Ebben az országban…

A napokban zárult le az SZDSZ önnépszerűsítő kampánya, melynek során plakátokon és szórólapokon terjesztették a liberális téziseket; kérdéseik – megannyi apró balhorog – megmutatták, mit gondolnak múltról, jövőről, emberről, államról. Különösen érdekes a kereszténységre vonatkozó egyik kijelentésük: Magyarország nem keresztény állam. Mármost a keresztény jelzővel először a görögországi Antiochiában címkéztek fel egy hívő csoportot, néhány évtizeddel az első, igazi húsvét után. Ez a szó (krisztianosz) ekképp fordítható: krisztusi, Krisztushoz tartozó.
Lehet-e e fogalmat a magyar államra alkalmazni? A Biblia azt mondja: „Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja!” Ennek az államnak korrupt a kormánya, a rendőrsége, korrupt a legtöbb közhivatal és közhivatalnok – mélységes tisztelet a kivételnek –, csalásra épül és arra sarkall az adótörvények zöme, miközben milliárdos sikkasztók és gengszterek lófrálnak szabadlábon. Ez az állam az, amely képes volt kitagadni a határon túli testvéreit. Ez itt a hamisság országa; hamisítják a tejet, a kenyeret, a vizet, a levegőt, a szavazatokat, a történelmet, a kultúrát. Krisztust is hamisítják, amikor a nevét istentiszteletnek álcázott szeánszokon hörgik, fetrengve a földön.
Radnóti írja: „Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős.” Magyarországon reneszánszát éli ez a kor. Itt egy leigázó hatalom egykori kollaboránsai, pufajkások, ügynökök meg KISZ-prominensek uralkodhatnak. Elmehetnek a Terror Házához koszorúzni, és nem zavarja el őket onnan senki. Júdáspénzen nőttek föl, hóhérkenyéren híztak el, de odamehetnek Nagy Imre sírjához, viccesen letegezve a mártír miniszterelnököt. Ennek az országnak fővárosában, az úgynevezett Szabadság téren még ott vigyorog az ötágú csillag, s alatta felirat: „dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek”. Nálunk, ahol ugyanezt hirdeti a miniszterelnök, a hatalom bekerítette vaskordonnal az emlékművet; röhög a napsütésben az aranyszín halálcsillag, röhög a leigázott magyarságon, a megerőszakolt asszonyokon, a felgyújtott könyvtárakon és levizelt Bibliákon. Ragyog, mint Gyurcsány arca a Múzeumkertben, akit onnan sem zavart el senki, ott állt a napon a győztesek mosolyával: legyőzte a határon túli magyarokat, legyőzte a gazdákat.
Jézus azt mondta: boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Ebben az országban a gyengéknek nincs kegyelem. Magyar-országon ne légy rászoruló, ne légy kiszolgáltatott, mert nincs, aki segítsen. Az öregek potyogó vakolatú lakásokban dideregnek, miután átgürizték az életüket; de fűtött lakásokban is fáznak, mert árad a fagy a rádióból, a televízióból, az újságokból – árad a foglalt jelzésből, mikor felhívnának valakit, akit még szeretnek; aztán egyedül halnak meg. Nem, Magyarország nem keresztény állam. Fiatal édesanyák tízezrei adják oda magzatukat a Molochnak, szétnyitva térdeiket, évente ötvenezer kicsiny magzat maradványait dobják fekete nejlonzsákba, így tűnik el a jövő, miközben a fényes és steril kivégzőeszközök sebeket ejtenek méhfalon, méhszájon, és örökké vérző sebeket az anyák szívén, akik elhitték, hogy így lesznek szabadok. S ezt nyíltan pártolja a liberálszocialista kormány, a baloldali sajtó meg az úgynevezett jogvédő szervezetek. Jézus azt mondta: én vagyok a feltámadás és az élet. Ebben az államban a kormány mindenre jogokat terjeszt ki, ami halál és bűn, ami lefelé húz és roncsol, az abortuszra, az eutanáziára, a drogra, a promiszkuitásra, a homoszexualitásra is. Ebben az országban több a joga a HIV-vírusnak, mint az igehirdetésnek; itt több száz értelmiségit lehetett összegyűjteni az ellen a képviselő ellen, aki ki merte mondani az igazságot az SZDSZ-ről.
Magyarországon tombol a húskultusz, a húsistent imádja a nép, egy ország akar újra és újra kielégülni, élemedett asszonyok kéjnőnek öltöznek, nagypapák lesik csorgó nyállal a valóságshow-k tenyészfiataljait, de ebben az országban, ahol a nagyobbik kormánypárt vezetője azt mondja Lollobrigidára, hogy „nem öreg, csak tapasztalt”, itt, ahol a kormányfő lecserélhetőnek nevezi az öregedő feleségeket, ez nem is csoda. Jézus mondta: amivel csordultig a szív, azt szólja a száj. S aki a feleségét lecserélné, az bárkit lecserélne. A család lenne az utolsó kis közösség, ahol senki sem lecserélhető, ahol vállaljuk egymást öregen, betegen, gyengén, csúnyán is – de Magyarországon törvényeket hoznak, hogy az embereknek még kevesebb kedvük legyen házasodni és családot alapítani.
Jézus azt mondta, engedjétek hozzám a gyermekeket. Magyarországon a „gyereknek kél káromkodni kedve”, s már nem szól rá senki; a gyerekek mesefilmek helyett pornót néznek, unalmas nekik a Kincskereső kisködmön meg az Egri csillagok, de falják a videojátékokat, amik ölni tanítják őket. A fiatalok többsége már átlépett az első drogélmény pszichikai kapuján, mert egy kicsit boldog szeretne lenni. Boldogtalanok fiataljaink, és ahol ők boldogtalanok, ott iszonyú nagy a baj. Mert nekik még lennének egészséges kérdéseik, de a felnőttek társadalma nem válaszol a kérdéseikre, mert nem akar és nem is tud válaszolni, és nem mer a fiatalok szemébe nézni, pedig a fiataloknak szüksége lenne ránk, de mi inkább hazug műsorokat csinálunk nekik, ezért többségük extrém szektáknál és az ezoterikus-őspogány mesevilágban vagy épp a drogos révületben kereskedik, de nem nyitja ki a Bibliát, nem lépi át a templom kapuját. Pedig Jézus azt mondta: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.”
Ebben az országban senki nem adja át senkinek a helyét, az autóvezetés élethalálharc, mindenki mindenki ellen. Itt a legmagasabb eszmény a „gentlemanlike”, én nem bántalak téged, te sem engem, én ennyit adok, ha te annyit adsz, nincs magasabb éthosz az üzleti elvnél, legfeljebb ez érvényesül a munkahelyeken, a házasságban, a szerelemben, a szülő–gyermek kapcsolatban, a politikában azonban már ez sem, hiszen itt a miniszterelnök nem állt szóba a megélhetésükért tüntető gazdákkal, a szolidaritás minimumát sem adva meg azoknak, akikből élünk. Jézus azt mondta: nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja a barátaiért. Ártatlanság, hűség, tisztesség, önuralom, önfeláldozás, alázat – e szavakat lassan már betűzni kell. De ebben az országban a kormányzó pártok rendszeresen hitet tesznek amellett, hogy fölöslegesnek tartják az egyházakat, hiszen fölöslegesnek tartják Krisztust, aki „önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól”. És ebben az országban a kisebbik kormánypárt nagy betűkkel a plakátjára meri írni: Magyarország nem keresztény állam. Ó, Magyarország, te bálványimádó, bolond némber – a húsvét neked csak sonka és tojás és Bilagit, és nem ismered a Megváltót, a szíved mélyén már halott vagy, és folyton lekésed a feltámadást! Hiába adta volna értünk vérét a húsvéti bárány? Persze, Gyurcsányéknak nagyon megfelel így is, ebben a szellemi és fizikai állapotban ez az állam. Csodálatos vagy, Magyarország! – kiáltotta a Múzeumkertben a miniszterelnök.
Hihetjük, ő tovább dolgozik azon, hogy még ilyenebb legyen.