Most, hogy nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki egy Ausztráliában élő aggastyán ellen, az ember csak-csak elkezd arányokon gondolkodni. Az odáig rendben van, hogy a nyolcvan-valahány esztendős gyanúsítottnak, Zentai Károlynak törvény előtt kell felelnie, miért ölte meg – ha megölte – azt a fiatal zsidó fiút 1944-ben. A bűnösök bűnhődjenek, itt nincs elévülés.
Azon viszont el kéne gondolkodni, hogy az alapos munkát végző Wiesenthal-féle nácivadászok mellett miért nem működik egy, teszem azt ávósvadásznak nevezett kommandó, amelynek meg az lenne a dolga, hogy a még nyakon csíphető ÁVH-gyilkosokat citálná az igazságszolgáltatás elé. (Merthogy ezen az oldalon is gyilkoltak ám, aki nem tudná, méghozzá igen serényen.)
Nem is kellene nagy utánajárás, egyik-másik itt van még az árnyékvilágban, házában, villájában háborítatlanul (talán a Szocialista Hazáért érdemrend is ott lapul a fiók mélyén…). Nemrég megboldogult Dudás István határőrezredes uramnak például haja szála sem görbült, amiért ötvenhat októberében úgy százhúsz fegyvertelen civilt lövetett le Mosonmagyaróvárott – később ezért Kádár előléptette, kitüntette. Ágyban, párnák közt, kiemelt nyugdíjjal érte a halál kiskunhalasi birtokán… (Horn Gyulával szólva: Na és?)
Zentai felelni fog – a Dudások sohasem. Aztán miért van ez így? Miért van az úgy, hogy a világ eddig élt legnagyobb tömeggyilkosa, Sztálin szinte a mai napig Budapest díszpolgára lehetett? (Áldozatainak száma a legóvatosabb becslések szerint is negyvenmillió.) S hogy messzebb ne menjek: hogyan lehetséges az, hogy a K&H- balhé főszereplőjét, Schönthal Henriket még mindig nem körözik? Nem Zentai Károly védelmében írtam ezt a jegyzetet – az arányok logikáját kerestem, keresem jó ideje, haszontalanul. Gondolom, nem vagyok egyedül.
origo.hu
Videón a brutális vihar, amely megrázta az országot – és még nincs vége!
