Carter átka

Továbbra is rejtély: vajon mi okozhatta az egyik legismertebb fáraó, Tutanhamon halálát? Sok kétséget sikerült eloszlatnia a múmiát ez évben vizsgáló nemzetközi kutatócsoportnak, ám az egyiptomi illetékesek szerint ilyen alapos elemzésre újra hosszú évekig nem kerülhet sor. Eközben Szakkarában ausztrál régészek rendkívül jó állapotban lévő, bebalzsamozott ókori tetemre leltek.

Tutanhamon fáraó nem erőszakos halált halt – röpítették világgá a múlt héten a hírügynökségek. Az egyiptomi és nemzetközi csapatból verbuválódott tudósok a legkorszerűbb komputertomográfos vizsgálat alapján jutottak erre az eredményre. Mintegy 1700 képet készítettek a fiatalon elhunyt uralkodóról, s a CT-felvételek arról tanúskodnak, hogy a halált nem fejsérülés okozta, mint azt korábban gyanították. Az 1969-ben elvégzett röntgensugaras vizsgálatokon két csonttöredéket fedeztek fel a múmia bal tarkójánál. Ebből a tényből akkor arra a következtetésre jutottak, hogy a fáraó valószínűleg erőszakos halált halt, egy kemény tárggyal fejbe vághatták. Most a CT-képek egyértelműen bizonyították, hogy a csonttöredékek a halál beállta után, minden bizonnyal a mumifikáláskor vagy később, esetleg az 1922-es felfedezéskor keletkezhettek. Mérgezésre utaló jeleket sem találtak a testben, így a nemzetközi kutatócsoport több mint két hónapos munkáját követően nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy nem gyilkosság végzett a fáraóval.
Akkor hogyan hunyt el a különben jó egészségnek örvendő, semmiféle krónikus betegségben, esetleg élelmezési hiányosságban vagy növekedési rendellenességben nem szenvedő fiatal egyiptomi uralkodó? A 18. dinasztia 12. egyiptomi fáraója tizennyolc vagy tizenkilenc éves korában halt meg. Nyolcévesen, a „forradalmár” Ehnaton uralkodását követő időszakban került trónra. Biztosan csak azt tudjuk róla, hogy kilenc évig uralkodott ezután, mert a fennmaradt feliratok Tutanhamon uralkodásának kilencedik éve után már nem említenek több uralkodási évet. De hogy mikorra esett ez a kilenc év, arról megoszlik az egyiptológusok véleménye. A tudomány mai állása szerint mindössze annyi bizonyos, hogy Kr. e. a XIV. században élt és uralkodott.
Tutanhamon múmiájának korábbi elemzésekor megállapították, hogy közvetlen elődjének, Szemenkarénak az öccse, Ehnatonnak pedig a veje lehetett. Kiskorúsága miatt a tényleges uralkodás tanácsadóira hárult, akik ettől nem is nagyon húzódoztak.
A tárgyi bizonyítékok szerint Tutanhamon uralkodását Amarnában, az Ehnaton által létrehozott új fővárosban kezdte, de évek múlva – tanácsadói javaslatára – a birodalom székhelyét áttette Memphiszbe. Tizennyolc éves korában váratlanul meghalt. A fiatal fáraót Théba nyugati részén temették el. Az ókorban kétszer is megpróbálták kirabolni a sírkamrát, ám mindkét esetben rajtavesztettek a fosztogatók. Az utókor kezére játszott az egyiptomi történetírás „emlékezetkihagyása”, ugyanis megpróbálták kitörölni a rossz emlékű Aton-kultuszt, és említést sem tettek az „amarnai” fáraókról, Ehnatontól Ejéig. Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy Tutanhamon sírkamrája több ezer évig érintetlen maradt. A másik ok, hogy később a thébai sírhely fölé is temetkeztek, mégpedig a 20. dinasztiából VI. Ramszesz múmiáját helyezték el itt.
A Királyok völgye feltárásakor, 1922-ben került elő a bejárat, amelyen megközelíthették Tutanhamon sírkamráját. A viszonylag kicsiny sírban káprázatos pompa fogadta az angol Howard Cartert és felfedezőcsoportját. Hármas koporsó rejtette a múmiát, a két külső aranyozott fából készült, míg a legbelső színaranyból. A kairói Egyiptomi Múzeumban megtekinthető Tutanhamon arany halotti maszkja, amely az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb emléke. A régészek számtalan kincset találtak a sír többi helyiségében is: aranyozott trónszéket, bútorokat, szobrokat, egy harci szekeret, fegyvereket, ruhákat.
A fáraók átkáról szóló népi legenda, amelynek lényege, hogy el kell pusztulniuk azoknak, akik megzavarják az egykori uralkodók álmát, az 1922-es felfedezés után kapott igazán lábra, ugyanis a Tutanhamon-sírban járt régészek egytől egyig rejtélyes körülmények között haltak meg. Howard Carter 1939-ben hunyt el. „Az egyetlen és valóságos átok Howard Carter viszonya volt a régészeti kincsekhez, ugyanis Carter ki akarta fosztani Tutanhamon sírkamráját” – nyilatkozta a sajtónak a közelmúltban Szabri Abdelaziz, az Egyiptomi Régészeti Főtanács fáraók emlékeit kutató osztályának vezetője. A szakember szerint a múmia számos sérülése a felfedezés korából származik. Abdelaziz szerint Howard Carter fehérre izzított fémrudakkal próbálta meg levenni a már említett színarany halotti maszkot.
Zahi Havasz, az Egyiptomi Régészeti Főtanács nagy hatalmú igazgatója, aki „egyeduralkodóként” dönt az ásatások és az országból kivihető leletek engedélyezéséről, a Tutanhamon múmiáján végrehajtott vizsgálatokról szólva szomorúan elmondotta, hogy nem sikerült megtalálni a fiatal fáraó halálának kizárólagos okát. A Tutanhamon bal lábán lévő törésről a vizsgálatban részt vett európai szakértők is úgy nyilatkoztak, hogy az még akkor sem okozhatta a fáraó halálát, ha esetleg elfertőződött. Vannak olyan vélemények is, amelyek ezért a törésért is Howard Carterre hárítják a felelősséget. Esetleg felmerülhet a bebalzsamozást végzők hibája is.
A felfedezést követően négyszer engedélyezték Tutanhamon múmiájának vizsgálatát. Az elsőt 1925-ben a felfedező angol régész végezte. 1969-ben és 1986-ban röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá a holttestet, majd ezt követően jött az idei CT-vizsgálat. Mint Abdelaziz osztályvezető elmondta, először sikerült digitális úton, nagy pontossággal rögzíteni a fáraó arcvonásait, amelyekkel az érdeklődő közönség a közeljövőben megismerkedhet.
Kellemesebb hírről, mégpedig nagy jelentőségű, szenzációs szakkarai felfedezésről is beszámolt Zahi Havasz a Tutanhamon-vizsgálatokról szóló jelentés ismertetése előtti napokban tartott sajtótájékoztatóján. Ausztrál kutatók a Kairótól 24 kilométerre délre fekvő, kiterjedt ókori temetkezési helyen véletlenül bukkantak rá három 2500 éves múmiára. Eredetileg egy 4200 éves sírt kutattak, amikor egy szobor mögött felfedeztek egy ajtót, amely egy 26. dinasztiabeli sírkamrába vezetett. A temetkezési helyen három koporsót találtak, közülük az egyikben – Havasz megítélése szerint – a valaha megtalált múmiák közül a talán legjobb állapotban lévőre bukkantak. A Krisztus előtti ötszázadik év körül a mumifikálás egészen magas színvonalú volt. A kiválóan konzervált múmia mellkasát gyöngyökkel borították. Ez szokás volt akkoriban, ám mára az újonnan felfedezett múmiákról is eltűntek a gyöngyök. A most meglelt holttest hiánytalan ebből a szempontból is – jelentette ki Havasz.
A sydneyi egyetem régészei szerint középosztálybeli hivatalnok sírkamrájára bukkantak. A koporsókon, amelyek fából készültek, és emberi alakot formáznak, a 26. dinasztiára utaló feliratokat találtak. Azt még nem sikerült kideríteni, hogy kiknek a múmiáját találták meg.
Tutanhamon fáraó nem a tettei – hiszen fiatal kora megakadályozta abban, hogy maradandót alkosson, dicsőséges tettet vigyen véghez –, hanem szinte hiánytalanul feltárt sírja révén lett híresebb sok más egyiptomi uralkodónál. Tutanhamon további sorsáról az „örök időkre szóló”, már-már fáraói ítéletet Zahi Havasz igazgató mondta ki: „Az ügyet lezártuk. A fáraót nem bolygatjuk többé.”