Csúcs után vágyakozó tőkepiacok

A kelet-közép-európai tőzsdéken és a térség valutái esetében a több hónapos száguldás után várható volt a korrekció, trendforduló. A múlt héten bekövetkezett gyökeres változások nem okoztak meglepetést, csupán a valóság volt megdöbbentő, miszerint „nem nőnek a fák az égig”; a hasznot realizálni kellett.

Túlértékelt, vagy csupán a hirtelen a valóságos értékükre emelkedett részvényárak korrekciója, a nyereség lefölözése okozta a múlt heti tőkepiaci gyengülést? Nem lehet tudni, de ha elemezni akarjuk a történéseket, akkor talán a térség európai uniós csatlakozásáig kell visszamennünk. Az unióba történő belépéssel átértékelődtek a nemzeti vállalatok értékpapírjai, de az unió nem hozta meg egyből a pozitív változást. A tavalyi év végén a varsói, a budapesti és a prágai tőzsdék vezető részvényeit szinte elfeledett kincsként fedezték fel a befektetési alapok, a befektetők, a spekulánsok.
A befektetés biztonságát sokáig teszteltették az invesztorok, míg rá nem szánták magukat a piacra lépésre. – Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az Oroszországban zajló furcsa Jukosz-ügy a befektetők számára egyértelmű jel volt, hogy nem minden parketten lehet biztonsággal kereskedni. Az uniós tagság és a befektetői bizalom, az alacsony részvényárak, az európai uniós vállalatokhoz mérten alulértékelt kelet-közép-európai társaságok meghozták a kedvet arra, hogy a magyar tőzsdén is vásároljanak részvényeket a nagy nemzetközi befektetési alapok és a kisebb befektetési társaságok. A tavaly november végén elkezdődő drágulási hullámot többen csak a szokásos karácsony előtti Mikulás-hossznak – karácsony előtt minden évben a kereskedelmi vállalatok megugró bevételei miatt kialakul egy néhány napos felértékelődési periódus – vélték az elemzők. A karácsony után, sőt az új évben is megjelenő neves befektető társaságok részvényvételi megbízásai és a nemzeti valuták erősödése azt mutatta, hogy bár nem minden kelet-közép-európai ország makrogazdaságának szénája áll jól, de a tőke beáramlása szinte akadálytalan és mértéktelen. Először a valóban szektortársaikhoz mérten alulértékelt vezető részvényeket kezdték vásárolni, majd miután a vállalatok papírjainak árfolyamai már lassan-lassan a cégek valós értékeit mutatták, jöhettek az alacsony forgalmú, de stabil növekedést mutató papírok is. A részvényvásárlásokhoz nemzeti valutára volt szükség, a devizapiacokon a megnövekedett kereslet hatására a dollár és az euró kurzusa egyre nagyobb gyengülést jelzett – a tőke szinte ömlött a parkettra.
A közel négy hónapos száguldás túl látványos volt, de azok a befektetési alapok, amelyek később szálltak be az üzletbe, nem engedhették meg, hogy ne szállhassanak ki nagy nyereséggel, így hetekig, sőt hónapokig száguldottak a tőzsdemutatók és a részvényárak, velük együtt erősödve a nemzeti valuták.
Mint tudjuk, a fák nem nőnek az égig, így az értékpapíroknak is van olyan határuk, ahol a nyereséget realizálni kell, a megszerzett hasznot le kell fölözni – ez történt a múlt héten Budapesten, Varsóban és Prágában. Hogy jön-e újra Kánaán a piacokra, azt nem lehet tudni, de a kisbefektetők nagyon várják az újabb vételi hullámot.