Külföldi útjáról hazatérve Németh Miklós, a pártállam utolsó miniszterelnöke sajtónyilatkozatban közölte, hogy az ügynöklistát nem ő állította össze, hanem a Belügyminisztérium megbízott vezetőjétől kapta, ahová valakik eljuttatták azt. Hozzáfűzte: így ő nem tudta a listát hitelesíteni és ezt a néhai kormányfőnek, Antall Józsefnek is elmondta. Az exminiszterelnök arra sem emlékszik, hogy a „Szakértő ’90” által publikált, 219 nevet tartalmazó listának mi volt a tartalma és milyen volt a szerkezete, mivel saját részére nem készített másolatot. – Egyetlen megjelent névről sem tudom határozottan állítani, hogy megtalálható-e azon a listán, amelyet én átadtam – közölte a volt kormányfő.
*
A lista több ezer oldalnyi, a minisztériumok, a főhatóságok és a miniszterelnökség által az új kormánynak átadott dokumentum része volt.
Némethnek arról sincs tudomása, hogy az anyag hány példányban készült, és hogy ki kinek adott át másolatokat. A politikus bírálta az ismeretlen adatközlőt, mert a parlamentben éppen most készül törvény az állambiztonsággal együttműködők nyilvánosságra hozataláról. A volt miniszterelnököt az is „bántja”, hogy a lista közzététele nyomán ártatlan emberek keverednek gyanúba, amely ha folytatódik, akkor az „nem a múlt lezárását, hanem régi sebek feltépését és új sebek ejtését eredményezi”.
Gál Zoltán (MSZP), aki 1990-ben megbízott belügyminiszter volt, Némethnek némileg ellentmondva kifejtette, hogy nem látta a listát. A politikus önmagával is ellentmondásba került, hiszen arról beszélt, hogy ő maga küldte át a BM azon anyagait a Miniszterelnöki Hivatalnak, amelyeket fontosnak ítélt. Egy mondattal később pedig úgy nyilatkozott, hogy az anyagot nem nézte végig, mert ez egy „több száz oldalas valami volt”. Gál Zoltán mindenesetre nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ebben az iratanyagban „benne volt valami”, ami aztán a miniszterelnök kezébe került. A Belügyminisztérium akkori vezetője végül kijelentette: „akkor se, meg azóta se láttam semmifajta listát”.
Lapunk kérdésére néhány napja Gál Zoltán még cáfolta azt, hogy neki vagy az általa akkor vezetett Belügyminisztériumnak bármiféle köze lenne a Németh-listához. Ezt azzal indokolta, hogy akkor a titkosszolgálatok már nem tartoztak a BM alá, mert 1990 februárjában kiszervezték azokat a tárca alól. Nem ismerek semmiféle ügynököt – tette hozzá korábbi nyilatkozatában.
Az ország egykori vezető politikusainak nyilatkozatai után érdemes feleleveníteni a III/III-as főcsoportfőnökség volt vezetőjének, Horváth Józsefnek a Leleplező című újságnak 2000-ben adott interjúját. Horváth a Dunagate-botrány kirobbanása után, 1990 januárjában arra adott utasítást két emberének, hogy a központi nyilvántartásban lévő kartonok alapján állítsák össze a III/III-asok ügynöklistáját. A folyamatba azonban beavatkoztak operatív tisztek is, akik biztosították a nekik hűségesen dolgozó ügynökök anonimitását.
Ennek érdekében a kartonok egy részét megsemmisítették, s ezeket olyan kartonokkal pótolták, amelyekbe a megfigyelt célszemélyek neveit és nyilvántartását tették, vagy fiktív adatokra cserélték. A volt főcsoportfőnök szerint így az ügynöklistának csak egy része valóságos, a többi pedig lejáratásra alkalmas, tisztességes emberek neveit tartalmazza.
Tóth cáfolja, hogy aktív ügynökök lennének a listán. Nem sérültek Magyarország mai államtitkai a hét végén az internetre feltett, állítólag 219 ügynök nevét tartalmazó lista nyilvánosságra hozatalával – mondta Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár. Ez azt jelenti, hogy az ott feltüntetett személyek a vizsgálat jelen állása szerint nincsenek kapcsolatban a mai nemzetbiztonsági szolgálatokkal. A lista ügyében indult vizsgálatot a Nemzetbiztonsági Hivatal folytatja, és előreláthatólag rövidesen be is fejezi. Lapunk ezzel szemben úgy értesült, hogy aktív titkos ügynökök is szerepelnek a nyilvánosságra került listán.
