Amerikai kultúra, avagy a tudatlanság kultusza címmel adja közre a Kortárs új száma Csokits János esszéjét, mely a következő számban folytatódik. Az évtizedekig nyugaton élt költő vitriolba mártott tollal ír az amerikai átlagember (?) szellemi színvonaláról, a számunkra nem túl jó emlékű Georges Clemenceau mondatát választva mottónak: „Amerika az egyetlen nemzet a történelemben, amely a barbárságból a civilizáció szokásos átmenete nélkül egyenesen a degeneráltság állapotába süly-lyedt…” A Csokits által felsorolt tények több mint elgondolkoztatók. Különféle felmérésekre és személyes tapasztalataira hivatkozva rajzol torz képet a világ mai urairól.
Csokits megemlíti a National Geographic folyóirat felmérését, miszerint az amerikaiak közül csak 13 százalék képes Irakot megtalálni a térképen. Egyharmaduk azt hiszi, Amerikának egymilliárd lakosa van, holott csak 290 millió. Egy másik fölmérés tanúsága szerint a megkérdezettek tizenöt százaléka hazáját, az USA-t sem képes felismerni ott. Egy diáklány, aki most végzett el egy „csillagászati tanfolyamot”, arra a kérdésre, hány holdja van a Földnek, így felelt: már nem emlékszem pontosan.
Nyilvánvaló, hogy e jelenség mögött az amerikai iskolák állapota keresendő, beleértve az egyetemek többségét is, ahol a diákok elvárják (és megtehetik), hogy a tanár szórakoztassa őket. Az eredmény ezután nem lehet kétséges. John Simon szociológus írja: „Nemzedékünk életében a szemünk előtt tűnt el a tanultság egész világa. Már nem várhatjuk, hogy egy mitológiai utalást, egy idegen nyelvű idézetet, egy kimagasló történelmi alakra vagy irodalmi műre való hivatkozásunkat megértsék az olvasók. Legfeljebb egy maroknyi beavatott személyre számíthatunk…”
Csokits végül felteszi a kérdést, amelyre a választ nem tudja senki: meddig életképes egy ország egészséges nemzeti kultúra nélkül?
origo.hu
Robbanásveszély a nyári utakon? Csak a guminyomás miatt!
