, vagyis a folyó esése a felső szakaszon igen jelentős: 1577 méter. Mindez viszonylag gyors folyást eredményez, amit jelentős mértékben befolyásolnak az ukrán területen folyó szabályozatlan, engedély nélküli erdőkitermelések. Az egykor 90-95 százalékos helyett jelenleg a hegyekben 54, a dombvidékeken pedig 21 százalék az erdő.
Ukrajna Hegyvidéki Erdeinek Tudományos Kutatóintézete már 1959-től foglalkozik a Kárpátok erdeinek hidrológiai szerepével. Az erdők érintetlenségekor az átlagos lefolyás a felére, a maximális lefolyás értéke a negyedére csökken. A szolyvai és a hripelivi hidrológiai kísérleti vízgyűjtőn végzett megfigyelések szerint a legkedvezőtlenebb vízjárás a tarvágásos vízgyűjtőjű völgyek vízfolyásain alakul ki. Az ilyen vízgyűjtőkön az árhullám idején lefolyó víztömeg akár 60–140 százalékkal, a maximális vízhozam 200–400 százalékkal is növekedhet.
Az elmúlt évszázadokban a havasi erdők jelentős részét kiirtották, ésszerűtlenül kezdték használni a havasi legelőket, ma pedig kis oligarchiák irányítják az engedély nélküli fakitermelést, így a lehulló csapadék akadálytalanul zúdul le a szárfüves, famentes lejtőkön. Egyes ukrán ökológus-kutatók szerint a mind gyakoribb árvizek keletkezésében elsősorban az ember a vétkes. Véleményük szerint a múltban Kárpátalja hegységeinek, erdőinek és rétjeinek növényzete szivacsként szívta magába a csapadékot, később egyenletesen szivárogtatta a mellékfolyókba, és onnan a Tiszába a talajvizet. Vannak azonban olyan nagy csapadékos helyzetek is (ilyen volt az 1998–2001 közötti évek 28 hónapja alatt bekövetkezett négy nagy tiszai árvíz is), amikor semmilyen erdő nem tudná a lehulló óriási csapadékmennyiséget magába szívni, hiszen egy bizonyos határon túl a szivacs is telítődik, majd kicsordul belőle a víz.
Mivel Magyarország nemigen tudja befolyásolni a vízgyűjtő területen történteket, megpróbálja a világszínvonalú árvíz-előrejelzést megvalósítani. Ez azonban nem pótolja a gátrendszer hiányosságait. Az 1998–2001 közötti időszak árvizei arról tanúskodtak, hogy a Felső-Tiszán és mellékfolyóin az év bármely időszakában számítani lehet magas és heves árhullámokra. A vízszintemelkedés a magyar–ukrán határszelvénynél 12–36 óra alatt elérheti a védekezés szempontjából kritikus értékeket. Az információgyűjtéssel és -feldolgozással kapcsolatos követelményeket felismerve az Orbán-kormány 2000-ben 100 millió forint értékű segélyt nyújtott Ukrajnának a kárpátaljai előrejelző-rendszer megvalósítására. Megépítették az URH- és mikrohullámú hálózat gerincét, így a világszínvonalú árvíz-előrejelző rendszer alapja lett az a nyolc automata átjátszóállomás, amely ötpercenként továbbítja az adatokat Nyíregyházára. 2003-ban egy újabb, 213 millió forintos magyar kormánysegélyből Kárpátalja területén vízrajzi távmérő állomásokat és szélsebességmérőket alakítottak ki.